Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 9. A vízgazdálkodási kutatás-fejlesztés
nul be, veszélyeztetve az alsóbb települések vízkivételeit, vagy legalábbis megnövelve azok tisztítási költségeit. A szennyvíztisztító berendezések hatásfokának növelésén túlmenően tehát megfelelő fejlesztéssel kell gondoskodni a tisztított szennyvíz megfelelő felhígulásáról, elkeve- redéséről. A szennyező anyagoknak a diffúziós és kon- vekciós terjedése felszíni és felszín alatti vizekben a kutatás tárgya kell, hogy legyen. A szennyvíz-elhelyezés gondjainak megoldásánál a szennyvízöntözést jobban kell figyelembe venni. A vízminőség változása a víztisztítási, vízkezelési technológiákkal szemben új igényekkel áll elő. A vízminőség és az alkalmazott technológia kapcsolata egyértelmű, kutatni kell azonban, hogy a vízminőség változása milyen technológia- váltást igényel. A felszín alatti vízadó rétegeket egyre több behatás éri. Nagyfokú leszivárgások révén a korábban talajba került szennyeződések kimosó- dása felgyorsult, a felszín alatti vízkivételeknél váratlanul a legkülönfélébb szennyeződések jelentkezhetnek. Ez teszi szükségessé olyan alternatív vízforrások feltárását, amelyekből — legalábbis ideiglenesen — a kieső vízkészletek helyettesíthetők. Ez lehet provizórikus felszíni vízkivétel, más rétegből származó felszín alatti víz, illetve nagy rendszereknél más irányból érkező víztáplálás. Lényeges tehát a biztonsági víztartalékok kijelölése, amelyek esetleg csak bizonyos helyzetben lépnek be a hálózatba (pl. gazdaságtalan voltuk, vagy nem tökéletes minőségük folytán). A kockázatvállalás a vízkészlet időleges ki- elégítetlenségére nézve elsősorban gazdasági szempontból vizsgálandó. Lehetnek olyan esetek, midőn csak alacsony kockázat engedhető meg. A biztonsági tartalékok feltárása, az igények mennyiségi és minőségi jellegű tűrésének meghatározása fontos kutatási feladat. Az árvédekezés lokalizációs terveihez hasonlóan célszerű kidolgozni a különböző vészhelyzetekben teendő intézkedések módozatait. A közületi vízellátás és csatornázás előnyei vitathatatlanok, de kétségtelen az is, hogy a lakosság meghatározott százalékát központi ivóvízelosztásba és csatornázásba nem lehet bevonni. Szükséges tehát olyan gazdaságos és egyszerűen üzemeltethető vízellátó és szennyvíztisztító berendezések kifejlesztése, gyártása és kereskedelembe hozatala, amelyek megoldják a szórvány települések problémáit. A vízgazdálkodás technológiai folyamatai eddig szerény mértékű automatizációt igényeltek. Rendszerében a vízellátás és egyediekben a szivattyútelepek üzemeltetéséhez kezdődött meg az automatizáció. Szovjet—magyar együttműködésben kialakításra került a nyíltcsatornák és az esőztető öntözőtelepek automatikus rendszere, üzemeltetésükre azonban komoly igény eddig nem jelentkezett. A közeli és még inkább a távolabbi jövő elképzelhetetlen az automatizáció és a távirányítás nélkül. Ennek kielégítése érdekében mind az automatika elemeit, mind a rendszereket úgy kell kialakítani, hogy lehetőség szerint minél több vízügyi ágazati feladatot kiszolgálhassanak. Az automatikák működtetése a tranziens folyamatok beható ismeretét követeli meg, ezért a software fejlesztés alapját a hidraulikai alapok továbbfejlesztése teremtheti meg. Az emberi tevékenység nagy hatást gyakorol a vízháztartási folyamatokra, ezért a hatás felderítése, szükség esetén fékezése, a kutatás tárgya kell, hogy legyen. A kutatás módszertana, főleg a mindenki által elfogadható objektív értékelés módszerei még nem alakultak ki, mivel kedvező és kedvezőtlen számszerűsíthető és szám- szerűsíthetetlen hatásokat és folyamatokat együttesen kell értékelni. Ezen a területen hazánkban és más országokban is magas szintű tanulmányok készültek, általános módszertan ma nincs, főként, ha véletlen hatások is közbej átszanak és az elemzésnek költség-haszon vizsgálat alapján hosszabb távra kell, hogy előrenézzen. A köz- gazdasági matematika, az ökológia és technika művelői együttesen képesek ezen a területen eredményt felmutatni. A közgazdasági és műszaki jellegű méretezést össze kell hangolni a környezeti hatások meghatározásával és a védekezést a három fő szempont együttes figyelembevételével kell megtervezni. A jövőben ki kell dolgozni a környezeti hatástanulmányokat, legalábbis a nagyobb létesítmények előkészítésénél. Lényeges feladat a vízfolyások és felszín alatti víztárolók megengedhető terhelésének felbecsülése. Olyan egyedi normákat kell meghatározni, amelyek egyaránt eleget tesznek a közgazdasági, műszaki és környezetvédelmi szempontoknak. Ennek módszertanát a többcélú és többkorlátos optimalizálással lehet feltehetően kidolgozni. Az energiahordozókkal való takarékosságra törekvés közvetlen formában elsősorban a vízemelés hatásfokának javításával, közvetetten pedig a víztakarékosság révén nyilvánulhat meg. A kutatás ezen a területen komoly gazdasági hasznot eredményezhet. Az ökológiai potenciál növelésében a meliorációt, mint termésnövelő tényezőt is fejleszteni kell, a talaj és a víz kölcsönhatását tovább kell kutatni, figyelembe véve a víznek, mint szeny- nyezéshordozónak a szerepét is. A vízgazdálkodástudomány fejlődését szolgáló alapozó kutatások A vízgazdálkodási alapozó kutatás Magyarországon az ország erőforrásait szem előtt tartva eredményesen csak néhány területen növelhető. A többi területen a szintentartást a külföldi eredmények figyelése és elterjesztése révén lehet elérni. A ma már hagyományos magyar területek, amelyeken alapozó tudományos fejlesztést szolgáló kutatást célszerű és kell is végezni, a következők : — a nem permanens jelenségek leírására szolgáló módszerek fejlesztése, az alkalmazá470
