Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 8. Vízerőhasznosítás
a hasznosítható vízkészlet növelésének lehetőségei a magyar részvízgyűjtő északi, észak-keleti peremén a legkedvezőbbek. A konkrét megoldásokra több változat készült, a tározórendszerekkel kombinált vízlépcsők helyéül Dombrád, Záhony, Benk és Vásárosnamény térségét jelölve meg. A Tisza vízerőhasznosításában a meglevőkön kívül további három vízerőművel, mint lehetőséggel számolhatunk, melyeket a Tisza teljes magyar szakaszának csatornázása realizálhat, mintegy 60—80 MW teljesítőképességgel és 330—380 GWh/év energiatermeléssel. Az erőművek megvalósulása a Tisza átlagos vízerő- készletének 64%-os kihasználását jelentené. A Dráva, valamint a Mura magyar szakaszán jelenleg nincs vízerőhasznosítás. A magyar— jugoszláv közös érdekű szakasz hasznosításával a két ország közel két évtizede foglalkozik. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv négy vízlépcsőt irányzott elő (Zsdála, Barcs, Szentborbás, Cun) a Mura torkolat — Belisce közötti folyószakaszon. A részletes vizsgálatok a vízlépcsők helyét pontosították, és az 1976. évi közös terv- tanulmányban a vízlépcsők helyét Eszék, Mosz- lavina, Barcs és Djurdjevac térségében jelölték ki. Az 1978-ban készült részletes gazdasági vizsgálat alapján a Djurdjevac—Barcsi Vízlépcső- rendszer javasolt kiépítési paramétereit a III.—131. táblázat tartalmazza. 111.-131. táblázat A Djurdjevac—Barcsi Vízlépcsőrendszer javasolt kiépítési paraméterei DV Kiépítési Beépített Átlagos évi energia- termelés GWh Vízlépcső m. Bf. vízhozam m3|s teljesítmény MW Djurdjavec 128,80 1200 220 640 Barcs 108,80 1300 100 370 Ebből a magyar részesedés az eredmények és költségek országonkénti megoszlása alapán, közel 70 MW és mintegy 230 GWh/év. A két alsó erőmű — Moszlavina és Eszék— mintegy 100—150 MW teljesítményt, és kb. 500—500 GWh/év termelhető energiát képvisel. 50° o-os megosztást feltételezve, ezen a szakaszon ebből a magyar részesedés 50—75 MW, illetve 250—300 GWh/év. A Mura közös szakaszának vízerőhasznosítása a tervezett vízerőműlánc szerves részeként valósítható meg. Kapcsolódnia kell a Dráva felső (Djurdjevaci), ill a jugoszláv Mura-vízerőlánc alsó (Podtureni) vízerőművéhez. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv az üzemvízcsatornás vízerőmű helyét Molnári térségében jelölte meg. Az erőmű javasolt kiépítési vízhozama 250 m3/s, teljesítménye max. 30 MW, átlagos évi energia- termelése kereken 200 GWh/év, melyből a magyar részesedés 15 MW és 100 GWh/év. A Dráva és Mura vízlépcsőinek megvalósulása mintegy 150 MW teljesítőképességgel 600 GWh/év villamos energia termelését teszi lehetővé, mely a Dráva és Mura magyar szakaszán az átlagos vízerőkészlet 74%-os kihasználását eredményezné. A Rába és Hernádi teljes csatornázása mintegy 200 GWh energia termelésére adna évi átlagban lehetőséget. Az 1965. évi Vízgazdálkodási Keretterv még mindkét folyó hasznosításának elsődleges céljaként a vízerőhasznosítást jelölte meg, ahogy a század első felében létesült vízlépcsők kizárólagos célja is az energiatermelés volt. A jelenlegi megítélés szerint a vízenergiatermelés az elsődlegesen vízpótlási igényeket kielégítő többcélú tározós rendszerek egyik elemeként vehető számításba, bár ma ismét időszerűnek látszik az önálló vízerős változatnak a megváltozott energia- és vízgazdálkodási feltételekhez igazodó újraértékelése. Mindkét folyónéi célszerű a csúcsenergia termelés számára a nagy tartóssága vízhozamokat napi tározással a csúcsidő- szakra koncentrálni. Így a csúcsidőben garantált, teljes biztonságú teljesítmények állnának a felhasználó számára rendelkezésre. Az erőművek maximálisan tervezhető beépített teljesítmény- tartománya 5—10 MW nagyságrendű, a lehetséges erőműegységek száma összesen — a folyók erőműlánccal történő hasznosítása esetén — mintegy 10—12 egység. A Rába—Hemád erőművek kapacitásnagysága még kedvező ahhoz, hogy a termelt energiát az országos villamos- energia-rendszer átvegye, de önálló ipari erőműként is üzemeltethetők. A Rába vízerőhasznosítására vonatkozó korábbi fejlesztési elképzeléseket a folyó árvízvédelmi és vízkészletgazdálkodási távlati koncepciójához kapcsolódva célszerű felülvizsgálni. A Hernád vízpótló rendszerhez szervesen kapcsolható a folyó vízenergiájának hasznosítása, a Gibárt feletti folyószakaszon egy üzemvízosa- tomás, tározós, csúcsra járatható vízerőmű építésével a Felsődobszai Vízlépcső bővítésével; az alsó szakaszon pedig a Keszenyéteni Vízerőmű teljesítőképességének és, kihasználásának növelésével valósítható meg. A három vízerőmű mintegy 30 MW összteljesítménnyel és 80 GWh átlagos évi energiatermeléssel a Hernád átlagos vízerőkészletének 60%-os kihasználását tenné lehetővé. Az öt folyó vízerőhasznosítási lehetőségei együttesen mintegy 1060 MW teljesítőképességgel és 4500 GWh átlagos évi energiatermeléssel jellemezhetők (111.—132. táblázat). Megvalósulásuk, mely a folyók teljes érdekkörű hasznosításához kapcsolódik, az ország átlagos vízerőkészletének mintegy 60%-os kihasználását eredményezné. A folyók vízereje mellett Magyarország 338 db hegy- és dombvidéki kisvízfolyásának elméleti vízerőkészlete 47 MW, ill. 320 GWh/év. A vízerőkészlet kihasználtsága ma mintegy 1%-os, a kisvízfolyásokon 1980-ban 26 db, átlagosan 35 kW teljesítményű törpe vízerőmű üzemelt. Összteljesítményük 0,9 MW, átlagos évi energia- termelésük 3,5 GWh. 464
