Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 8. Vízerőhasznosítás
III.-132. táblázat Vízeró'hasznosítási lehetőségek vízfolyásonként Teljesítmény MW Évi átlagos energia GWh A potenciális vízerőkészlet kihasználtsága Duna 700 3200 60 Tisza Dráva 120 500 64 (Mura) 150 600 74 Rába 60 120 63 Hernád 30 80 60 összesen 1060 4500 A kisvízfolyások összes vízerejének 80%-át (35 MW-ot, ill. 250 GWh/év) képviseli az az 54 vízfolyás, melyek rendelkeznek a vízerőhaszno- sítás szempontjából kedvezőbb — 10 kW km-nél nagyobb — fajlagos teljesítményű szakasszal. Figyelembe véve a kisvízfolyásokon létesíthető törpe vízerőművek számát, 'kapacitásnagyságát, a kisvízfolyások vízerőhasznosítása elvben mintegy 100—150 GWh energiatermelésre adna évi átlagban lehetőséget. A kisvízfolyások vízerőkészletének nagyságrendje és területi megoszlása miatt hasznosításuknál elsősorban kis, különálló üzemi energia- szükségletek kielégítése jöhet szóba. (Mezőgazdasági, erdészeti üzemek, tanácsi, szövetkezeti ipari és szolgáltató üzemek, intézmények telephelyei stb.) A felhasználó szempontjából akkor tekinthető gazdaságosnak a vízerőhasznosítás, ha annak költségei kisebbek a vásárolható villamos energia költségénél, azaz a vízenergiának a Magyarországon ma már mindenütt meglevő villamos hálózati csatlakozó hellyel kell versenyképesnek lennie. Ez csak úgy lehetséges, ha a vízenergia rendelkezésre állásának biztonsága nem kisebb az országos hálózatból vett villamos energia biztonságánál. Ehhez a patakok ingadozó vízjárásának tározásos kiegyenlítése szükséges. Mivel valamennyi sziámbavehető kisvízfolyásnak igen nagy a vízhozam-ingadozása, ma Magyarországon szinte kizárólag a meglevő, vagy tervezett — egyéb hasznosítási célú — tározókhoz kapcsolható a kisvízerő hasznosítása. Különleges helyet töltenek be a víz energetikai hasznosításában a szivatyús energiatározók, melyek kiválóan alkalmasak a villamosenergiarendszerben jelentkező teljesítménycsúcsok ki- egyenlítésére. A szivattyús energiatározók fejlődését, a nagy egységteljesítményű hő- és atomerőmű-blokkok megjelenése indította el, melyek gazdaságosan nem alkalmasak a gyakori, jelentős teljesítményváltozások elviselésére. A szivattyús energiatározás (SZÉT) eredeti (a század elején kialakult) szerepe az éjszakai, olcsó villamos energia értékes, nappali csúcsenergiává „nemesítése” volt. Az együttműködő vil- lamosenergia-rendszerek fejlődése a SZET-ek rendszerbeni funkciójának megváltozását hozta magával. A SZET-ek belépése a többi erőműnél egyenletesebb üzemet, és így jelentős tüzelőanyag-megtakarítást tesz lehetővé, és javítja az erőművek hatásfokát is. Az együttműködő vil- lamosenergia-rendszer stabilitásának biztosításában a SZET-ek nagyfokú üzembiztonsága, auto- matizálhatósága, és igen gyors átállási képessége lényegesen meghaladja az egyéb csúcsérő- művék (gőz- és gázturbinák, diesel-aggregátok) lehetőségeit. Az igen nagy összekapcsolt rendszerekben ugyanis a nagyobb zavarok ritkák, de bekövetkezésük láncolatos hatást vált ki, mely igen nagy károkat okoz. Ezek elhárítására rövid idő alatt (néhány percen belül) bevethető nagy teljesítmények szükségesek. A SZET-eket — 2—3 perc alatti teljes felfutási képességük, nagy teljesítményeik — erre kiválóan alkalmassá teszik. A szivattyús energiatározók várható rendszerbeli arányát mind az EGB, mind a KGST prognosztikai vizsgálatai az összes beépített teljesítő- képesség 5—15%-a között adják meg. Az utóbbi évtized csúcsteljesítmény-igényeinek növekedése kapcsán napirendre került a hazai nagy teljesítményű SZET-ek rendszerbe állításának kérdése. Időszerűségüket a KGST Egyesített Energiarendszer igényei is alátámasztják. (Műszaki-gazdasági adottságaik alapján a KGST-rendszer területén a prédikálószéki és a szovjetunióbeli huszti SZÉT rendelkezik a legkedvez óbb tulajdonsá gokká 1. ) A szivattyús energiatározók vizsgálatának első szakasza 1952—60-ra esik. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv a tokaji, a badacsonyi, a hegyestetői (Nagymaros) és a prédikálószéki (Visegrád) energiatározási lehetőségeket vizsgálta. Ezek mellett a komplex vízgazdálkodási nagy rendszerekben nyílik lehetőség a tározott vagy duzzasztott víz hidraulikus energiatározási célra való hasznosítására (Duna—Tisza-csatorna, Balaton vízpótlási változatai, tiszai vízlépcsők). Az energiarendszer jelenlegi és távlati igényeit tekintve a Prédikálószéki SZET-nek van időszerű jelentősége. A két lépcsőben — 600 és 1200 MW — építhető létesítmény teljes kiépítéséhez tartozó jellemző adatok a következők: Beépíthető teljesítőképesség 1 252 MW Gépek száma 4 db Egyszeri kisütési energia 7 600 MWh Egyszeri feltöltési energia 10 270 MWh Eredő hatásfok 74 % Turbina üzem 6 óra Feltöltési üzem 9 óra hasznos tározótérfogat 6,5 millió m:i A Prédikálószéki SZÉT a Nagymarosi Vízerőműtől függetlenül megépíthető. Ugyanakkor — különösen az 1200 MW-os kiépítésnél — a 280 m:1/s-os vízmozgás energiájának felvételére szolgáló művek egy része duzzasztott tér esetén elmaradhat. A további hazai SZÉT lehetőségek időszerűsége részben az energiaigények további növekedésétől, részben a komplex vízgazdálkodási rendszerek kiépülésétől függ. 465
