Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás

— a Balaton és Velencei-tó vízminőségének védelme szempontjából érintett települések;

— a karsztvízkészletek védelmét érintő területek;

— a partiszűrésű vízkészletek védelmét biztosító területek;

— az ivóvíztározók és egyéb felszíni ivóvíz- ellátást is kielégítő vízkészletek környezete;

— a többcélú vízhasznosítást szolgáló tározók, duzzasztóművek és határvizek védelmét biztosító területek;

— a kedvezőtlen földtani és talajvíz adottságú települések;

— a környezetvédelmi szempont bői kiemelt területek.

A szennyvíztisztító kapacitásokat elsősorban a Balaton vízgyűjtőjén, a Duna felső szakaszán, a Tata-térségi karsztterületek védelmével ösz- szefüggésben az észak-dunántúli nagyvárosokban, a fővárosban, a budapesti agglomerációban, a Felső- és Közép-Tisza vidék ipari központjában, a megfelelő befogadóval nem rendelkező alföldi és dél-dunántúli városokban szükséges fejleszteni.

Az észak-budapesti szennyvíztisztító telep építésével megkezdett fejlesztési programot ütemszerűen kell végrehajtani. A program befejezése 1990 után várható.

A kiemelt üdülőterületeken a szennyvízelvezetés és tisztítás rendszerének továbbfejlesztése szükséges. Távlatban a fokozott környezetvédelmi követelmények a tisztított szennyvizek élővízbe való bevezetését sem teszik lehetővé, mint pl. a Balaton, a Velencei-tó, a Ráckevei- Duna stb. térségében. A megoldást regionális méretű gyűjtőhálózat és szennyvíztisztítás kiépítése és a tisztított szennyvíz más vízgyűjtőbe való vezetése nyújthatja. Ezek a követelmények még a 70% ellátottsági arány eléréséig is csak részben teljesíthetők, ezért még a kiemelt környezetvédelmi területeken is számolni kell a továbbiakban a szennyvízterhelésekkel. A vízkészletek védelme, és az ipari és urbanizációs agglomerációk szintén a regionális szennyvízelvezetést indokolják, mint pl. nagyobb vízfolyások, főközlekedési utak mentén, nagyvárosok körül. Esetenként az üzemeltetés feltételei is indokolhatják a központi, nagyobb szennyvíztisztító telepek építését.

A fejlesztések végrehajtása során érvényesíteni kell azt az elvet, hogy

— szennyvízelvezetési és tisztítási rendszereket végső kiépítésüknek megfelelően kell tervezni;

— a kiépítés megvalósítása során biztosítani kell a népgazdaság mindenkori lehetőségeihez igazodó átmeneti megoldásokat úgy, hogy azok illeszkedjenek a végleges rendszerbe.

Az egyéni szennyvízelhelyezés

A lakosság 30° o-ának, mintegy 3,5 millió lakosnak szennyvízelvezetését és elhelyezését egyéni úton, helyi kisberendezésekkel kell megoldani távlatban is. Jelenleg is ezeket a megoldásokat alkalmazzák a különböző vízellátottsági fokozatokban, de többségében nem megfelelő, szakszerűtlenül kialakított berendezésekkel. Ezeket fokozatosan korszerű, egyszerű (házi) eszközökkel és nagy biztonsággal üzemelő szennyvízelvezető és tisztító kisberendezéseknek kell felváltania, illetve újakat építeni. A vízvezeték-hálózatba újonnan bekötött lakások esetében a megnövekvő vízfogyasztással egyidejűleg fellép a szennyvízelhelyezés megoldásának szükségessége.

A helyi kisberendezések nagyrészét házilagosan építik meg. A szakszerű irányítás, megfelelő műszaki tájékoztatás lényeges segítséget jelenthet a színvonal emelésében. Külön problémát okoz ebben a kategóriában a karsztvidékeken a magas talajvízállású vagy belvizes területen történő elhelyezés. Ezeken a területeken fokozottan fel kell készülni az összegyülekező szennyvizek elhelyezésének, illetve eltávolításának és környezetkímélő elhelyezésének megoldására. E problémakörben tehát nemcsak az „iszapszippantó” kocsi állomány növelését kell felvennünk, (annál is inkább, mivel a fölös iszap eltávolítását valamennyi ebbe a kategóriába tartozó berendezésnél meg kell oldani) hanem olyan elhelyező telepeket kell kialakítani, ahol a szippantott iszap elhelyezése környezetkímélőén megoldható és esetenként hasznosítható is.

Az egyedi műtárgyakra, illetve technológiai kialakításukra nézve vannak ugyan típustervek, azonban ezek korszerűsítése és további típustervek kidolgozása szükséges. Tekintve a berendezések nagy számára, lényeges volna a terveket szélesebb körben népszerűsíteni, pl. a vízbekötési engedély megadása alkalmával vagy az építési engedély kiadásakor.

Ha a saját ellátású megoldásokat segítjük, a munkát szabályozzuk, eszközöket adunk hozzá, anyagi kedvezményeket nyújtunk azokhoz, a létesítményeket fokozottabban ellenőrizzük, eljutunk oda, hogy egyre több lesz a korszerű kisberendezés és csökkennek a környezetre káros szabálytalanul létesített provizóriumok.

A korszerű kis szennyvízkezelő berendezések építését meg kell követelni

— az új lakások (üdülők) építésének engedélyezésekor ;

— a közüzemi vízvezetéknek a lakóépületbe történő bekötése alkalmával és

— a régi kis berendezések (ürgödrök, szikkasztók stb.) kényszerű újjáépítése alkalmából.

Ezek hosszú időt igénylő folyamatok, de fokozatosan vezetnek el a rendezettebb állapotokhoz.

412