Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 6. Települési vízgazdálkodás
A csapadékvíz-elvezetés A települések csapadékvíz-csatornázásának fejlesztése az eddigiek során általában a belterületi úthálózat kiépítésével párhuzamosan valósult meg. Egyesített rendszerű csatornázási rendszerek kialakítása során a szennyvízcsatorna fejlesztésével együtt a csapadékvíz elvezetésének lehetősége is megoldódik. A jövőben azonban az elválasztó rendszerű csatornahálózatok kiépítésének aránya növekedni fog. A városok külső területein, kistelepüléseken ugyanis célszerű csak a szennyvizet zárt csatornában elvezetni, a csapadékvizet pedig — a belsőterületi vízrendezés keretében — nyílt árokhálózat ban levezetni. A zárt csapadékvíz-elvezetési rendszerek építésének szükséglete' általában a telepszerű, többszintes tömör szerkezetű lakásépítéssel együtt jelentkezik. Többnyire a települések belső területére korlátozódik és az úthálózat belterületi jellegű kiépítésével együtt valósul meg. A nyílt csapadékvíz-levezető csatornahálózat hossza 20 757 km, a zárt csapadékcsatorna hosz- sza pedig 5520 km, amelyből 3513 km egyesített rendszerű. A belterületeket 6755 km hosszúságú vízfolyás és belvízcsatorna keresztezi. Ezek a csapadékvizek befogadói, részben pedig az árvizeik elleni biztonság érdekében építendők ki. A lakásépítés, a települések népességmegtartó képességének növelése, a települések általános arculatának fejlesztése nagyobb biztonságot igényel a vízkárokkal szemben, így szükségessé teszi a belterületi vízrendezés gyorsabb ütemű fejlesztését. A belterületi vízkárok növekedését több tényező okozza: — a belterületi vízrendezési művek hiánya, illetve az eddigi fejlesztés lassú üteme; — a meglevő belterületi vízrendezési művek rendszeres fenntartásának, karbantartásának hiánya; — a települések fejlesztése során a burkolt felületek megnövekedése (járda, burkolt út építése stb.). Ezzel együtt lerövidült a csapadékvíz lefolyási ideje, megnövekedett a lefolyó vízmennyiség. A zárt csapadékvíz elvezető csatornák létesítésének hosszú távú fejlesztési szükségletei a település-fejlesztés igényei szerint alakulnak és általában követik a szennyvízcsatorna építésének ütemét. Fokozottabb figyelmet kell fordítani a települések nyíltárkos csapadékvíz elvezető rendszereinek építésére, a meglevők felújítására és folyamatos karbantartására. Biztosítani kell ezek csatlakozását a megfelelő belvízlevezető művekhez vagy más befogadókhoz. A csapadékvizek elvezetése mellett főleg a sík vidéki településeken a talajvízszint emelkedése is súlyos problémákat okoz. Ennek okai között a vízellátás elterjedése és ezzel együtt a csatornázás megoldatlansága az egyik legfontosabb tényező. A belterületi vízrendezés körében ennek megoldását is napirenden kell tartani. 6.22. Az ipari használtvíz (szennyvíz) elvezetése Az ipar a népgazdaság legnagyobb használt- és szennyvízkibocsátója. Míg a kibocsátott ipari használt víz nagyobb része hűtővíz, hőterheléssel, az ipari termeléssel és vízhasználattal összefüggő kibocsátott víz egy része — az alkalmazott technológiáktól függően — az élővizekre, a közcsatornákra és az emberi környezetre ártalmas, sok esetben mérgező anyagokkal terhelten jelenik meg. Mennyisége sok esetben arányos a frissvízhasználattal, a vízelhasználás mértékével. (III.—88., III.—89., III.—90. táblázat.) Az ipari használt- és szennyvizek kibocsátott mennyiségének az elmúlt 15 év alatt a 111.—91. táblázat mutatja. Az iparvállalatok egy része — elsősorban Budapesten és a nagyobb vidéki városokban — használt- és szennyvizeit a közcsatorna-hálózaton vezeti le. Az ipari szennyvizek közcsatornába való vezetése és mennyiségének fokozott mértékű növekedése, az előtisztítás hiánya károsan befolyásolja a meglevő szennyvíztelepek működését, valamint a közcsatornák üzemét. A csatornarendszerek kiépítése az ipar számára is lehetőséget nyújt a vízellátás fejlesztésével arányos mennyiségű szennyvíznek a közcsatornába bocsátására; ennek azonban előfeltétele az ipari szennyvíz szükség szerinti ipari üzemen belüli előkezelésének megoldása. Az ipar — és elsősorban a villamosenergiaipar — használt és szennyvizeinek nagyobb hányadát saját elvezető rendszerén át juttatja a befogadóba. Az ipar saját rendszeren keresztül történő szenyvíztisztítása és elhelyezése során nemcsak a fejlesztésből származó, közcsatornába nem vezetett szennyvíz tisztításáról kell gondoskodni, hanem meg kell oldani a ma még kezelés nélküli, vagy nem kellően kezelt szennyvíz tisztítását is. A jelentősebb ipari vízhasználók használtvíz kibocsátásának főbb jellemzőit a 9. melléklet tartalmazza. Jelenleg az ipar 2924 millió m3/év mennyiségű használt- és szennyezett vizet bocsát ki. E mennyiségből 2476 millió m3/év a hűtővíz és 447 millió m3/év szennyvíz. A kibocsátott szennyvízből 43% tisztítatlanul került az élővizekbe, vagy a közcsatornákba. Az élővizekbe vezetett ipari szennyvizek évente mintegy 900—1000 millió forint értékű népgazdasági kárt okoznak. Ennek összetevője: a víztisztítási többletköltségek, a havária elhárítás költségei, termékek minőségében keletkezett károk, korróziós károk, termelés időszakos kiesése, állatvilág és halállomány pusztulása, földhasználatok korlátozása, és a termő413
