Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 5. Vízrendezés
Csatorna hossz Csatornasürüsèg 1000 hm km/km2 és az üzemi kezelésben levő művek fejlesztését, valamint minden egyéb meliorációs beavatkozást, gondoskodtak az anyagi erőforrások koncentrálásáról, s a munkálatok koordinált végrehajtásáról. Ezzel az átfogó és összehangolt tevékenységgel, ami az üzemi vízrendezés korszerű megoldásával párosult, jelentősen lehetett növelni a belvízvédelmi rendszerek hatékonyságát. A síkvidéki vízrendezés 1940—1980 közötti fejlődését a 111.—54. és a 111.—55. ábrák illusztrálják. Az 1960 előtti adatok irodalmi forrásokból az 1960 utániak a vízügyi igazgatóságok nyilvántartásaiból kerültek feldolgozásra öt évenkénti lépcsőkben. Az adatok hazánk közel 44 000 km2 kiterjedésű síkvidéki területére vonatkoznak. Az III.—54. ábra a belvízcsatornák hosszának, illetve a csatomasűrűségnek változását tünteti fel. Az 1960 előtti megoszlást — az eltérő tulajdonjogi helyzet és adathiány miatt — csak hozzávetőleges becslés alapján lehet szemléltetni, az összhosszat főcsatornákra és mellékcsatornákra bontva. Látható, hogy a csatornahálózat összes hossza 40 év alatt több mint kétszeresére növekedett. A főcsatornák hossza alig változott, a gyarapodás jórészt a különböző rendű mellékcsatornák hosszának kb. háromszoros növekedéséből adódik. A növekedési ütem 1965- től kezdve — az üzemi vízrendezések fellendülése következtében — különösen erőteljessé vált. A III.—55. ábra a síkvidéki vízrendszerek összesített teljesítőképességének változását mutatja be, feltüntetve a teljesítőképesség egyes összetevőit: a gravitációs bevezetésű csatornák, a torkolati szivattyútelepek és szivattyú állomások vízszállítását, a tározók teljesítőképességét, valamint az ezek összegezéséből kiadódó összes teljesítőképesség értékét. Az ábrán látható még a közbenső (esésnövelő) szivattyútelepek és szivattyúállomások együttes vízszállító képességének változása is. A 111.—55. ábra tanúsága szerint a síkvidéki vízrendszerek teljesítőképessége 1940—1980 között kétszeresére növekedett. Ez főként a torkolati szivattyútelepek vízszállítóképességének mintegy háromszoros növekedéséből adódott; a gravitációs vízszállító képesség 1940 után már csak mérsékelten változott. Természetesen a szivattyútelepekhez vezető főcsatornák vízszállító képességét is növelni kellett. A teljesítő képesség fejlődési ütemének fokozódása — akárcsak a csatornahálózat hossza esetében — 1965-től tapasztalható. Ezekre az évekTeljesitőképesség Fajlagos teljesítőképesség m^s l/skm2 111.—55. ábra. A belvízrendszerek teljesítőképességének változása 360 Ul.—54. ábra. A belvízcsatornák hosszának változása
