Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás
A Balaton vízállásai Ш.-39. táblázat Vízállás a hónap első' napján (cm) I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Felső 85 85 90 100 100 100 100 95 85 85 85 85 Alsó 70 70 75 85 85 85 85 80 70 70 70 70 Vízszintszabályozás A Sió felső torkolati műve (zsilip és hajózsilip), mely 1947-ben 50 m3/s víz leeresztésére készült az 1970-es években a kiüszöbszint leszállításával és egyéb átalakításokkal 80 m3/s víz átbocsátására lett alkalmas. Az ezzel egyidőben végzett Sió-felsőszakasz mederbővítés, majd a jelenleg is folyó Sió-középső szakasz átépítés (az alsó szakasz rendezése befejeződött) együttesen lehetővé tették, hogy 1977-től új vízszint szabályozás lépjen életbe (22 331/1/76. OVH hat.), melynek lényege, hogy az éves víz- szintingadozást 30 crn-re, a havi ingadozást pedig 15 cm-re szűkítette, felemelte az alsó határt, s meghosszabította a magas vízállások tartósságát. Előírásait a III.—39. táblázat tartalmazza. A III.—42. ábrán feltüntettük az 1960-as és 1977-es szabályozás határértékeit és az 1977. évi tényleges vízállásokat. Az új szabályozás kifejezett célja — vízminőségi okokból — a magasabb szintű, nagyobb víztömeg tartása volt; ez 1977 óta mostanáig (1983 vége) betarthatónak minősült. Mederszabályozás A korábbiakban ismertettük a feliszapolódás mértékét. Mindebből az következik, hogy ha a Keszthelyi-öbölben évi 5 mm feltöltődéssel számolunk, ez a 35 km2-nyi területen évi 175 000 m3 iszap lerakódását jelenti. A tó további 560 km2-nyi medrében, 0,5—0,6 mm/év értékkel számolva, 280—330 ezer m3/év iszap rakódik le. A kettő együtt 455—505 ezer m3/év mennyiségnek, középértékben évi 480 000 m3 iszaplerakódásnak felel meg. A kifejezetten iszapeltávolítás célú kotrások csak az 1970-es évek végéhez kötődtek. Az ezt megelőző kotrások nagyrészt a p arts zab á 1 у о zás - sal összefüggő feltöltést célozták, s a kotrási helyek nem az iszap, hanem a partszabályozás helyéhez igazodtak. Ezeket és a kikötők, strandok iszaptalanítását is beleértve 1960-tól (növekvő ütemmel) 1976 végéig évi 200 000—400 000 m3 fenékanyagot (zömében homokot) emeltek ki a mederből. Vízminőség-javító szándékkal 1977-ben kezdődtek el az ún. kísérleti kotrások. Az iszap- vándorlás figyelembevételével mély, zegzugos vezetésű iszapcsapdákat létesítettek. A módszer sok vitára adott alkalmat, bár a csapdák feltöltődése elkezdődött. Ilyenek a Keszthelyi-öbölben Gyenesdiás—Balatongyörök térségében és Balatonfűzfőnél készültek. 1979 végéig 600 000 m3, illetve 261 000 m3 kotrásra került ily módon sor, s mellette kb. 350 000 m3/év más területeken (strandok, kikötők, partrendezések). Partszabályozás A yiTUKI 1975—76-ban felmérte a Balatont és Vízrajzi Atlaszt készített. A felmérés szerint a Balaton partvonalának teljes hossza 235,6 km, ebből 99,5 km hosszban kőszórás, partvédmű, továbbá kikötő van. A természetes part hossza III.-40. táblázat A partvonal és a partvédó'művek megoszlása Megnevezés A partvonal hossza (km) összesen km partburkolat kőszórás természetes km % km % km % Északi part 21,9 19,4 5Д 4,5 85,9 76,1 112,9 Déli part 49,0 40,0 23,5 19,1 50,2 40,9 122,7 Összesen (1975) 70,9 30,1 28,6 12,1 136,1 57,8 235,6 1980-ban 76,0 32,0 24,0 10,0 135,6 58,0 235,6 Megjegyzés: Északi part: Keszthelytől Fűzfőig Déli part: Fűzfőtől Siófokon át Keszthelyig A kőszórásos művekből 1980-ig 4,6 km véglegesítésre került. (1. III.-43. ábra) 341