Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás

A folyószabályozás fejlesztésének ütemezése

III.—36. táblázat

Állapot

Fejlesztés

1980 végén

1981-85

1986-90

1991-95

1996-2000

km

Uj szabályozás47

55

65

70

Szabályozott

751

780

815

855

900

Részben szabályozott

562

580

600

625

650

Szabályozásra szorul

550

503

448

383

313

Szabályozást nem igényel

938

938

938

938

938

Összesen :

2801

2801

2801

2801

2801

jégtorlódásra hajlamos mederszakaszok rendezésére keE összpontosítani.

A tételesen felsorolt feladatok:

— Duna:

— az egységes főmeder kialakításának folytatása a Rajka—Gönyű szakaszon, valamint gázlórendezés Dömösnél és Vácnál a Gaibci'kovo (Bős)—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításával összehangoiltan ;

— a szabályozás folytatása és befejezése a hartai kanyarnál, a Sió torkolat környékén és a Sárospart—Dunaszekcső szakaszon.

— Tisza:

— a kanyarulati viszonyok rendezése a Kisköre—Dombrád és a Csongrád alatti szakaszon;

— gázló rendezés Csongrád felett;

— a Balsa környéki jégtoriódásos szakasz mederrendezése ;

— Szolnok belsőségi szakaszának rendezése;

— a Maros torkolat környékének rendezése.

— Dráva:

— a szabályozási munkák folytatása a 95—150 ffcm között.

— Mellékfolyók: a keretek korlátozottsága

miatt csak a legszükségesebb munkákra kerülhet sor (töltések védelme, partrongálódások helyreállítása, gázlókotrás stb.).

Folyamatban levő jelentések:

A rövidebb távú (1981—85) fejlesztés jelentősebb feladatai:

— Duna:

— a felső szakasz középvízi szabályozása;

— a déli szakaszon a Sáros-parti kanyar szabályozása.

— Tisza:

— a taktabáji kanyar átmetszése;

— szabályozás Tokaj—Komoró között;

— a szegedi kikötő építése.

Miként már utaltunk rá, a vízi utak fejlesztéséhez szorosan kapcsolódik a többfeladatú vízlépcsők létesítésének kérdésköre, amit részleteiben a III.—3. fejezet tárgyal. Mivel a vízlépcsők mind a folyószabályozási feladatok, mind a vízi úti használhatóság szempontjából jelentős módosulást okoznak, említésük ebben a fejezetben sem mellőzhető.

Mindenek előtt rögzíteni kell, hogy a folyók csatornázásával a folyószabályozási feladatok nem szűnnek meg, csak mennyiségük és milyenségük változik meg. Az új üzemvízszint a bogén belül végig, vagy csaknem végig magasabb, mint a mederszabályozáshoz választott középvízszint ; szükségessé válik tehát a partvédőművek emelése. Ugyanakkor a duzzasztó alatt, ha a következő alsó vízlépcső még nem épült meg (pl. Kisköre), mederbiztosítási feladat is felmerül a kimosás megelőzésére, és bizonyos mértékű hajóútkitűzésre is szükség van.

A vízlépcsők a vízi úti viszonyokat, hajózási lehetőséget természetszerűleg javítják; a kisvízi szabályozást feleslegessé teszik, a kitűzési feladatot csökkentik.

Folyónként vizsgálva, a csatornázás helyzete és kilátásai a következők :

A Dunán a Vaskapu Vízlépcső elkészülte óta a legnehezebben hajózható folyószakasz egyértelműen a Rajka—Gönyű közötti, kereken 60 km-es folyószakasz, ahol a Duna Bizottság által javasolt hajóút csak a Gabcikovo—Nagymaros Vízlépcsőrendszer (1843 fkm, ill. 1698 fkm) elkészültével lesz biztosítható. A Duna alsóbb szakaszain a további lépcsőzést a hajózási érdekek önmagukban nem indokolják; a IV. kategóriának megfelelő hajóút folyószabályozási eszközökkel biztosítható. Vizsgálatok a következő vízlépcsőkre készültek: Adony (1592 fkm), Fájsz (1510 fkm) és Mohács (1943 fkm).

A Tiszán a torkolattól Tokajig terjedő, kereken 540 km-es folyószakaszon csak a Kisköre— Szolnok közötti 70 km nem felel meg a III. ka333