Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 4. Árvízvédelem, folyószabályozás és víziutak, tószabályozás

magában foglalja. Ebből következik, hogy a nagyvízi meder (középvízi meder és hullámtér) vezetőképességének javítása egyben árvízvédelem is. A kis- és középvízi folyómeder szabályozása a III.—4.2. számú fejezet tárgya. Itt a nagyvízi meder részét képező hullámterekkel kapcsolatban meg kell jegyezni a következőket:

A fejlesztés során gondolná kell

— a nyárigátaknak a lefolyásban játszott szerepére ;

— a hullámterek mezőgazdasági művelésének hatásaira (lefolyásgátlás, iszaplerakás, fel- töltődés;

— a hullámterekbe — engedéllyel, vagy anélkül — települt létesítmények (pl. horgász- telepek) helyzetére;

— a szabadon hagyandó sávok biztosítására;

— a hullámtéri erdők (hullámverés elleni védőerdő sávok) elhelyezésének, fejlesztésének, művelésének az árvízvédelmi érdekekkel összehangolt végzésére.

És végül — bár nem szorosan idetartozik — a védelmi biztonság nélkülözhetetlen tényezője a töltések mentett oldali lábánál csak gyepgazdálkodással művelhető, szabadon hagyandó sáv biztosítása.

A fővédvonalakon javasolt fejlesztéseket a III.—26. táblázat és a III.—35., III.—36. ábrák foglalják össze.

A kisvízfolyások által veszélyeztetett öblöze- tek védbiztonságának megteremtésében — kifejezetten a nagyvizek elhárításiáit célzó — fejlesztés inkább más célokhoz is kapcsolva van előirányozva. Ilyennek tekinthető pl. a Sió felső szakaszának, a Zalának rendezésié (Balatonhoz kapcsolódva) a Marcal rendezése (térségi melioráció), a különféle célú tervezett víztározás (pl. Marcali-tároló, Berhidai-tároló stb.), melyek másodlagosan a kisvízfolyások árvizeinek levezetésében, visszatartásában is pozitív szerepet játszanak. De ide is sorolhatók a III.—5.1. és az 5.2. fejezetben tárgyalt olyan vonalas és területi vízrendezések, melyek ugyan elsősorban nem nagy- vízi rendezést szolgálnak, de a nagyvizek kártétel nélküli levezetéséiben is nagyon fontos szerepet töltenek be.

Az árvízvédekezés fejlesztése

A megvédett értékek, az élet- és vagyonbiztonsági követelmények növekedése megkívánja, hogy a megelőzés során megvalósított védművek egyre nagyobb garanciát nyújtsanak a védelem hatékonyságára. A művek védőképességüket azonban csak úgy tudják megőrizni, ha tényleges árvíz idején a behatásokat és azok következményeit

— megfigyeljük (a jelenségeket észleljük),

— a szükséges beavatkozásokat elvégezzük,

— mindezekhez megfelelő szervezetet (szervezettséget) biztosítunk.

Az árvízvédekezés, illetve annak fejlesztése e három fő ténykedés köré csoportosítható. A

fejlesztési célkitűzések néhány eleme ennek megfelelően a következők szerint foglalható

össze :

A megfigyelések

— Az előrejelzés időelőnyének és megbízhatóságának növelésére fokozatosan ki kell építeni az automatikus csapadék- és vízállás-észlelő hálózatot. Az érdekelt szomszédos országokkal együtt korszerű számítógépes előrejelzési hálózatot kell létesíteni, lehetőleg az egész vízgyűjtő területre kiterjedően, összehangolt elvek szerint. A teljes témakört átfogó célprogram kidolgozása már folyamatban van.

— Be kell kapcsolódni a Meteorológiai Világ- szervezet programjába, a világidő járás-figyelési tevékenységbe, amelyből 10—15 napos megbízható időjárás-előrejelzést lehetne elérni.

— A védvonalak menti megfigyelések hatékonyságának fokozása érdekében fejleszteni kell

— a tetőző árvízszinitek,

— a fakadó (szivárgó) vizek megjelenésének, eIkerülésének, visszavezetésének,

— a töltés állapotváltozásainak

időbeli, mennyiségi, minőség megfigyelését, rögzítését, korszerű módszerek alkalmazását.

— A Dunán 1965 óta nem volt komolyabb veszélyeztetettséget jelentő árvíz. A közel húsz év alatt generációváltozás következett be a védekező vízügyi igazgatóságoknál. Intézményesen gondoskodni kelle arról, hogy az akkori megfigyelések tapasztalatait (pl. közös helyszíni bejárás) a fiatal — árvizet nem látott — nemzedéknek az idősebbek átadják.

— Minden árvízvédekezés alapja a védművek állapotának, viselkedésének rendszeres — hozzáértő — megfigyelése, a figyelőszolgálat megfelelő működése. Ez csak a vízügyi igazgatáságnál (vízi társulatoknál) dolgozó törzsállomány folyamatos képzésével, s a feladatokra történő beosztásával biztosítható.

A beavatkozások

— A védekezési beavatkozások hagyományos eszközeit és módszereit — amennyiben azok gyorsan, könnyen és hatékonyan alkalmazhatók — az „elavultság” bélyegével nem kell lomtárba helyezni. Inkább keresni kell alkalmazásuk megkönnyítését, a nehéz fizikai munka kiváltási lehetőségeit.

— Folyamatosan fel kell tárni az újfajta eljárásokat, azokat — a valós körülményeket szimulálva — előzetesen ki kell próbálni, s bevezetésüket csak ezután elhatározni. (Lehangoló volt a korábbi árvízvédekezések idején néhány „nagy gondolat” összeomlását a helyszínen észlelni.)

— Esetleges töltésszakadás esetén az elzárás gyors, hatékony végrehajtása még nem megoldott. A korszerű megoldás kifejlesztése igen nagy jelentőségű célkitűzés.

— Az árvízi szükségtározók a Tisza mellékfolyói menti védekezéseknél jó szolgálatot tettek, üzemirányításuk számítógépes programozása növelhetné hatásfokukat.

322