Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)

III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás

Ugyanakkor az ágazat nyereségből képződő fej­lesztési alapja az egész népgazdaságénak csak mintegy 0,2%-át teszi ki. Beruházásigényes, amit az mutat, hogy a bruttó nemzeti termelés egységére a népgazdaság átlagának mintegy hatszorosa esik, az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközállományt pedig a népgazdasági átlag­nak mintegy háromszorosa. Más ágazatoktól megkülönbözteti még sokirányú és szoros költ­ségvetési kapcsolata és sajátos díjrendszere is. Mivel a gazdaságirányítás fejlődésével mind­inkább az értékmutatókon keresztül való jellem­zés fogja jelenteni a gazdasági tervekkel való kapcsolatokat, ezért csak rendszerbe foglalt szé­les körű elemző munkával lehet a vízgazdálko­dás fejlesztését megalapozni. Hosszú távon a fejlődés változatainak meg­felelő, a tervezési munka igényeihez igazodó, az ágazatokkal való párbeszédet is lehetővé tevő alapanyagokkal kell rendelkezni ahhoz, hogy az ágazati tervezőmunkával a jövőben várható kö­vetelményeknek eleget lehessen tenni. Keresni kell azokat a vízgazdálkodási ágazati tervezési jellemzőket, amelyek a természeti, a társadalmi és a gazdasági folyamiatok összefüggéseit feltár­ják, ugyanaikkor a népgazdasági tervezés szá­mára is értelmezhetők. Az ilyen tervezési munka első elemei és annak tapasztalatai az elmúlt évtizedekben kialakultak. A vízgazdálkodásban az utóbbi három évtized­ben készült ilyen jellegű dokumentumok (a Víz­gazdálkodási Keretterv és annák alapozó tanul­mányai, az egyes részterületekre vonatkozó — részben az ágazat, részben más (pl. az OMFB) szervezetben kidolgozott — tanulmányok segítet­ték elő azt, hogy a népgazdasági tervezőmunkát az ágazat oldaláról megalapozottá és — kiemel­ve a hosszú távú tervezést — különösen ered­ményessé lehetett tenni. 2.42. A gazdasági szabályozók A gazdasági szabályozók közé tartoznak mind­azok az eszközök, amelyek a társadalom és gaz­daság számára beavatkozásainak leghatékonyabb érvényesülését biztosítják, így a gazdasági erő­források és közvetlen szabályozók: a) a fejlesztés és a működés (fenntartás) anya­gi forrásai azaz — a költségvetés eszközei, amelyek lehet­nek központi és helyi (tanácsi) forrá­sok; — az ágazati saját forrás (Vízügyi Alap); — a vállalatok saját forrásai, amelyek = az ágazatba tartozó vállalatok for­rásai ; == a más ágazatokba tartozó vállalatok vízgazdálkodási tevékenységének (egyszeri és folyamatos) ráfordítá­sait szolgáló források, beleértve a vízi társulatok eszközeit is ; — lakosság erőforrásai, akár közvetlenül (területfejlesztési hozzájárulás), akár közvetetten a vízdközmű társulatok út­ján; — a vízgazdálkodási társulatok más for­rásai, amelyek a fenti forrásokból szár­maznak (a költségvetés kivételével); — a hitelek, melyek e ráfordítási formá­kat különböző módon bővíthetik. b) a szorosan vett vízgazdálkodási ágazati szabályozó rendszer elemei — az ár és díjrendszer; — a vízkészlet-használati díj; — a különféle bírság jellegű befizetések, melyek a Vízügyi Alapot növelik; — a ma hazánkban nem érvényesülő, de külföldön alkalmazott adópolitikai esz­közök. (Pl. adókedvezmények, ha víz­gazdálkodása érdekből pozitív beavat­kozásokat hajtanaik végre vagy ennek ellenkezőj e) ; — a vízgazdálkodás egyes beavatkozásait indirekt úton befolyásoló és az ágazaton 'kívül érvényesülő, a károkat utólag el­lensúlyozó biztosítási formák. A vízkészletek igénybevételének gazdasági irányítása alapvetően központilag szabályozott. Ez a szabályozás a vízgazdálkodási ághoz tar­tozó szervezetek részére négy különböző sza­bályozási mechanizmusban történik. Ezek a kö­vetkezők : — a korlátozott nyereségérdekeltségű mecha­nizmus (a víz-, csatornamű- és fürdő válla­latok) az erőforrás politika érdekviszonyai csak részben érvényesülnek, elsősorban a vízellátás, a vízvédelem, másodsorban az állóeszköz fenntartása és rékonstrukciója tekintetében ; — a mezőgazdasági jövedelemszabályozási mechanizmus (vízitársulat), ahol meghatá­rozó a fejlesztés és fenntartás; — a költségvetési szabályozási mechanizmus (VÍZIG), ahol az integráció jogi keretei adottak. — a támogatás, mint az érdekeltek részválla­lásának kiegészítése (víziközmű társulás). A más szervezetek (ipari, mezőgazdasági üze­mek stb.) által igénybe vett vízkészlet egyik fon­tos progresszív gazdasági szabályozója a vízkész­let-használati díj, amely ha nem is megfelelő mértékben, de gazdálkodási mechanizmusokban kívánja érvényre juttatni az erőforrás népgazda­sági jelentőségét. A vízkészletekkel mint természeti erőforrá­sokkal való gazdálkodás monetáris megjelení­tése a, feltétele annak, hogy a vízkészletek mint erőforrások — a változó gazdasági körülmények­nek megfelelően — beépüljenek a gazdálkodási értékrendbe. Ez a biztosítéka annak, hogy a gaz­daságpolitika struktúrát alakító döntésekben fi­gyelembe vegyék ezen erőforrás nagyságát, mi­nőségét, térbeni és időbeni eloszlását. Ahhoz vi­szont, hogy milyen mértékben befolyásolja a fejlesztési és létesítési elhatározásokat, a struk­284

Next

/
Oldalképek
Tartalom