Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
Ezt igazolják azok a gazdasági célú jogi eszközök is, amelyek a vízgazdálkodás egész népgazdaságra kiterjedő hatása következtében általános hatályúak, mint például legutóbb a Minisztertanács 1038/1983. (IX. 22.) sz. határozatával jóváhagyott Akcióprogram a vízzel való takarékos gazdálkodás és a víz tisztaság fokozott védelmének feladatairól. 2.41. A vízgazdálkodás és a népgazdasági terv kapcsolatai A népgazdasági terv a gazdasági szabályozás alapja. A vízgazdálkodás a népgazdasági tervezés rendszerében — sajátosságainak megfelelően — kapcsolódik és épül be a különböző jellegű népgazdasági tervekbe. — Mint önálló népgazdasági ág a népgazdasági tervnek — pontosan az éves és középtávú tervnek — naturális mutatókkal jellemzett önálló ágazati fejezete. A hosszú távú tervezés gyakorlatának megfelelően infrastrukturális jellegéből következően teljes körű, elsősorban a naturális tényezőket tartalmazó ágazati elemzést tartalmaz. Az éves középtávú terv funkcionális fejezeteiben előirányzatai külön sóéban jelennek meg. — A tanácsi tervekben a vízgazdálkodás a terv szerves része. — A vállalati tervezés körében az ágazathoz tartozó gazdasági szervezetek önálló tervkötelezett egységeként készítik el terveiket, Az egyéb ágazatok vállalatai — még, ha vízgazdálkodási szempontból tevékenységük fontos is — tervükben a vízgazdálkodási tevékenységüket külön nem tervezik meg. Egyes nagyüzemek, kombinátok esetében a vállalati tervekből a vízgazdálkodási tevékenység akkor tervezhető vagy elemezhető kiemelten, ha azt önálló gazdasági egység (pl. az üzem szolgáltatásait ellátó vállalat) látja el. Az éves és középtávú népgazdasági tervnek — a mai tervezési gyakorlat szerint — a vízgazdálkodási ágazat számára két meghatározó eleme van: — rögzíti a szabályozórendszer általános és az ágazatot érintő speciális elemeit, — jóváhagyottként tartalmazza az állami költségvetésből az ágazat számára biztosítható eszközöket. E meghatározó tényezők mellett tájékoztat — azokról a természetes és társadalmi-gazdasági feltételekről, amelyekkel a vízgazdálkodásnak a tervezés időtávlatában — a népgazdasági összhang érdekében — számolnia kell, és — a tanácsi és vállalati tervezés kiinduló feltételeiről. Amíg az említett meghatározó elemek (már- csak kötelező jellegük miatt is) a szélesebb és részletes ágazati tervezőmunka számára egyértelmű bázist jelentenek, a terv tájékoztató elemei —időbeliségüknél fogva — sok esetben egyértelműen nem értelmezhetők a tervezési gyakorlat számára. Ez a nehézség még akkor is fennáll, ha a népgazdasági tervek, gazdaságirány ításd rendszerünk fejlődési elvernék megfelelően nyitottabbá válnak. A hosszú távú tervezés sajátos rendszere ezt az ellentmondást, — az éves és középtávú tervek e nehézségeit sokrétű előkészítő munkájával, az ágazatok közötti visszacsatolás rendszerével, ágazatra, tevékenységre és blokkokra felépített szerkezetével — nagymértékben feloldhatja. A tanácsi tervezésben a nehézségek nem a tervezés rendszeréből, hanem abból adódnak, hogy a népgazdasági tervben kifejezésre jutó össztársadalmi érdek és a tanácsi kompetenciába tartozó helyi érdek egymással sok esetben ellentmondásba kerül. Ezéknek a feloldása fontos ágazatiirányításá feladat, melyhez a széles összefüggéseket tartalmazó, alternatívákat bemutató ismereték szükségesek. Ezeket folyamatos tervező munkával lehet kidolgozni, és a mindenkori körülményeknek megfelelően alkalmazni1. Az ágazaton belüli vállalati tervezés — e tanulmány tárgyának megfelelő körben — problémamentesnek tekinthető. Ugyanakkor azonban a vállalati szférában az ágazaton kívül folyó vízgazdálkodási tevékenység tervezése a terv szerkezetében nem oldható meg. így e körben is az ágazatirányítási hatáskörrel élve, a terv megalapozását szolgáló tervezőmunkával lehet az ellentmondásokat feloldani. A vízgazdálkodás tervezőmunkájában sajátos tényező — két vonatkozásban — az időbeliség. Az egyik a vízgazdálkodásinak abból a sajátosságából következik, hogy beavatkozásai természeti folyamatokhoz kötődnek, többé-kevésbé hosszú idő alatt valósíthatók meg, hatásuk kifejlődése és érvényesülése hosszú ideig tart. Nem megfelelő megoldás esetén tehát súlyos természeti, társadalmi és gazdasági következményük lehet; ezért a rövidebb távú teendők csak hoszabb időre kitűzött célokban beilleszkedve határozhatók meg ellentmondás nélkül. A másik a tervezés technikájához kapcsolódik: a gazdasági tervezés a népgazdaság minden ágazatában egyidejűleg folyik, és ezért a termelési és társadalmi folyamatokat megalapozó ágazatok tervezése — így a vízgazdálkodásé is — csak nehezen hozható összhangba a terv többi fejezetével. A vízgazdálkodást az is megkülönbözteti a népgazdaság más ágazataitól (ami egyébként infrastruktúra jellegéből következik), hogy tevékenysége a terv általánosan használt mutatószám rendszerével nem jellemezhető. Jól mutatja ezt, hogy a vízgazdálkodás a bruttó nemzeti termelésnek még 1%-át sem adja, a nemzeti jövedelemhez csak 0,4%-kal járul hozzá, ugyanakkor állóeszközállománya a népgazdaság egészének 5%-a, s beruházásai is ilyen mértékűek. 283
