Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
tényleges vízfogyasztás növekedése ennél kisebb ütemű volt: becslés szerint csak 5—6-szoros. Az összes vízigény 75%-a a felszíni és 25%-a a felszín alatti készletet terheli. A legnagyobb vízmennyiséget az ipar használja, a készlet-elhasználás szempontjából kritikus nyári időszakban pedig az öntözés igénye a legnagyobb. Jelenleg az öszes vízfogyasztásnak mintegy 30— 40%-ára tehető a vissza nem térülő elhasználás. Az igények területi megoszlására jellemző, hogy a felszín alatti készleteket igénybe vevő vízművek a településhálózatnak megfelelően elosztottak. A közüzemi és ipari felszín alatti vízművek között a mintegy 200 jelentősebb közül 43-nak a kapacitása egyenként meghaladja az 1000 m3/d értéket. A felszíni készletek hasznosítása során már eddig is kedvezően érvényesült a koncentrált vízbázisokat fokozottabban igénybe vevő telepítéspolitika. A Duna, a Tisza, a Dráva vízkészletéből közvetlenül az igények 66%-át elégíti ki, míg a területileg megosztott helyi készleteket az igények 34%-a terheli. Figyelemre méltó, hogy a helyi készleteket terhelő vízigényből az ipar vízigénye mindössze 15%-ot, míg a mezőgazdaságé 83%-ot, a lakosság vízigénye pedig 2%-ot tesz ki. Az összes vízigény a Duna és a Tisza vízrendszere között 55—45%- ban oszlik meg. Lényeges körülmény azonban, hogy 1980-ban a legnagyobb csúcsigénnyel és elhasználással jelentkező mezőgazdasági vízigény közel 70%-a a Tisza völgyében merült fel, és az ipar vízigényének is több mint 40%-a itt jelentkezik. A mederbeli vízigények a vízerő-hasznosítás, a hajózás és az üdülés kapcsán jelentkeznek. Mederbeli vízigénynek minősül a vízfolyás megfelelő vízminőségi állapotának fenntartásához szükséges élővíz, valamint a havár ia-szeny- nyezés esetén szükséges hígítóvíz, illetve biztonsági víztartalék is. A vízigények várható alakulásával a közelmúltban több tanulmány foglalkozott. Ezek közül az OMFB keretében 1983-ban és 1984-ben készített prognózisok eredményeit foglaljuk ösz- sze a III.—11. táblázatban. A két vizsgálat közül csak az 1983. évi foglalkozott vízelhasználással, amit 2800 millió m3/év-re becsült, A tanulmány szerint a vízigények megoszlása a felszíni és felszín alatti készlet között 11 300, ill. 2150 millió m3/év, vagyis 84%, ill. 16%. 2.14. Vízgazdálkodási mérleg Mai értelmezésű vízmérleget először az 1954. évi kerettervhez készítettek, amikor is a havonkénti minimális napi vízhozam okkal vetették össze a vízigényeket. A Tiszán ellenben a havi vízhozamösszegekkel végeztek számításokat, amit a tározás feltétele indokolt. Az operatív vízkészlet-gazdálkodás részére évente már több mint 20 esztendeje a napi augusztusi vízhozam adatokra alapozott vízmérleg készül. III.—11. táblázat A 2000-re eló'rejelzett vízigények millió m3/év 1983. évi 1984. évi előrejelzés Lakosság 800 800 Közületek 300 300 Lakosság összesen 1 100 1 100 Ipar, villamos energia 9 300 7 120 Egyéb ipar 1 200 990 Ipar összesen 10 500 8 110 Öntözés 1 350 1 500 Halgazdaság 300 Egyéb mg. 200 200 Mezőgazdaság összesen 1 850 1 700 Egyéb 100 Mindösszesen 13 450 11 010 A vízkészlet-gazdálkodás megszervezésekor (a 60-as években) olyan egységes vízgazdálkodási mérleg készítésére törekedtek, amelyből néhány mutatóval az országos helyzetet jellemezni lehet. Ezért vezették be egységesen sokévi augusztusi napi vízhozamokból öszeállított 85%, majd 80% vízhozamtartóssághoz tartozó vízmérleget. Az évenkénti rendszeres vízgazdálkodási mérlegkészítés kezdeti szakaszában a szeptemberi 99%-os vízhozamtartósság alapján is készült országosan vízmérleg az öntözési vízigény figyelembevétele nélkül. (Rövidesen, kiderült, hogy nem mutat hiányokat, nem eléggé finom, s ezért összeállítása abbamaradt.) A jelenlegi vízgazdálkodási mérlegkészítés a statikai méretezéshez hasonlít; az építési anyagok húzó- nyomószilárdsága és az igénybevétele is valószínűségi eloszlású mennyiségek, a mindennapi méretezés számára azonban — kockázati, gazdaságossági számításokra alapozott — „mértékadó határfeszültséget” és konstruált „mértékadó terhelést” írnak elő, és ezek összevetési eredményének bizonyos határok közt kell maradnia. Ezt az eljárást követik a vízgazdálkodási mérlegben is, a „mértékadó vízkészlet” és a „mértékadó vízigény” fogalmakkal. A jelenlegi Vízkészletgazdálkodási Évkönyvben kivonatosan közölt, de a vízügyi igazgatóságok birtokában teljes terjedelmükben meglevő, évenként készülő vízgazdálkodási mérlegek főbb sajátosságai: — Ezek a mérlegek elsősorban a vízjogi engedélyezés számra készülnek, amelynek során az igényelt víz kiszolgáltathatóságáról kell dönteni. 257 17
