Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
Mértékadó felszíni vízelhasználási mérleg (1980) III.-12. táblázat Duna Tisza Ország összesen vízgyűjtő' m3/s millió m3/év m3/s millió m3/év m3/s millió m3 /év Hasznosítható vízkészlet 967,3 10 790 214,5 3046 1181,8 13 836 Vízelhasználás 80,2 1 509 116,8 1371 197,0 2 880 Szabad készlet 887,1 9 281 97,7 1675 984,8 10 956 Készlet kihasználtsága % 8 14 54 45 17 21 — A mérlegek nem használhatók műszaki tervezési célra. Ez a mérlegrendszer tulajdonképpen csak egy országos érzékelőrendszer annak kimutatására, mely területrészeken, milyen vízfajták tekintetében szükséges külön beavatkozás, intézkedés. Ennek milyenségét (vízkorlátozás, vízforgatás bevezetése, tározóépítés, talajvízdúsítás, vízátvezetés stb.) kapacitását más, sokkal részletesebb (egyedi gazdasági feltételeket is figyelembe vevő) módszerekkel kell megvizsgálni, méretezni. — A központi és a területi vezetésnek rendszeres vízkészlet-gazdálkodási információk kellenek. A jelenlegi vízgazdálkodási mérleg ennek része; valamilyen formában erre a jövőben is szükség van. (Az információ azonban nem lehet bonyolult, drága és időigényes, ezért egyszerűnek kell lennie). — A mérlegeket kellő térbeli sűrűséggel kell készíteni, mert egy globális mérleg (például a Tisza—Maros-torkolat alatti szelvényére) elfedi a kisebb részterületeken akár a vízkészlethiány (például valamelyik mátrai patakon), akár csatomakapaci- tás-hiány (például a Keleti-főcsatorna valamelyik másod-, harmadrendű mellékcsa- toronáján) miatt fellépő helyi vízhiányt. Az ország többszáz pontján évente csak egyszerű módon szabad vízgazdálkodási mérleget előállítani. A jelszíni vízkészletek lekötöttségét az 1980. évi mértékadó feltételeknek megfelelően a III.—9. ábra mutatja be; a két fő vízrendszer a Duna és a Tisza vízgyűjtőjére vonatkozó számszerű adatokat pedig a III.—12. táblázat tartalmazza. A felszín alatti vízkészletek kihasználtságára vonatkozó adatokat (az előzőkhöz hasonlóan a mértékadó feltételeknek megfelelően) a III.—13. táblázat tartalmazza. Az ország két főivízgyűjtője (Duna ill. Tisza) a kihasználás tekintetében jelentősen eltér egymástól, ugyanis míg a Duna vízgyűjtő természetes vízkészletének több mint 90%-át biztosító III. -13. táblázat Mértékadó felszín alatti vízelhasználási mérleg (1980) (millió m3/év) Duna Tisza Ország vízgyűjtő összesen Hasznosítható vízkészlet 3686 1831 5517 Vízelhasználás 1251 710 1961 Szabad készlet 2435 1121 3556 Készlet kihasználtsága %-ban 34 39 36 Duna és Dráva alacsony részesedésű a területi igények kielégítésében, addig a Tisza vízgyűjtő természetes készletének 55%-át képező Tisza a vízelosztó beavatkozások révén a területi igények közel 80%-át elégíti ki. Az előzőek figyelembevételével a Duna vízgyűjtőjén a felszíni vízkészlet átlagos kihasználtsága 8%-os, a tisza-völgyi területeken pedig 54%-os. A szükséges biztonsággal ki nem elégíthető vízelhasználás a Duna vízgyűjtőn 3,8 m3/s, ill. a Tisza vízgyűjtőn 2,5 m3/s; e mennyiségek a jelzett vízgyűjtők összes vízelhasználásának 5, ill. 2%-át érintik. A vízkészlet és a vízigény közötti egyensúlyra jellemző, hogy ez ideig vízhiány — városokban, vízben különösen szegény területeken — csak átmenetileg, aszályos időszakban és akkor is általában nem annyira a vízkészlet, mint inkább kapacitás hiánya miatt következett be. A dinamikusan fejlődő ipari és mezőgazdasági körzetekben a vízkészletek kihasználtsága — a lefolyásszabályozás jelenlegi szintjén — a teljes kihasználáshoz közelít. A Duna vízgyűjtő területén a vízkészlet kihasználtságának 80% feletti értékei miatt a Zala, a Concó, az Általér, a Váli- víz, a Séd—Nádor, a Sió, az Ipoly, a Kapós és a Feketevíz kritikus terület. A Tisza vízgyűjtőjén a Zagyva, a Tárná, a Hennád, a Sajó, a Körösök vízigyűjtői szintén nagymértékben kihasználtak. 258
