Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
hez általában mind a vízháztartási, mind a vízminőségi hatások nélkülözhetetlenek, míg a gazdasági és a szociológiai hatások vizsgálatához általában mindhárom említett hatáscsoport szolgáltat támpontokat. A hatásláncbeli kapcsolódások figyelmen kívül hagyása valószínűleg egyik oka annak, hogy az ökológiai és szociológiai hatásvizsgálatok ma még gyakran formálisak. 2.12. A vízkészlet A víz társadalmi, gazdasági jelentőségű tulajdonságai révén válik közgazdaságilag értelmezett készletté. Fizikai tartalmát tekintve ugyanakkor a vízkészlet hidrológiai fogalom. A különböző vízelőfordulások közötti kapcsolatokból adódóan a Földnek lényegében egyetlen vízkészlete van: a teljes hidroszféra. Ezen belül gyakorlati szempontból ma még általában önálló fizikai alrendszernek tekinthetők a szárazföldek felszíni és felszín alatti vízrendszerei, illetve a vízgyűjtő területeken kialakuló hidrológiai folyamatok. Bár a vízkészlet fogalom tartalmára és jellemzése módozataira vonatkozó további tárgyalás a vízhasználatok adottságaiból és kívánalmaiból indul ki, ez nem jelenti a hidrológiai rendező elv háttérbe szorulását. Mindössze arról van szó, hogy a hidrológiai folyamatrendszer sokféle tényezőjéből és tulajdonságából a mindenkori társadalmi-gazdasági adottságokból származó igények, továbbá az adott technológiai ismeretek és eszközök jelölik ki a „készlet” fogalom fizikai és műszaki paramétereit. A legtöbb vízhasználat szempontjából a vízkészletfogalom kialakításában a rendelkezésre álló víz mennyiségén (térfogatán, vagy időegységenkénti utánpótlásán) kívül többnyire a vízelőfordulás számos más tulajdonsága (a víz kémiai öszetétele, hőfoka, élővilága, a vízfelület kiterjedése és alakja, a vízfolyás sebessége és esése, a vízmélység, a part alakja és anyaga, a környező táj sajátosságai st)b.) is fontos szerepet játszik. Ez a fejezet a vízkészlet mennyiségi kérdéseivel foglalkozik, a vízminőségi vonatkozások az I.—2.3. Vízfajtáink hidrológiai jellemzése — Felszíni vizek és a III—2.2. Vízminőség-védelem fejezetben találhatók. A víz mint természeti készlet hasznosításának és a természetes hidrológiai folyamatok módosításának legnyilvánvalóbb és legszembetűnőbb esete a víz kivétele előfordulási helyéről és használat utáni visszavezetése ugyanabba, vagy más víztartóba. Ilyen körülmények között a vízkészlet hidrológiai értelmezésénél és jellemzésénél három fő szempontot kell figyelembe venni: — hogyan viszonylik a kivett (visszavezetett) vízmennyiség a víztartóban levő víz meny- nyiségéhez és annak utánpótlódásához ; — hogyan viszonylanak a víztartóban levő víz minőségi (hőmérsékleti, kémiai, biológiai és más) jellemzői a vízkivételt (vízbevezetést) kívánó használat vízminőségi követelményeihez, illetve adottságaihoz; — milyen mértékben változtatja meg a vízkivétel vagy a visszavezetés a víztartó természetes vízháztartási és vízminőségi viszonyait? Ezeknek a szempontoknak megfelelően a folyók, a tavak, és a felszín alatti víztartók vízkészletének értelmezésében és jellemzésében négy egymáshoz szorosan kapcsolódó vizsgálati alapesetet célszerű megkülönböztetni: a) A tározódott (sztatikus) vízkészlet A vízkészlet-fogalom hidrológiai értelmezésének legegyszerűbb alapesete a nagy mélységben levő, természetes utánpótló- dás és megcsapolás nélküli felszín alatti víztartó. Az ebben tározódott vízkészlet lényegében ugyanúgy értelmezhető és értékelhető, mint a szén-, a vas-, az olaj- és az ásványvagyon más készletei. Kitermelése — ha elméletileg nem is, de gyakorlatilag — a készlet végérvényes elfogyasztását jelenti. A szárazföldek édesvízi vízkészleteinek szerencsére csak viszonylagosan kis hányada tartozik a fenti sztatikus készletek csoportjába. Legnagyobb részüknek van természetes utánpótlódása és vízforgalma, vagyis vízkészletük folyamatosan cserélődik és megújul. b) A vízkészlet mint lefolyás A vízkészlet hidrológiai értelmezésének és jellemzésének másik, viszonylagosan egyszerű határhelyzete akkor adódik, ha a vízkivétel és vízbevezetés értékelésében csak a készlet megújulási folyamatainak a végső eredőjét, vagyis a víztartó adott helyén (szelvényében) időegységenként átfolyó vízhozamok mennyiségi és minőségi jellemzőit veszik figyelembe. Az ilyen módon történő értelmezésnél és jellemzésnél a vízgyűjtő területen és a víztartóban lejátszódó sokrétű vízháztartási és vízminőségi folyamatok eredőjét veszik; ezáltal az értékelés (mérlegelés) viszonylag könnyen biztosítható és elemezhető adatbázisra támaszkodhat. Amennyiben a vízháztartási rendszer időben állandónak tekinthető, akkor a vízkészlet a statisztikailag kezelhető vízhozam idősor. c) A vízkészlet mint tározó gazdálkodási fogalom Ha valamely víztartó, vagy vízrendszer eredeti vízháztartási és vízjárási viszonyait a vízkivételek és vízbevezetések igényei szerint, vagy ármentesítési célokból tározómedencékkel jelentékenyen módosítják, a vízkivételre, vagy a használtvíz- bevezetésére igénybe vehető vízkészleteket akár az egész vízrendszerre, akár annak valamely adott helyére vonatkozóan csak a teljes tározó rendszer vízháztartását és vízminőségét meghatározó adottsá244
