Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 2. Vízkészletgazdálkodás és szabályozás
gok és üzemi előírások keretei között lehet értelmezni és jellemezni. d) A vízkészlet értelmezése a vízháztartási és vízminőségi folyamatok rendszerében A vízkivételekkel és vízbevezetésekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásához általános érvényű hidrológiai megalapozást csak a víztartók és a vízgyűjtő területek vízháztartási és vízminőségi folyamatait jellemző valamennyi lényeges adat és összefüggés feltárásával és rendszerbe foglalásával lehet biztosítani. A készletfogalom ebben az előző hármat egységbe foglaló tágabb értelmezésben válik a gazdálkodás alapjává. A vízháztartási és vízminőségi rendszerelvűség teszi lehetővé: — a sztatikus és a dinamikus készletfogalomnak szintézisét és a tározásos adottságok közötti alkalmazását; — a szintetikus vízhozam és vízminőség idősorok előállításában és alkalmazásában a változó természeti adottságok és az emberi beavatkozások hatásának figyelembevételét; — az előbbi kettőre támaszkodva a mai hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlat egyik alapvető kérdésben, a mérlegvizsgálat alapjául szolgáló kezdeti („természetes”, vagy „quasi-ter- mészetes”) hidrológiai állapot értelmezésében és számszerű meghatározásában felmerülő ellentmondások és nehézségek feloldásét ; — a dinamikus vízkészlet értelmezését és mennyiségi jellemzőnek meghatározását olyan felszíni és felszín alatti víztartók esetében, amelyeknek dinamikus vízkészlete az átlagos tározá- si vízszint nyomásszint) függvényében jelentékenyen változik, beleértve olyan víztartókat is, amelyek jelenlegi (kezdeti) állapotában zárt vízrendszert alkotnak, de vízszintjük megváltoztatása útján nyílt vízrendszerré alakíthatóak ; — az ország vízháztartási viszonyaiban és sztatikus, illetve dinamikus vízkészleteiben az emberi tevékenységek által ökozott változások feltárását és számszerű értékelését. A vízkészlet felső határa annak az évi víz- mennyiségnek az összege, amennyi sokévi átlagban az ország felszínére hull csapadék alakjában és befolyik az országba a felszíni vízfolyásokban és a felszín alatt (I. fejezet) — az ország területére hulló csapadék 58 milliárd m3/év, — az ország területére lépő vízfolyások vízszállítása 114 milliárd m3/év. A felszín alatt belépő évi vízmennyiség nem ismeretes, de a fentieknél nagyságrenddel kisebb. A »beérkezett víz el is hagyja az országot, mégpedig — a határon kilépő vízfolyásokban távozik 120 milliárd m3/év, — az ország területéről elpárolog 52 milliárd m3/év. A rendkívül száraz 1961. év vízkészlet-gazdálkodásáról összeállított jelentésben, (amely a Vízkészletgazdálkodási Évkönyv ősének tekinthető) a következő olvasható: . hasznosítható vízkészleten értendő az a vízhozam, amely a víz- használatok céljaira, az általunk megkívánt időpontban, minőségben és mértékben (valószínűséggel, tartóssággal) rendelkezésre áll, vagyis amellyel gazdálkodni tudunk. E meghatározásból következik, hogy a hasznosítható vízkészlet egy és ugyanazon a helyen (szelvényben) és időpontban is változik, annak megfelelően, milyen vízhasználatról beszélünk; hiszen az eszmei közép- és a legkisebb vízhozam közötti számtalan vízhozamérték közül a legmegfelelőbb kiválasztása gazdaságossági vizsgálat alapján történhet. De változik az idők folyamán is, mert a lefolyási és minőségi viszonyok — főleg a mesterséges beavatkozások hatására — módosulnak: másrészt a termelési viszonyok fejlődésével a gazdaságossági vizsgálatot újra és újra el kell végezni. A vízkészlet felszíni és felszín alatti — továbbá a készletgazdálkodásba be nem vont és ezért jelenleg nem is tárgyalt légköri — vizekből áll. Ezek a vizek szorosan összefüggenek, ezért szétválasztásuk sokszor erőltetett. Gyakorlati szempontból ennek ellenére szükség van bizonyos tagolásra. Az alábbiakban a szokásos, előfordulási hely szerinti bontásban foglalkozunk az egyes vízféleségekkel. ..” Eddig az idézet, annak bizonyságául, hogy ez már 1962-ben ennyire világos volt. Az ország hasznosítható vízkészletének első áttekintését a Vízügyi Közlemények 1950. 3— 4. füzete tartalmazza, ahol a felszíni vízkészletre vonatkozóan számítások vannak, a többi vízfajtára pedig egy-egy országos számmal megadott becslés található. Az 1953—54. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv 71—82. oldalain van a vízkészletek összefoglalása, részletezése a Dokumentáció 2— 8. köteteiben. A felszíni vizekről vízhoz am idősorok (tartósságok, tartóssági felületek) vannak minden olyan folyóról, vízfolyásról, ahol erre az 1952-ig végzett vízrajzi mérések egyáltalán lehetőséget adtak. A felszín alatti vizekről 1:200 000 léptékű vízföldtani térkép készült, első ízben az egész országról. A második Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1965-ben) és a 13 Területi Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalt minden addigi eredményt, a felszíni vizekről jellemző vízhozamokat, vízgazdálkodási hossz-szelvényeket, a felszín alatti 245
