Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
III. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE ÉS FEJLESZTÉSE - 1. A vízgazdálkodás történeti fejlődése
Sokévi átlag %-ában Talajvizszint Csapadék n Hőmérséklet Elöntött terület III.—5. ábra. A belvízmentesítési infrastruktúra és a belvízi elöntések alakulása az 1935—1980. években figyelmet a III.—5. ábra, amelyik a belvízmentesítés főművi infrastruktúrájának alakulását hasonlítja össze a belvízi elöntések és az azokat befolyásoló három legfontosabb vízföldrajzi tényező alakulásával. A belvízmentesítés főművi infrastruktúrájának két legfontosabb jellemzője tekintetében az áttekintett 45 év folyamán igen jelentékeny fejlesztés történt. Ugyanakkor az ábra alsó részéből kitűnik, hogy a belvízképződés főbb tényezői és az elöntött területek kapcsolatában nem tapasztalható a főművi fejlesztés mértékét követő változás. A két ábrarész egybevetése tehát arra enged következtetni, hogy egyfelől a főművi fejlesztést nem követte mindig és mindenütt megfelelő arányú (hatékonyságú) táblán belüli, illetve üzemi szintű fejlesztés; más oldalról természetesen ez úgy is értelmezhető, hogy a főművi fejlesztés mértéke vagy területi megoszlása nem volt kellően összehangolva a területhasználók részéről ténylegesen felmerülő igények alakulásával. Ebhez hasonló jellegű következtetésekre lehet jutni a III.—1. ábra adatai alapján az öntözési infrastruktúra és a ténylegesen öntözött területek alakulása tekintetében is. A főművi (infrastrukturális) és az üzemi szintű műszaki létesítmények, tevékenységek közötti aránytalanságok említett példái természetesen csak végső kifejlődései és következményei a szolgáltató és a szolgáltatást igénylő, illetve használó ágazatok (intézmények) közötti kapcsolat, pontosabban az azokat irányító gazdaságpolitikai döntések igen hosszú időre visszanyúló bizonytalanságainak, nemegyszer ellentmondásos irányzatváltozásainak. Az ágazatközi együttműködés feltételeinek biztosítása a területhasználatok és az azokat megalapozó vízügyi infrastrukturális szolgáltatások között lényegében mindmáig megoldatlan feladat. Az érdekelt ágazatok a maguk szakmai és intézményi feladatait általában mindenkor hiánytalanul ellátták és az együttműködés fontosságát is felismerték, de hatékony és tartós együttműködés — ritka kivételektől eltekintve — mégsem alakult ki. Ennek oka és magyarázata abban jelölhető meg, hogy a történeti fejlődés sajátosságaiból adódóan mindvégig elmaradt — és ma is csak a kezdeti lépéseknél tart — az ország természeti (éghajlati, talajtani, vízföldrajzi, növényföldrajzi stb.) adottságainak egymással és a meghatározó jelentőségű területhasználat sajátos kívánalmaival és szempontjaival összehangolt módszeres feltárása, továbbá az erre támaszkodó gazdaságpolitikai koncepció és hosszú távú fejlesztési terv kidolgozása. Eyen feltárások, illetve egységes koncepciók és integrált szemléletű tervek nélkül 236
