Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
sával lényegesen kisebb frissvízigény-növeke- déssel számolhassunk. Az üzemekben általában megfelelő szennyvíz- kezelő rendszerek alakultak ki, melyek az új technológiák szennyvizeinek tisztítására részben alkalmasak lehetnek. A megfelelő tisztítástechnológia kialakítása az új beruházás előkészítési szakaszában lehetséges. A petrolkémiai és mű- anyagipari fejlesztéssel a borsodi iparvidéken és részben Százhalombattán számolhatunk, de lehetséges Szeged térségében is egy retifikáló üzem telepítése. A gyógyszer-, növényvédőszer és intermedier gyártás fejlődése elsődlegesen a vidéki üzemekben várható (Borsodi iparvidéki, Hajdú-Bihar megye, Komárom megye). A műtrágyagyártás a meglevő bázisokon fejleszthető. A gumiipar területén a Nyírségben várható technológiai telepítés. A jelenlegi ismeretek szerint a vegyipari fejlesztések ipari frissvízellátása jelentősebb problémát nem okoz. A szennyvizek elvezetésének, illetve kezelésének megfelelő megoldás különös figyelmet érdemel, mert a fejlesztések főleg olyan területeken történnek, ahol a vízkészletek érzékenyek a nehezen, vagy egyáltalán nem boanló szennyezőanyag-terhelésekre (a Sajó térség, a Nagymaros fölötti Duna-szakasz, a kis vízhozamú, mezőgazdaságilag hasznosított befogadók az Alföldön). A viszonylag kis termelési valumenű, de nagy és egyedi szennyező-anyag kibocsátású gyógyszer-, intermedier-, növényvédőszer- és szénkémiai üzemék technológiájának telepítésénél a vízkímélő megoldások kialakítását és a szennyvíztisztítást lényeges szempontként kell figyelembe venni. Könnyűipar Az ágazat területéről részletesebben kidolgozott távlati részkoncepció csak a ruházati iparra és a papírgyártásra készült. A két részkoncepció az ágazat termelésének értékalapon számítva mintegy 40—50%-át reprezentálja. A ruházati ipar részkoncepciója, bár az ágazat nagy területére terjed ki, erősen divat jellege miatt csak vázlatosan került kidolgozásra. A papíripari koncepcionális elgondolások szerint az ezredfordulóig új üzem létesítésével, új telephely nyitásával nem számolnak. A meglevő üzemek fokozatosan rekonstrukcióra kerülnek és ennek eredményeképpen a fejlettebb technológia nemcsak kedvezőbb fajlagos vízfelhasználást eredményez, hanem többlettermelés is remélhető. A papírtermékek nagyobb arányú szakosításával számolnak és a hazailag nem gyártott termékek beszerzését nemzetközi kooperáció útján irányozzák elő( rotációs papír). A részkoncepció szerint a papírgyártás technológiai fejlődése még inkább vegyipari lesz; az új technológiák környezetvédelmi költségei különösen megnövekednek. Az iparban az alapanyaggyártás fejlesztése a Dunára fokozott szennyeződési veszélyt jelent, ezért az új technológiai egységekkel együtt a szennyvíztisztítás is megoldandó. A távlati vízgazdálkodási fejlesztés a meglevő bázisokra alapozottan általában megoldható. A két iparágon kívül fel kel hívni a figyelmet arra, hogy a bőripar technológiai és vízgazdálkodási lehetőségeinek komplex vizsgálatával meg kell oldani a szennyvízelhelyezés problémáit. Építőanyagipar Az ÉVM felügyelete alá az építőanyagiparnak két szakága tartozik. Az iparág frissvízigénye 1980-ban a villamos energia nélküli állami ipar igényének 2,6%-át tette ki. Ez az arány közelítőleg 1990-re is megmarad. Az 1980—1990 közötti időszakban az építő- anyagipar frissvízigénye 72,9 ezer m3/d-ről várhatóan 80 ezer m3/d-re fog emelkedni. A teljes vízhasználat szintén növekvő tendenciájú, de várhatóan takarékosabb üzemi vízgazdálkodás mellett. Azoknál a szakágazatoknál — így az üveg-, mész- és cementiparnál — várható víztakaréko- sabb gazdálkodás, amelyek a legtöbb hűtővizet használják. Az esetleges építőanyag-ipari fejlesztés a meglevő bázisokon történhet; új telephelyek létesítésével nem kell számolni. Élelmiszeripar Az ágazat szerkezetének meghatározó jelentőségű kérdése a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripari feldolgozás kapcsolata. Továbbra is cél marad az export és a hazai fogyasztói igények kielégítése, az élelmiszerek minél fel- dolgozottab'b előállítása. Ehhez konvertálható tároló és feldolgozó kapacitásokkal kell az élelmiszergazdaságnak rendelkezni; ennek birtokában ez az ágazat is nagyobb mozgásszabadsággal tudja eldönteni, hogy milyen feldolgozási fokon értékesíti termékeit. Különösen jelentős lesz a különböző vállalkozási, együttműködési formák kibontakozása, amelyben kedvező kapcsolat alakulhat ki. Az egyes ágazatok fejlődési irányai a következőkben foglalhatók össze : Az összes cukoripari termékből önellátásra tö- rékszünk; a jövőben exportot csak a Kubai Köztársaságból származó import erejéig terveznek. A konjunkturális áringadozás miatt nagyobb készletezési politikára van szükség. A gyártókapacitásokban lényeges fejlesztéssel — így a víz- használat bővülésével — nem kell számolni. A tej-tojástermelés és a megfelelő feldolgozás csak a hazai keresletnek megfelelően emelkedik; ezért a jövőben növekedik a feldolgozottság foka. A tartósítóipart az exportgazdaságosság függvényében differenciáltan fejlesztik. Elsősorban nem a termelőkapacitás bővítése, hanem a minőséget, a választékot, az áru megjelenését, illetve az energiatakarékosságot biztosító technológiák fejlesztése szükséges. 14 209
