Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
Magyarország ásványi nyersanyag vagyonának viszonylagos jellemzése Il—48. táblázat Megnevezés Magyaro. Ausztria Csehszl. SZU Románia Jugoszl. LNK NDK NSZK SZÉN = — = + = + = + a а к а а а к а к SZÉNHIDROGÉN— — + — = = = — m ш m а ш m ш m m BAUXIT + — — — — + — — — к о О а а к О о О RÉZÉRC = — — + — + + — = к а m m а к к а а ÓLOM-CINK— = + — = = — + к m а m а к к о а VASÉRC — = = + — =— — к а к к к к а а а MAGÁNÉRC = — — = — — — — — к о О к к О О о 0 PERUT + — — + — — —— BENTONIT = — —==— ÜVEGHOMOK ++ + — + — + — DOLOMIT-1— —— — +— Jelmagyarázat: A készlet viszonylagos mennyisége: + saját igényt meghaladó; = önellátó; - hiány: A készlet viszonylagos értéke: a — alacsony; к - közepes; m - magas; о — nincs készlete. Az ország ásványvagyona összességében nem kevés. Zömében ugyan gyenge minőségű, de viszonylag bőséges a szénvagyon. Az ezredfordulóig a jelenlegi szinten tartható a szénhidrogén- termelés. Exportra is termelhet a bauxitbányászat. A hazai szükséglet kielégíthető a ma még érintetlen rézérckészletből. Igen széles választékú és a hazai szükségletet meghaladó a műre- való nem fémes ásványi nyersanyagok mennyisége. Az ismert ásványkészletekröl, valamint a működő és a tervezett bányák földrajzi elhelyezkedéséről tájékoztat а II.—33. ábra. A bányászat népgazdasági jelentőségére utal, hogy míg a foglalkoztatott létszám szerint 7%-os, addig a nettó termelési értékével közel 20%-os a részesedése az ipar összes értékeiből. A nyersanyagtermelés, valamint a vízhasználatok lényegesebb adatait összefoglaló II.—49. táblázat érzékelteti, hogy a bányászat vízgazdálkodási kapcsolatainak súlyát elsősorban a bauxit- és a szénbányák víztermelése, illetve annak vízháztartási következményei szabják meg! A távlati gazdaságfejlesztési előirányzatok szerint a közeljövőben a legjelentősebb feladat a szénprogramok végrehajtása; megkezdődött a mecseki (liászprogram) és az észak-dunántúli (eocén) bányafejlesztés (Márkushegy, Nagyegyháza, Mány, Lencsehegy, Dorog). Üj bányanyitásokat tartalmaz a Mátra és a Bükk alján, valamint Szombathely térségében tervezett lignitprogram is, amelyen belül részletesebben megkutatott a toronyi és bükkábrányi lelőhely. A működő szénbányák közül fejlesztésre lehet számítani Putnokon (Borsodban), Kányáson (Nógrádiban), Visontán, Várpalotán, a balinkai és a dudari bányákban, valamint Padragkúton. A szénbányászat technológiai fejlettségét (mint a vízvédelem egyik meghatározó tényezőjét) jellemzi, hogy az összes széntermelés 30%-át adó külfejtés teljesen gépesített, az 50%-ban komplex gépesített mélyművelésben pedig 67%- os arányú a gépi jövesztés. Elhatározott feladat a gépesítés és az automatizálás további fejlesztése. A bauxit kitermelésének szintentartásához növelni kell a nyirádi, a h^limbai és a kincsesbányai termelést, valamint új bányákat kell nyitni Fenyőfőn, Bakonyoszlopon és Nagyegyházán. Az ércbányászatban vízgazdálkodási szempontból jelentős a recski rézérc feltárása, ill. a 195
