Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 4. Az ágazatok fejlődésének vízgazdálkodási kapcsolatai
megoldások most elsősorban azért nem valósulhatnak meg, mert az irányítási rendszer és az ebből adódó szemlélet részekre tagozódott. A vizsgálatok és intézkedések általában nem egymással összefüggő problémákra, hanem egy-egy főhatóság, ágazat hatáskörébe eső résztémákra korlátozódott. Jellegzetes esete ennek az erdő, amelynél a vízgazdálkodási célú hasznosításnak nincs gazdája. Már önmagában a vízgazdálkodási célú hasznosítás is felveti annak szükségességét, hogy erősíteni kell az erdők ágazatközi szerepét, és érdemes lenne például közös kutatásokat, megfigyeléseket végezni az erdők ilyen jellegű szerepének pontosabb meghatározására. 4.22. A halászat és a haltenyésztés A halászat és a haltenyésztés vízgazdálkodási vonatkozásai sokrétűek, noha a hazai húsfogyasztásban a halhús szerepe nem nagy. A mesterséges haltenyésztés közvetlen vízgazdálkodási jelentősége mellett egyben terület- használat is. E területhasználat részint kizárólagosan halászati célra hasznosított és mezőgazdaságilag nem, vagy nem gazdaságosan hasznosítható területeket vesz igénybe, részint pedig a különféle célú tározásokhoz kapcsolódik. A halászat és a haltenyésztés fejlesztési technológiái A természetes vizek halászata az egyik legősibb foglalkozás, és az élelmezésben is nagy szerepe volt. Jelentősége a múlt században végrehajtott folyószabályozásokkal erősen csökkent. A mesterséges haltenyésztésnek is figyelemre méltó múltja van hazánkban. A Fehérvárcsurgói- tározónál feltárt római kori tározó (halastó) gát maradványai és a tatai öreg-tó első kiépítése (az Árpádházi királyok korában) a bizonyíték erre. Hazánknak ma kereken 150 ezer ha, a haltermelésben résztvevő természetes vizek és halastavak vízfelülete. Ennek megoszlását mutatja a II.—41. táblázat. A halászat adottságai, az éghajlat és az egyéb földrajzi körülményék mind a természetes vízihalászat, mind a halastó-gazdálkodás szempontjából igen kedvezőek. A folyók és csatornák vízminőségének folyamatos rosszabbodása viszont súlyosan veszélyezteti ezek halászati hasznosítását. A természetes és a korlátozott hasznosítású mesterséges tavakon pedig az állandóan növekvő üdülési és vízisport igénybevétel korlátozza a haltenyésztés intenzitásának növelését. A halastó-gazdálkodásban ilyen akadályok nincsenek. A második világháború utáni években elért 0,4 t/ha-ról és az 1980. évre 1,10 t/ha- ra növekedett országos átlagú fajlagos terméshozam a fejlődés lehetőségeit világosan mutatja. A fajlagos hozamok és a terület növelését elsősorban gazdasági meggondolások továbbá a hazai fogyasztás igényei és a külkereskedelem lehetőségei határozzák meg. Az összes mennyiségben nem, de a halászati kivitelben jelentősék a 70-es évek végén bevezetett, sok tekintetben még kísérletinek tekinthető újabb, a jelenlegi halastavi tenyésztési módszerektől alapjaiban eltérő, iparszerű ún. „szuperintenzív” módszerekkel — elsősorA haltermeléssel hasznosított vizek területe és terméseredmények * 1980 Vízfelület Lehalászott haltermés Gazdálkodó egység összesen üzemelt bruttó fajlagos ha ha t t/ha Természetes vizek: Balatoni Halgazdaság 61 042 61 042 956 0,016 Egyéb állami szektor 812 812 535 0,658 Halászati termelő szövetkezetek 37 417 37417 3 448 0,092 Mezőgazdasági term. szöv. 6416 6416 1 157 0,180 MOHOSZ üzemi és horgász vizei 20 517 20517 3 559 0,173 összesen: 126 204 126 204 9 717 0,077 Halastavak: Állami gazdaságok 16 134 14 614 15 950 1,089 Egyéb állami szektor 752 430 698 1,623 Mezőgazdasági termelő szöv. 4 469 3 914 4 270 1,091 Halászati termelőszövetkezetek 2 236 1 996 2 752 1,379 MOHOSZ tógazdaságok 270 270 326 1,207 összesen: 23 861 21 251 23 996 1,129 Mindösszesen: 150 065 147 455 33 713 0,229 * Megjegyzés: A MÉM Halászati Fó'osztálya adatai alapján 186
