Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 3. A népgazdaság fejlődésének hazai feltételei és irányai
— 6,3, 1995—2020 = 6. A munkaerő várható alakulása a legfontosabb ágazatokban jelentős hatással lehet a vízgazdálkodás távlati fejlesztésére. Az e téren végzett nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy szoros összefüggés van a fejlettségi szint és a foglalkoztatottsági struktúra között. Általános tendenciának tekinthető, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak abszolút száma és aránya fokozatosan csökken még a legfejlettebb államokban is, míg az iparban foglalkoztatottak aránya az iparosodás megindulásától kezdve állandóan növekszik, nagyjából az ex- tenzív szakaszból az intenzív fejlődési szakaszba való átmenet időszakáig; attól kezdve viszont stagnál, illetve mérsékelten csökken. Az egyéb széktorokban, mindenekelőtt az infrastruktúrában foglalkoztatottak aránya kezdetben mérsékelten emelkedik, majd az intenzív szakaszba érve a létszám abszolút és viszonylagos növekedése meggyorsul. Magyarország gazdasági fejlődésében is felismerhetők a jelzett tendenciák, bár némi módosulással (II.—21. táblázat). II.-21. táblázat Magyarország foglalkoztatási struktúrájának nemzetközi összehasonlítása Megnevezés Ipar Mezőgazdaság Egyéb ágazatok összesen százalékos megoszlás Nemzetközi átlag 1979* 37 12 51 100 Legfejlettebb államok 1979. évi átlaga 28-30 3-4 65-67 100 Magyarország 1979-ben 43 22 35 100 * Magyarország 1979. évi fejlettségi szintjének megfelelő sávban. Bár ezúttal is hangsúlyozni kell, hogy a fogalmak eltérő tartalma miatt nagyon nehéz az ilyen nemzetközi adatokat összehasonlítható állapotba hozni, az mindenesetre egyértelműen megállapítható, hogy Magyarországon, fejlettségi szintünkhöz képest, magasabb az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, és lényegesen alacsonyabb az egyéb ágazatokban, mindenekelőtt az infrastruktúrában foglalkoztatották aránya. Az iparban, az intenzív szakaszba érve, felismerhetők e szakasz jellemzői: megindult a létszám viszonylagos és abszolút csökkenése, s az ipari termelés növekedésének a termelékenységből történő fedezése. A mezőgazdaságban a foglalkoztatottak aránya az elmúlt évszázad során a nemzetközi tendenciáknak megfelelően alakult, és az 1880. évi 70%-ról 1980-ra 20%-ra csökkent. A trendvonal 2000-re a mezőgazdasági keresők arányát 10— 12%-ra jelzi. A hetvenes évek végétől azonban mezőgazdaságunkban a nemzetközi tendenciákkal és a legújabb hivatalos prognózisokkal bizonyos mértékig ellentétes folyamat kibontakozásának vagyunk a tanúi; ennek időleges, vagy hosszabb voltát ma még nem lehet megítélni. A legutóbbi években a mezőgazdasági keresők arányának és abszolút számának csökkenése megállt, sőt némi növekedés is tapasztalható. Ennek egyik, valószínűleg átmeneti oka a gazdasági világválságban, illetve ennek a hazai gazdasági helyzetre gyakorolt hatásában keresendő. A teljes foglalkoztatottság az Alkotmány egyik legfontosabb célkitűzése. A mezőgazdasági üzemek kötelességüknek érzik a létszám megtartását és foglalkoztatását, még akkor is, ha a mezőgazdasági termelésben a termelékenység növelése a létszám csökkenését indokolná. Emellett jelentkezik egy másik, valószínűleg hosszabban tartó folyamat is, amely nem független az előzőtől. A mezőgazdasági üzemek a hetvenes évek közepétől gyors ütemben növelik a nem mezőgazdasági alaptevékenységbe tartozó melléküzem- ági tevékenységet, alapvetően két okból; a melléküzemágak egyrészt biztosítják a termelőszövetkezetek dolgozóinak foglalkoztatását, másrészt — és ez a fontosabb — lényegesen jövedelmezőbbek, kisebb beruházással valósíthatók meg, mint általában az alaptevékenység (növénytermelés, állattenyésztés) fejlesztése. Az elmúlt 4—5 évben a melléküzemágak termelésének növekedési üteme kereken kétszerese volt az alaptevékenység növekedésének, és jelentős mértékben biztosították a tagság foglalkoztatottságát, valamint az. elérni kívánt jövedelmét. Ez a tartósnak ígérkező tendencia, amely a politikai, valamint gazdasági vezetés támogatását is élvezi, egyik oka a mezőgazdasági keresők száma stagnálásának, sőt némi növekedésének. Ez a folyamat kihat mind a foglalkoztatási struktúrára, mind a településhálózat fejlesztésére, és ennek következtében a vízgazdálkodás-fejlesztési koncepcióra is. A melléküzemágakban foglalkoztatottak részben ipari termelést folytatnak, részben szolgáltatásokat végeznek, egy részük pedig — időszakosan — a mezőgazdaságban dolgozik. E folyamat része az ipar bizonyos irányú és fokú decentralizációjának; statisztikai nyilvántartási rendszerünk némileg eltakar néhány lényeges elemet, mivel a mezőgazdaságban tart nyilván ipari és infrastrukturális tevékenységet folytató népességet is. A településhálózatra gyakorolt hatás azonban reálfolyamat, amelynek vízgazdálkodási kihatásaival a távlatokban számolni kell. A lakosság iskolázottsági szintjének változása Az általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a 15 évesnél idősebb korosztályokban a prognózisok szerint az alábbiak szerint alakul: 1949-ben 20% 1980-ban 66% 2000-ben 80% Az aktív keresőknek 90%-a fog 2000-ben általános iskolai végzettséggel rendelkezni, így a 10* 147
