Országos Vízgazdálkodási Keretterv (1984)
II. fejezet: A VÍZGAZDÁLKODÁS FEJLŐDÉSÉNEK TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FELTÉTELEI - 3. A népgazdaság fejlődésének hazai feltételei és irányai
kel. Ennek, valamint a velünk szemben alkalmazott diszkriminációs magatartás következményeként a dollár viszonylatú jelentős cserearányromlásunk teljes egészében az egyes árucsoportokon belüli, számunkra kedvezőtlen áralakulásnak tulajdonítható és nem elsősorban az export ágazati szerkezetének; az adott exportszerkezet, de versenyképes minőség esetén a világpiaci árak nem lettek volna számunkra kedvezőtlenek. Az export szerkezetének és hatékonyságának nem kielégítő alakulásával egyidejűleg fokozatosan nőtt a népgazdaság importigényessége, a hatvanas években főleg alapanyagok és félkésztermékek, a hetvenes években a beruházási eszközök vonatkozásában. A termelés félkésztermék — alkatrész — és részegység impontszük- séglete egyre inkább áttolódott dollár relációba és az egyensúlyi helyzet nehezebbé válásával az import teljes vertikumok sebezhető pontjává vált. Végül az elmúlt évtizedek folyamán végig gondot okozott, hogy nem sikerült alapvetően javítanunk a beruházások hatékonyságán és tervszerűségén. Nem tudtunk fordulatot elérni abban az általános gondolkodásmódban, amely szerint az üzemek elsősorban új beruházásokkal kívánták fejlesztési és egyéb gondjaikat megoldani és nem a meglevő üzemek technológiai, szervezési és egyéb feltételeinek korszerűsítésével. 3.2. Az életszínvonal-politika főbb tényezői A távlati tervezés jelenlegi szakaszában nem alakult még ki összefüggő koncepció a követendő életszínvonal stratégiai kérdéseiben. (Elemzések, részkoncepciók, prognózisok készülnek.) A vízgazdálkodás távlati fejlesztésére ható tényezők közül ezért az alábbi kérdéscsoportra kellett a tervezés jelenlegi szakaszában a figyelmet összpontosítani. A demográfiai és a települési viszonyok várható alakulása A népességnek ebben az időszakában megkezdődő fogyási folyamata, bizonyos hullámzásokkal, tartósan fennmarad; a népesség alakulása A népesség alakulása 1980-2000 között 1000 fő II.-19. táblázat 1980 1990 2000 Budapest 2 060 1 985 1 985 Város 3 644 3 967 4 251 Vidék 5 006 4 641 4 230 összesen 10710 10 593 10 466 — főbb települési kategóriánként — a II.—19. táblázat szerint prognosztizálható. A II.—20. táblázatból látható, hogy a vándorlások alapvető iránya továbbra is a községekből a városokba áramlás lesz. A városban lakás, amely az ezredfordulón, a területi mozgásokat feltételezve, a lakosság mintegy 60%-ára lesz jellemző, számos infrastrukturális, foglalkoztatási probléma strukturális átrendeződését jelentheti. A városi lakosság jelentős növekedése mellett a következő két évtizedben, az eddigiekkel szemben, a községek és Budapest természetes fogyása következik be. A családi és a korosztályviszonyok Általános tendencia marad, a 70-es évtizedhez hasonlóan, a népesség fokozatos elöregedése (II.—20. táblázat). Az elmúlt évtizedek folyamatát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a népesség folyamatos növekedésével párhuzamosan a családok száma is gyorsan emelkedett. Ennek okai a 70-es évtizedben jelentősen tovább növekvő válási arány, a különélések számának viszonylag gyors növekedése, és a megözvegyülés. Emellett a 70-es években a házasodási hajlam is mintegy 20%- kal csökkent. A családtöredékek létrejötte számos problémát vet fel, többek között a lakásigény további növekedését. A munkaerő várható alakulása A munkaképes korú (15—60) népesség várhatóan az alábbiak szerint alakul (millió fő): 1976 = 6,2, 1980—1988 = 6,1, 1989—1995 = A népesség várható koreloszlása (%) II—20. táblázat1980- 2000 Éves Budapest Város Község Budapest Város Község 0-14 17,9 23,6 22,2 13,2 18,2 18,2 15-59 61,9 61,3 59,8 64,6 65,9 59,8 60—X 20,2 14,1 18,0 22,2 15,9 22,0 100 100 100 100 100 100 M6
