Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
rozására törekszünk. A mélyebb víztartók vizének termelése a múltban ugyanis csaknem mindig a helyi vízigények kielégítésére történt; a tudományos kutatás részére való adatszolgáltatást ilyenkor nem tartották fontosnak. Rendszeres, részletes hidrogeológiai vizsgálatról csak az 1949 óta: létesült kutaknál beszélhetünk, ezek száma azonban kevés, így a becslés megbízhatósága sem elegendő. Hazánkban még mindig számos olyan jó vízadó van, amelynek feltárása vízigény híján még nem történt meg. A rétegvízkészletet két részre oszthatjuk: a) A természetes sztatikus készlet a kőzetek pórusaiban levő vízmennyiség. Ennek értéke hazánkban kb. 70 millió km3. A természetes sztatikus készletnek kitermelhető részét 5—7%-ra becsüljük. b) Természetes dinamikus vízkészeltnek nevezzük a felszín alatti vízkörforgalomnak azt a részét, amely víz (források) formájában ismét a felszínre jut. Ezt a vizet hasznosítva a felszín alatti körforgalmat nem módosítjuk. A vízgazdálkodási terv készítéséhez (a vízmérleg felállításához) a rétegvízkészlet hasznosítható részét kell ismernünk. Ez; — az eddigi gyakorlat szerint — meghaladhatja a dinamikus; készletet s így elsősorban attól függ, hogy a passzív készlet fogyasztását milyen mértékben engedjük meg. A 28. táblázatban a XVII. fejezetben megadott hasznosítható rétegvízkészlet értékeit a teljes dinamikus készlet és a kitermelhető passzív készlet egy részének összegeként kaptuk. Minthogy ez a mennyiség a; természetes; passzív készletnek csak elenyésző része, a készletfogyasztás értéke jelentéktelen. Így az általunk megadott hasznosítható készlet tartós kitermelése gyakorlatilag nem jelent beavatkozást a felszín alatti vízkörforgalomba, tehát nem bontja meg lényegesen a hidrogeológiai egyensúlyt (lásd még a XVII. fejezet 2.111 pontját). HIDROGEOLÓGIAI TÁJEGYSÉGEK Az ország területét 85 vízföldtani tájegységre bontottuk (lásd 25/a sz. ábrát és a 12. sz. térképet). A tájegységek elhatárolásánál általában a fővíztartók elhelyezkedését vettük alapul, ezért a Vízgazdálkodási Kerettervek határaira nem lehettünk tekintettel. A tájegységek között csak ritkán van éles határ. Ennek oka nagyobbrészt természeti (fokozatos átmenet), kisebbnészt a mélyf öld tani ismeretek hiánya. Juhász József vízföldtani tájegységeinek a 28. táblázatban megadott jellemzői tehát átlagértékek, így is kezelendők s csak tájékoztatóul szolgálnak. A 28. táblázatot a terület vízföldtani leírása követi. A vízföldtani rész olvasásakor a földtörténeti részhez csatolt szelvények és térképek (1—4. ábra) nyújthatnak segítséget. A mélységi vízzel foglalkozó fejezetet a vízföldtani tájegységeket jellemző fúrásszelvények ábrázolásával tesszük szemléletesebbé. E célt szolgálja a 25/b ábra, melyen a terület jellegzetes tótjainak és fontos nem vízkutató fúrásainak szelvényét foglaltuk össze. Itt a víztermelő kutakat a község nevével jelöljük, a mellette levő szám az országos mélységi kútkataszter sorszáma. A nem vízkutató fúrást a község nevének szaggatott aláhúzásával jelöljük, a. szám az Országos Földtani Adattárban nyilvántartott (Bp. XIV. Néphadsereg útja 14. M. All. Földtani Intézet) fúrásjelölése, az iparági sorszám. A gyors tájékozódás érdekében a fúrások szelvényrajzán a vízadó szinteken kívül feltüntetjük a nyugalmi szintet, a vízmennyiséget a hozzátartozó üzemi szinttel együtt, a víz vasasságát és keménységét is. 2.442 Részletes ismertetés JELLEMZŐ VÍZFÖLDTANI ISMERTETÉS A 28. táblázatban a legjellemzőbb gyakorlati vízföldtani adatok felsorolásával adunk áttekintést a 2.4414 pontban említett 85 tájegység közül azokról, melyek egészen vagy legalábbis nagy résziben területünkre esnek. A XVII. (Terüelti vízmérleg) fejezettel való kapcsolat biztosítása érdekében táblázatunkban a tájegységek megfelelőinek a vízmérleg összeállítása során alkalmazott jelöléseit is feltüntettük. Itt gyakran csupán azonos területek kétféle jelöléséről van szó, — fejezetünkben az ország tájegységeinek 1-től 85-ig, vízgazdálkodási keretterv határokra tekintet nélkül történt folyamatos; sorszámozását tartattuk meg, míg a vízmérleg-fejezetben 13. számú Felső- Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv részeiként jelöltük őket, — azonban a vízmérleg szerinti beosztásnál már megengedhetővé vált egyszerűsítések (a Vízgazdálkodási Kerettervek határaihoz való igazodás) következtében a kétféle beosztás legtöbbször csak a legfontosabb határvonalaknál egyezik, egyébként jelentős átnyúlások, továbbosztások fordulnak elő (V. ö. a fejezetünkhöz tartozó „A hasznosítható réteg- és karsztvizek” с. 1 :500 000 méretarányú térképet а XVII. „Területi vízmérleg” c. fejezet „Vízmérleg a fcarszt- és rétegtvizekre” c. (1960. évi állapot) 1 :500 000 méretarányú térképével. A 28. táblázatban minden olyan tájegységről, melyről elegendő számú megbízható adatunk, van, az 1949. óta létesített (országosan összesen mintegy 4000 db) mélyfúrású tót jellemző műszaki adatait: a kútmélységek átlag- és szélsőértékeit, a kutan- kénti vízhozam szélsőértékeit, továbbá a fajlagos hozam átlag- és szélsőértékeit közöljük. (Utóbbi — melynek országos átlaga 50 lit/p. fm — egyike a legfontosabb jellemzőknek, hiszen közismert tapasztalat, hogy az azonos geológiai felépítésű és azonos fizikai rétegjellemzőkkel rendelkező területen az azonos méretű csövekkel bélelt, helyesen kiképzett kutak fajlagos hozama majdnem egyező.) Ezután az egyes tájegységek kitermelt vizének minőségét a hazánkban legfontosabb két adat: a vasasság és a keménység megadásával jellemezzük. (A túlzott vasasság a vizet ivó- és háztartási célra teszi lagiban a 18 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet 6ű%-a az Országos Közegészségügyi Intézet által a tűr83
