Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A 13. számú Feíső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Kerettervet érintő vízföldtani tájegységek tájékoztató adatai СЧ h etőség felső határaként megadott 0,5 mg/1 értéknél több vasat tartalmazó vizet ad. A víz megengedettnél nagyobb keménysége viszont az ipari célra való közvetlen felhasználást teszi lehetetlenné; országosan átlagban a 8 nkf-ot meghaladó összes keménységű vizet szolgáltató kutak aránya meghaladja a 60%-ot is.) A táblázatunkban, nem közölt minőségi jellemzők közül a kloridtartalom és az alkalinitás az országnak csak elenyészően kis: részén haladja meg a megengedhető értéket, a nitrát- és nitritionok jelenléte pedig leginkább helytelen kútkiképzéssel jelentkező szerves eredetű szennyeződésre utal. Végül a gyakorlat számára legfontosabb kérdésről, a vízbeszerzési lehetőségekről adunk a 2.4412 pontban rögzített elvnek megfelelő tájékoztatást. A TERÜLET RÉTEGVIZEI A terület két elég jól elhatárolt tájegységre esik (1. és 2. tájegység). A Nyírség és a Rétköz (2. tájegység) a pleisztocén legvégét kivéve, az ЁК-i Kárpátok folyói nagyobb részének összefüggő felhalmozó dási területe volt, amelyen át a körösi süllyedők felé tartottak. A Felső-Tisza, Szamos és Kraszna ugyanakkor az Ér mentén folytak ugyanezen süllyedek felé. Csak a pleisztocén legvégén, a Nyírség közepének nagyjából К—NY-i irányú sávban való változó mértékű kiemelkedése; a Szatmári-síkság, a Rétköz, Bodrogköz és a felső-tiszai süllyedék újabb kisebb le- zökfcenése következtében alakult ki a mai tiszai és szamosi vízrendszer. Ezzel a Nyírség további épülése abbamaradt. A nyírvízmedrek csak roncsai az egykori felső pleisztocén folyómedreknek, a törmelékkúp felszíni homokját pedig a szél futóhomokká alakította át. A Szatmárisíkságon a felső pleisztocén folyóvize kevés durvább homokot és homokos kavicsot is rakott le, ma azonban a folyóknak az igen megcsökkent esés miatt már csak finomabb hordalékuk van. A Nyírségen a mélyfúrások alapján már megközelítőleg kinyomozhatok azok a nagyobb vápák, amelyeket a folyók foglaltak el, s rakták le bennük a durvább hordalékukat. Jól látható ez a 4. ábra В földtani szelvényén is. A legfontosabb ilyen szerkezeti vápa Nagyhalász—Kótaj—Debrecen irányában követhető, mely vízhozamban is megmutatkozik (25/b ábra, 3., 8. szelvények). Ennek folyója az ópleisztocénban még Debrecenig is apró kavicsos homokot szállított. Ezek a folyómedrek a Nyírség két szegélyén levő magasabb rögsorozatra csak később, és akkor is finomabb szemű üledéket raktak, ami ma is mutatkozik a vízhozamban (25/b ábra, 4., 10., 11. szelvények). A nyugati, szerkezetileg magasabb, nagyjából ÉÉK-DDNy-i irányú rögsorozatot Gávától Hajdúböszörmény vidékéig nyomozhatjuk, ahol az csatlakozik a Hajdúháthoz, Ennek egy részét a 4. ábra, a földtani szelvényének Ny-i széle és а В földtani szelvény bal oldala (Téglás) mutatja. A másik ilyen rögsorozat, a keleti, kényszeríti a Tiszát arra, hogy annak K-i szegélyén D-ről É-ra folyjon, s csak Csapnál tudja előbbi irányát ismét elfoglalni. E két rögsorozat közé eső területen kedvezőbb a víznyerés lehetősége, amint azt a 25/b ábra, 3., 5., 8. és 12. szelvényei mutat84
