Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

zékeny. Kivétel a hegységperemek és hegyek közé zárt kis medencék rétegvize. (Lásd még a 2.4412 pont alatt.)

A rétegvíz utánpótlása lényegében megegyezik a többi felszínalatti vízfajtáéval, csakhogy után- pótlódási módja eltér amazokétól.

A felszín alatti vizek utánpótlódási lehetőségei í'öviden a következőkben foglalhatók össze:

a) A kondenzációs víz a felszínfeletti levegőnek a hidegebb talajba való beáramlásakor a belőle kiváló vízpárából keletkezik. Mennyisége jelentéktelen: évente legfeljebb néhány milliméter utánpót- lódást jelent.

b) Az izzadmányvíz a felszín közelében vagy a felszínen keletkezett kőzeteknek — a Föld mélyébe történő süllyedésük közben — vízgőz alakjában kivált nedvességtartalma. Kísérleti adatok szerint mennyisége az egész Kárpát-medencében mindössze évi 5 000—8 000 m3-re tehető.

c) A fosszilis rétegvíz szigorú meghatározás szerint a kőolajtelep feküvize. Mennyisége elhanyagolható. — Tágabb értelemben vett fosszilis víz az, amely a rétegekben leülepedésük óta, tározódik. Ez önmagában nem jelent utánpótlódást, csak akkor, ha a réteg pórusai csökkennek, és azokból a víz egy része kinyomódik. Ennek mennyisége is jelentéktelen: az egész Kárpát-medencében — a számításiak szerint — évente 3,2—5,2 millió m3 között változik.

d) A juvenilis víz egyik része a Kárpát-medencében ma már gyakorlatilag csak erupciók után jöhet a felszínre, így elhanyagolható.

e) A rétegvizet nagy mélységből törésiek mentén feltörő hévíz is táplálhatja (például Budapesten a Gellérthegy—lukácsfürdői úgynevezett termális vonalon). A rétegvíz ilyen jellegű utánpótlódása a tapasztalat szerint csak addig számottevő, ameddig megfelelő fiatal vagy megújult törésrendszer van a területen.

II. A medencék belsejében a vízutánpótlódás már általában korlátolt, és — az I/a és I/b alatt tárgyalt lehetőséghez hasonlóan — többnyire csak a felső 200—450 m-re terjed.

Három lehetséges módját ismerjük:

a) A peremekről bejutott víz oldalirányú szivárgása. Ez csak felszínközeli és csak durva üledékes törmelékes kőzetek esetén számottevő (pl. a Kis- Alföldön).

b) A második lehetőség a vizet adó alapkőzetből a törések mentén történő táplálódás. Ez Alföldünkön nem jelentős, bár egyes nagy szerkezeti vonalak mentén érdemes lenne megvizsgálni.

c) Végül az utámpótlódás a felszínről, a talajvízen keresztül szivárgó vízből is történhet. Ennek mértéke a talajvízháztartásra vonatkozó mai ismereteink szerint természetes állapotban jelentéktelen. Jelentősen más azonban a helyzet, ha a rétegvizet termelik. Ilyenkor ugyanis helyileg olyan nagy leszívás jöhet létre, hogy a talajvíz a kialakult nyomásesés miatt már lejuthat mélyebbre is.

A korlátozott utánpótlódású területeken a rétegvíz nyomása és dinamikus készlete — ameddig a terület nincs túlterhelve — általában állandó, ill.

változása oly kicsiny, hogy azt az üzemeltetésnél nem lehet észrevenni.

III. A mélyebb rétegekben a rétegnyomás változásai következtében geológiai értelemben van ugyan migráció, de ez az utánpótlódás szempontjából figyelmen kívül hagyható. A rétegvíz ilyen utánpótlódás nélküli Föld belső izzó magmájából a kéreg vastagodásával arányos mértékben, a kéreg alsó részeiben kiváló vízgőz. Ennek mennyisége nem becsülhető pontosan, azonban lehetséges, hogy résztvesz a rétegvíz utánpótüódásában.

e) A kitermelhető dinamikus készlet egyetlen jelentős utánpótlása — ahol ilyen egyáltalán van — csak a beszivárgó vízből származhat.

Az a)—e) pontokban felsorolt utánpótlódásökon kívül — melyek valamennyien a felszínalatti vízkészlet szaporodásával járnak — az egyes felszín- alatti vízfajták készlete természetesen egymás rovására is gyarapodhat (pl. mélykarsztból táplálkozó rétegvíz).

RÉTEGVÍZJARÁS

A következőkben sorra vesszük hazánk területének jelentős (I), korlátozott (II) rétegvíz-utánpót- lódássai rendelkező és rétegvízutánpótiódással gyakorlatilag nem rendelkező (III) területtípusait, és jellemezzük rétegvízjárásukat.

I. A nagymennyiségben utánpótlódó vízadókat elsősorban, sőt majdnem kizárólag a hegységi peremeken találjuk (pl. Pécs, Komló, Várpalota, Mezőkövesd vidéke). Itt a rétegvíz utánpótlása háromféle lehet:

a) A hegységperemeken a rétegek a. felszínen vagy a felszín közelében vannak, s ott jut beléjük a helyi és a hegységről lefutó csapadék egy része. (Például Pécsett a tortyogói vízmű területén.)

b) Az utánpótlódás a mélyebben lévő karsztos kőzetekből, alulról vagy oldalról is történhet. Ez számos hegységperemen igen bővizű rétegek táplálója. (pl. Komló, Iiget-oroszlói és Budafa-mánfai vízművek).

Az a) és b) módon utánpótlódó víztartókra jellemző, hogy rétegvizük nyomása és dinamikus vízkészletük változása jól követi a száraz ill. nedves évek periódusait.

Az utánpótlódás nélküli területeken dinamikus vízkészletről nem beszélhetünk. Amennyiben ilyen területek rétegvizéből termelni kezdünk, nem utánpótlódó passzív vízkészlethez nyúlunk (lásd 2.4413 alatt), ezért itt a kitermelhető készlet és a rétegnyomás is fokozatosan csökken. Ma azonban a beavatkozás folytán jelentkező rétegvízjárást és ezzel járó készletváltozást még alig tudjuk észlelni.

A RÉTEGVÍZKÉSZLET FELOSZTÁSA MENNYISÉGI BECSLÉS

A hazai rétegvízkészlet mennyiségének, időbeni változásának, utánpótlódásának kielégítő pontosságú meghatározása jelenleg még megoldatlan, ezért egyelőre csak durva közelítéssel becsülhetjük. Számos elvi kérdés merül fel még akkor is, ha csupán a készlet nagyságrendi, tájékoztató meghatá82