Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
d) Bár a folyóvíz hőmérséklete elméletileg a levegővel érintkezésben megitett útjának hosszával arányosan változik, s így a torkolat felé haladva nyáron növekszik, télen csökken, számos helyi módosító hatás (mellékfolyók, szennyvízbevezetések, szökevény-források, stb.) miatt ez a törvényszerűség még a Dunán is csak hosszabb távolságon (Linz— Mohács) mutatható ki, kisebb vízfolyásainkon pedig a zavaró hatások nagyobb súlya miatt egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülhet. A fenti törvényszerűségek folytán nagyobb vízfolyásaink és tavaink hőmérsékleti viszonyai 1—1 állomás adatsorával jól jellemezhetők. (Sokszor ezen adatokból még más közeli, hasonló nagyság- rendű vízfolyások viszonyaira is következtethetünk.) Területünk vízhőmérsékleti viszonyairól a 23. táblázat ad részletes tájékoztatást, a táblázatban nem tárgyalt, illetve a megfigyelésekbe be nem vont kisebb vízfolyásaink vízhőmérsékleti viszonyaira pedig a 22. ábra segítségével következtethetünk. 2.34 JÉGJARAS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképzödés akkor indul meg, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 С°чга (pontosabban néhány tized vagy század fokkal a nullpont alá) hűl le. Minthogy a felszíni vizek hőmérsékletének alakulását az időjárási tényezőkön kívül számos egyéb körülmény is befolyásolja (lásd a 2.33 pontot), egymáshoz közel fekvő vízfolyások illetve állóvizek esetében is jelentékeny különbségek lehetnek a jég megjelenésének időpontja és a jégképződés üteme tekintetében. A felhalmozódott jég mennyiségétől és a víztér hőháztartási adottságaitól függően hasonló különbségek mutatkozhatnak a jég olvadásának ütemében, és eltűnésének időpontjában is. Különösen szembetűnő különbségek tapasztalhatók a folyó- és az állóvizek jégviszonyainak törvényszerűségei között: a) A vízfolyásokon a jég az egész keresztszelvényben képződik, és a felszínen úszó jégtáblákban halmozódik fel. A folyó fokozatosan áll be — a jégtáblák elakadása miatt— alulról felfelé. A jégtakarót legtöbbször a tavaszi árhullámok szakítják fel, és1 mivel ez a folyamat felülről indul, könnyen képződik jégtorlasz, esetleg jeges árvíz. Az egyes vízfolyások jégviszonyai és az egyes évek jégjárása között isi jelentős különbségek lehetnek. A nagyobb vízsebesség késlelteti a jégképződést, a sima, egészséges meder a beállást. A kisebb vízfolyások korábban fagynak be és hamarabb tisztulnak meg a jégtől, mint a nagyok. A mellékfolyó nélküli hosszabb szakaszok a jégtorlaszok miatt veszélyesek. Csapadékban szegény tél vagy a vízfolyás alsó szakaszain kezdődő lassú enyhülés esetén a jég veszélytelen. Hosszú, hóban gazdag telet követő és felülről meginduló melegbetörés könnyen okoz jeges árvizet; a veszély még súlyosabb, ha az árhullám kialakulása után ismét lehűlés következik. b) A tavakon a jégképzödés a felszínre korlátozódik. A beállás többnyire hamarosan követi a jégképződés megindulását. A jégtakarót az olvadás gyengíti meg, és a hullámverés töri össze. A jégtorlaszok a tavakon a szél hatására alakulnak ki a szélnek kitett partok mentén. A folyók duzzasztott szakaszai a jégjárás szempontjából is átmenetet képeznek a vízfolyás és állóvíz között. A jég megfigyelése a vízmércéknél történik. A viszonylag kevés helyen végzett észlelések — kiegészítve a leszűrt törvényszerűségekkel — általános tájékoztatás céljából hosszabb folyószakaszra, esetleg szomszédos vízfolyásokra is jellemzők. A pillanatnyi helyzetről és a jégviszonyok várható alakulásáról kritikus időszakokban légi felderítéssel lehet közelebbről tájékozódni. 2.342 A főbefogadók jégjárásának ismertetése, a jégokozta rendellenességeq A jégviszonyok szempontjából a területünkhöz tartozó Tisza-szakaszt a vásárosnaményi, a Szamost a csengeni jégjárási adatokkal jól lehet jellemezni (1.23. ábra). A Túron és a Krasznán csak rövid adatsor áll rendelkezésre, pótlásként a csengeni grafikon értékei használhatók fel, az általános törvén yszerűségek figyelemb evételével. A felsorolt folyókon évről-évre mutatkoznak jégjelenségek. A jég beállásának gyakorisága a Tisza érintett szakaszán 80-—90%, a Szamoson 90%. A helyi tapasztalatok szerint a jégjárás szempontjából kedvezőtlen helyek a Tiszán a kisari, ti- szaadonyi és dombrádi szakasz, a Szamoson a ma- tolcsi átvágás és a gerebsei kanyar. Ugyancsak kedvezőtlenek a Szamoson, Túron és Krasznán a szűk nyílású hidak, torlódás veszélye miatt. A belvízcsatornáik műtárgyai eltömődésre hajlamosak; kifejezetten jégveszélyes a Lónyay-csa- toma Kék és Demecser közötti szakasza. 2.35 HORDALÉK 2.351 A hordalékmozgás általános törvényszerűségei A vízfolyásokban mindig van több-kevesebb hordalék, mely lebegve, vagy a fenéken mozogva halad. A hordalékot a víz sebességétől (esésétől) függő hordalékmozgató erő ragadja magával; minél nagyobb a sebesség, annál több és nagyobb szemű anyagot képes mozgatni. A sebesség hely és idő szerint változik, és ez a hordalékmozgásban is tükröződik. A nagyesésű, felső szakaszokon a meder berágódik, a hordalék főleg kavics. A síkságra kilépő folyó esése hirtelen csökken, a kavics lerakódik, és csak a homok megy tovább. A közepes esésű szakaszokon a folyó hordalékmozgató képessége egyensúlyban van a hordaléktartalommal, ezért a meder állandó. A kisesésű szakaszokon már csak igen finom anyag képes lebegve maradni, a meder gyorsan feliszapolódik, a folyó ágakra szakad. A hordalékmozgás a vízfolyás keresztszelvényében is a sebességeloszláshoz igazodik. A legtöbb és 87
