Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
a román területen levő vízkivételekből az előírt vízhozamok átadását, a vízfolyások egészségügyi feltételeihez és mederállapotához szükséges vízhozamokat, a határ által átmetszett vízfolyásokból táplálkozó, már működő vízhasználatokhoz szükséges vízhozamokat. 1958. júliusában a Tisza folyó völgyének (Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia és Magyarország) érdekelt vízügyi szerveinek vezetői Kievben a „Tisza folyó medencéje víztartalékainak komplex kihasználási sémájának összeállítására vonatkozó kérdések” megbeszélésére összeültek. Megállapodás született, hogy a Szovjetunió tervező szervei elkészítik a séma típusprogramját, melynek alapján a további távlati tervezések folyhatnak. A sémával kapcsolatban több nemzetközi tárgyalást is tartottak, de az elkészült tervezetek végleges formát még nem öltöttek. A szomszédos 10. számú Észak-Magyarország Vízgazdálkodási Keretterv területével a Tisza mentén állunk érintkezésben. A határmenti területeken (belvízöblözetekben) végrehajtott vízimunkálatok a Tisza vízjárásában nem játszanak szerepet. Vízminőség tekintetében a Tisza és Túr érkező vize tiszta. Ezzel szemben a Szamos folyó már kissé szennyezett vizet, míg a Kraszna, de leginkább mellékvize, a Lápi-csatoma, időnként nagyon szennyezett vizet szállít. E nagyfokú szennyeződést a határ közelében épült Berveni Kendergyár okozza. A szennyeződés megszüntetése ügyében a magyar—román megbeszéléseken többször is tárgyaltak, sőt bizonyos tisztító berendezések megépítéséről is van tudomásunk. Végeredményben az érkező vizek minősége általában (az utóbbi szennyeződéstől eltekintve) jó; a vizek mind ipari, mind mezőgazdasági célokra alkalmasak. A SZOMSZÉDOS TERÜLETEKRŐL TÄVOZÖ I VIZEK Az országhatáron kívülről érkezett vizek a Tisza folyóban egyesülnek, felveszik területünk — leginkább — belvizeit, majd hosszabb szakaszon a 10. számú Észak-Magyarország és a 13. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területe között a határon folyva, elhagyják területünket, s továbbra is határt alkotnak a 10. számú Észak-Magyarország és a 13. számú Tiszántúl Vízgazdálkodási Keretterv területe között. A Tisza alsóbb szakaszain a területünkön végrehajtott vízimunkálatok — mivel a Tisza ármentesítésie mór befejezettnek tekinthető — nem érződnek. A vízhasznosítások azonban — különös tekintettel az öntözésre — igen érzékenyen módosíthatják a Tisza egyébként sem előnyös vízmérlegét. Ugyancsak figyelemmel kísérendő a későbbiekben kidolgozásra kerülő, — és a 2.3141 pontban ismertetett — „Tisza folyó medencéje víztartalékainak komplex kihasználási sémájának összeállítása”, valamint (román részről) a „Szamos vízgazdálkodási terve”. Alsó szomszédainknak tiszta vizet adunk tovább, bár a Lónyai- és Belfő-csatomák eléggé szennyezett vizet hoznak a Tiszába, de ezt a Tisza, a csatornákhoz képest nagy vízhozamaival, felemészti. A Tisza jó minőségű vizének megőrzéséhez rendkívüli érdekek fűződnek. Esetleges újabb szennyezések hatása esetleg a folyón végig érződhet, sőt az egész alföldi öntözést károsan érintheti. 2.314 A felszíni vjzek jelentősége a terület vízgazdálkodásában Területünk augusztusi 85%-os tartósságé összes természetes felszíni készlete — 132 m3/s, amiből 1060 m3/s a Tisza országhatáron át érkező hozama — kereken egy nagyságrenddel múlja felül a felszínalatti készletet. (A szeptemberi 99%-os tartós- ságú érték alig haladja meg az előbbi felét.) Jelenleg a felszíni vizekre támaszkodó, túlnyomó- részt mezőgazdasági vízigények — bár a készletek megoszlásával összhangban a felszínalatti készletekre támaszkodók tízszeresét is kiteszik — a készlethez viszonyítva elenyészők. Az eddig elmondottakról egyébként a XVII. (Területi Vízmérleg) fejezet a hozzátartozó „Jelenlegi vízmérleg” c. táblázatokkal és a 22—24. sz. térképekkel együtt részletesen is tájékoztat. A felszíni vizekkel való gazdálkodás fejlődésének iránya területünkön a nagy folyók — a Tisza, de elsősorban a Szamos — készletének fokozott kihasználása felé mutat. (A felszínalatti vizekkel iyen szempontból a 2.414 pontban foglalkozunk.) 2.32 vízállás, vízhozam 2.321 Vízállás JELLEMZŐ ÉS SZÉLSŐSÉGES ÉRTÉKEK Területünk jelentősebb vízfolyásainak vízjárását — s ezen belül annak legközvetlenebb jellemzőjét, a vízállások alakulását — a 2.311 pontban általánosságban már leírtuk. A terület, vízrajzi megfigyelésbe bevont vízfolyásainak összes — valamint a szomszédos egységek területünk vízjárását is jellemző egy-két — mércéjének szelvényére a szélsőséges vízállások értékét a 20. táblázatban is közöltük. Most a 21/a—b. táblázatban, — ezen általános és tájékoztató adatok kiegészítéseképpen — a területünk vízrendszerének gerincét képező befogadóknál egy-egy olyan mérce részletesebben feldolgozott vízállás-adatait közöljük, melyeknek vízállásai a vízjárásra jellemzők, és így a jövőre nézve is meglehetősen biztos következtetések levonását teszik lehetővé. Azokra a mérceszelvényekre, ahol ezek az adatok — az észlelési időtartam rövidsége vagy az utóbbi időszakban bekövetkezett, a szelvény vízszállítóképességét cgyirányba befolyásoló jelentősebb mederváltozások miatt — nemhogy jellemzők, hanem inkább félrevezetők lennének, a 20. sz. táblázatban közölt szélsőségeken kívül nem adunk meg további vízállás-adatokat. Azokat a régebben észlelt szélsőséges vízállásokat, amelyeknek előfordulása a vízfolyás (vízgyűjtő) életében bekövetkezett változások (pl. meder- szabályozás, átvezetés) miatt jelenleg már nem vár59
