Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
lesz már a közeljövőben a vízhasznosítások terén szabályozó egyezményre, különös tekintettel a Szamos folyó vízmérlegére. 2.216 Területi vízmérleg A Felső-Tiszavidék vízkészlete területileg kedvezőtlen eloszlású, zömmel a Tisza, a Szamos és a Túr mellékére korlátozódik. A felszíni vízkészlet az időben is szélsőségesen ingadozik. A nehézségeket fokozza, hogy úgyszólván minden jelentősebb vízfolyásunk vízgyűjtő területének legnagyobb része a határokon túlra esik, így a környező államokban történő mesterséges beavatkozások érzékenyen, jelentkeznek. Területünkön a népgazdaság tervszerű arányos fejlődését a lehetőségekhez képest úgy tudjuk biztosítani, ha ismerjük a természetes, a lekötött és a szabad vízkészleteket és hiányokat, ezek területi és vonalmenti eloszlását. Ezért szükséges vízmérleg készítése és a fejlesztési tervek kidolgozásánál a vízmérlegek adataira való támaszkodás. A Területi Vízgazdálkodási Kerettervnek ebben a fejezetében először a 1960. évi kiinduló állapotra jellemző, úgynevezett jelenlegi vízmérleget tárgyaljuk. A vizsgálat gerincét a táblázat tartalmazza. A szöveges rész a táblázat magyarázatára és értékelésére, a térkép vázlatok pedig annak szemléltetés sére szolgálnak. A jelenlegi állapotot tárgyaló anyagrészt követi az ugyanezen elvek szerint összeállított 1980. évi és a nagytávlati vízmérleg. Mind a jelenlegi, mind a távlati vízmérleg három nagy fejezetre bontható; a vízkészletre, amelyet részletesen a II. fejezetben tárgyaltunk; a vízigényre, amelyet részletesen a III—XIV. fejezetek tartalmaznak és végül magára a mérlegre, amely a fejezet tárgya. A vízhasználatok legtöbbje minőségi követelményeket támaszt. Vizeink minőségi j elemzői a mennyiségeknél is nagyobb változatosságot mutatnak térben és időben. Meghatározásukhoz csak az utóbbi években végzett rendszeres vizsgálatok szolgáltatnak több-kevesebb támpontot. Ezeket az adatokat felhasználva a vizeket négy minőségi kategóriába soroltuk a használhatóság szempontjából: tehát mindenre, csak öntözésre, csak ipari célra alkalmas és mindenre alkalmatlan kategóriába. A felhasznált vízmennyiségek adatai a helyi vízhasználó szervek többnyire mérések alapján szolgáltatott hivatalos jelentéseikből származnak, kisebb fogyasztóknál csak becsült adatokra lehet támaszkodni. A mezőgazdasági vízhasználatok vízigényét víznormák figyelembevételével állapítottuk meg. A tógazdasági vízpótlás értéke területünkön 0,43 lit/s-ha. Az 1960. évi felszíni vízmérleg szerint területünk vízkészletének túlnyomó részét a Tisza és a Szamos vízhozama képviseli. A Tiszára települt vízhasználók igényeit kielégítve a fennmaradó teljes készletet a folyó alsóbb szakaszainak adtuk át, így a Tisza I. szakaszának elvi kihasználtsága 100% lett. A Szamos szabad vízkészlete azonban — a Tiszából kivehetően is — teljesen a terület rendelkezésére áll. Az összesen 1,7 m3/sec-nyi partiszűrésű vízkészlet teljesen a fejlesztés rendelkezésére áll. A terület talajvízkészlete közepes 3,9 m3/sec., területi megoszlás egyenlőtlen, jelenleg alig veszik igénybe. Felhasználása a területi viszonylatban az egy százalékot sem éri el. A terület rétegvíz készlete a közepesnél magasabb, 6,7 m3/sec., a rétegvízigény meglehetősen alacsony, a készletnek két százaléka. Felhasználása ipari és kommunális célra történik. A jelenleg feltárt hévizeket 64%-ban hasznosítják, uszoda és strand vízellátására. A területen thermálvizek feltárására elsősorban annak déli részén van lehetőség. Megállapítható, hogy a keretterv területén az 1960. évi vízmérleg szerint még jelentős szabad felszíni és felszín alatti vízkészlet van. Jelentős fejlesztés a Szamos 13,7 m3/sec-nyi felszíni a 13fß és 13/y részterületek, mintegy 3,6 m3/sec-nyi talaj és a 13/A részterület kb. 5,1 m3/sec-ot kitevő rétegvízkészletének terhére irányozható elő. Részletesen: A Tisza I. és Szamos elméletileg hasznosítható készlete az igényekhez (részben a nagytávlati igényekhez is) igazodó megosztás eredménye lévén, kihasználtságuk, (ill. vízfölöslegük) értéke csupán jelképes szám ugyan, mégis alkalmas arra, hogy megnyugtató módon bizonyítsa a terv realitását. A többi felszíni vízgazdálkodási egység készletének kihasználtsága — a 13/a jelű kivételével — 70% és 98% között változik. A Tisza I. szakasz partiszűrésű készletének (Be- regben) 35%-os igénybevétele csőkutakkal történik. Viszonylag jelentős — bár még mindig nagy készlet fölösleget biztosító — a talajvizek igénybevétele is. Az átlagos kihasználtság mértéke 8%. Kiugró kihasználtsági érték (36%) mutatkozik a 13/<5 részterületen, itt tehát a további erőteljes fejlesztésről le kell mondani. A rétegvízkészlet átlagos kihasználtsága 19%, igen jelentős érték. A rétegvízkészletben mérlegünk szerint 1980 után is jelentős tartalék rejlik. Nagy távlati vízmérlegünk az előző kettőhöz viszonyítva erősen egyszerűsített felépítésű: minőségi bontás nélkül, csak a felszíni vizekre és — csak öntözésből származó többletigénnyel számolván — csak augusztus hónapra készült. Területünk nagytávlati mérlege reálisnak mutatja az öntözés 1980 utánra tervezett fejlesztését. Nevezetesen csak a Szamos mentén és a 13/b. részterületen jelentkeznek 1980 utáni öntözési többlet- igények, melyek mérlegünk szerint — a megállapított tűrés mértékéig —, s amennyiben előre nem látott külföldi beavatkozások nem változtatják meg a jelenlegi természtes állapotokat, kielégítők lesznek. 2.217 A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok 1. Vízügyi szervezetek a területen A terület első vízügyi szervezetei a vízitársulatok voltak. Ezeken kívül a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal és a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal végeztek vízügyi,munkálatokat. Az OVF megszervezésével, tehát a vízgazdálkodás lényegében minden feladatát ellátó egységes szervezet létrehozásával a 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területe teljes egészében a Felső40 13 TVK 313
