Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
gazdálkodás más területein (öntözés, tározás, stb.) a haltenyésztés fejlesztésének megfelelően hasonló ütemű fejlődés biztosítható. A haltenyésztésre alkalmas területek további felkutatását folytatná kell ahhoz, hogy további területek bekapcsolhatók legyenek a haltenyésztésbe, továbbá élénk figyelemmel kell kísérni a területünkön létesítendő azon ipari és mezőgazdasági üzemek termelését, melyek szennyvizei tógazdasági hasznosításra számításba jöhetnek. 2.207 Ivó- és ipari vízellátás A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén 100 évvel ezelőtt az ivó- és háztartási vízszükségletet teljes egészében ásott kutak biztosították. A gyakorlati járványok megszüntetésére a XIX. század második felében kezdik meg a rétegvizek feltárását. Jelenleg a lakosság telkeiken lévő ásott, vagy a közeli mélyfúrású kutakból veszi, napi általános használati vizét és külön hordja lakására napi ivóvizét. Törpevízműveknek ez idő szerint csak kezdetleges formái találhatók. A lakosság előtt alig ismert a vízműves ivóvízellátás. Ezért legelső feladat a vízműves ivóvízellátás megismertetése, megked- veltetése a meglévő ipari, mezőgazdasági és gépüzemekre kapcsolt vízellátási berendezések kiterjesztésével és csak ennek előnyei megismerése után fogja a lakosság a törpevízműves vízellátással járó áldozatot vállalni. A terv szerint városi vízmű épül Nyíregyházán. Az építés megkezdődött. Két, várossá fejlődő községben, Kisvárdán és Mátészalkán szintén városi vízmüvet építenek. Nagykálló, Nyírbátor és Ojfehértó községekben községi vízmű létesül. Sóstófürdő és Kótaj község vízellátása Nyíregyháza város vízvezetékére kapcsolható, öt község kis körzeti vízművel lesz ellátva. A törpevízmű megismerését, megkedveltetését vinné előre az első ütemben (1965-ig) megvalósítandó meglévő ipari, vagy más vízművek ivóvíz- ellátásának szélesebb területre való kiterjesztése, hogy annak előnyeit megismerve vállalja, sőt követelje a törpevízművek megvalósítását. így elsősorban Záhony, Nyírbogdány, Téglás és Demecser községi üzemek vízellátását kellene ily- módon megoldani. Ezután jöhetne a környék lakosságának igénye alapján a többi községi törpevízmű létesítése, mely a 13:VIII—4. sz. táblázatban található 44 községben. A fel nem sorolt községekben mélyfuratú kutakkal való vízellátás meglehetősen rendezett és azzal, hogy a mezőgazdaság gépesítése folytán a lakosság az ipari települések felé vándorol, megoldódik a 400 fő/kút vízellátás. Ezen igény kielégítésére 38 községben kell 48 db mélyfuratú kutat létesíteni. A kutak fúrását az 1965. évig terjedő időszakban tervezzük részint azért, mert a költség nem jelentős, részben azért, mert a lakosság mielőbbi kielégítése elsőrendű feladat. A 20 éves tervidőszak végére a területen a lakosság ivóvízellátottsága az alábbiak szerint alakul: közműről 27% törpevízműról 17% körzeti 2% közkútról 52% saját kútról 2% Az ivóvízellátás 20 éves tervidőszakon belüli fejlesztésének költségigénye 240 millió Ft. Ipari vízellátás területén fokozottan vesszük igénybe a felszíni készleteket. A tervezés alatt álló műnek megvalósulása esetén a jelenlegi felszíni víztermelés majdnem hússzorosára növekszik. 1980- ra az ipari üzemek napi vízszükséglete felszíni vízből kereken 99 000 m3, rétegvízből 35 000 ms. Az ipari vízellátás fejlesztéséhez összesen 483 millió Ft beruházási hitel szükséges. 2.308 Települések, ipartelepek csatornázása és a vizek tisztaságának védelme A Felső-Tiszavidék helyzete csatornázási szempontból jelenleg igen kedvezőtlen, befogadó hiányában igen komoly problémaként jelentkezik. A városi, községi vízművek kiépítése és az ipari frissvízigény növekedése nagy mennyiségű csatornahálózat és tisztítótelepek megépítését teszi szükségessé. A Felső-Tiszavidék 213 községében nincs csatornázás. A településeknél tisztítóberendezés csupán Záhonyban és Nyíregyházán van. Tisztítóberendezések hiányának következménye. ho>gy a befogadó vízfolyások erős szennyeződéseknek vannak kitéve, így a Belfő-, a Lónyay-csatoma és a VIII. sz. főfolyás erősen szennyezettnek mondható, sőt a többi élővizünk sem terhelhető tovább. Feltétlenül szükséges tehát a települések csatornázottságának és szennyvíztisztításának fejlesztése, valamint az ipartelepi szennyvizek kezelése, figye- lembevéve az ОТ. település- és iparfejlesztési távlati tervét. Ezt közegészségügyi, település- és iparfejlesztési érdekek kívánják.» Mindezen fejlesztési igények kielégítésével elintézést nyert a viziek tisztaságának védelme is. mely közegészségügyi, sport fürdés, üdülés, öntözés, halastó létesítési és ipari érdek is. A kerettervben hat település szenny- és csapadékvíz csatornázását tervezzük. 1980-ban a napi szennyvízmennyiség 40 750 m3 lesz. A felmerülő beruházási költség 304 millió Ft, és 139 000 lakost érint. A létesítmények megvalósulása után lényeges javulás áll elő városfejlesztési, esztétikai és kulturális szempontból. A Kerettervben 17 ipari üzem önálló szennyvízelhelyezését terveztük meg. A szennyvízminőségtől, az ipartelep technológiájától függően mechanikai, ill. biológiai szennyvíztisztítást irányoztunk elő. A kibocsátott napi szennyvíz 121 400 m3 lesz 1980-ban. Felmerülő beruházási költség 253 millió Ft. A fejlesztés sok szervnek érdeke ezen a területen és így bekapcsolódik népegészségügyi vonalon az OKI, a KÖJÄL, a vizek vizsgálata szempontjából az OMMI, a vizek tisztaságának halélettani szempontból való vizsgálatával a HAKI. Az iparnak minden ága érdekelve van a fejlesztési munkában. Végül pedig nagy szerepe van itt a vízügyi igazgatóságnak, mint I. fokú engedélyező hatóságnak. 309
