Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XIX. fejezet. A vízgazdálkodás és a népgazdasági ágak kapcsolata - Összefoglalás
Felszíni vizek A területen jól elkülöníthető vízrendszereket területen torkolló mellékfolyók a Túr, a Szamos és a Kraszna vízgyűjtőjének legnagyobb része a határokon túlra esik. A területen jól elkülöníthető vízrendszereket találunk: a Tisza-jobbpartján Beregi területen a Szipa—Csaroda rendszert, a Tisza-balpartján vízfolyás arányában felsorolva a Palád—Csecsed, a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Belfő és a Lónyay-vízrend- szereket. Zárt, lefolyástalan vízgazdálkodású fenn- síki rész a Belfőtől keletre eső mándoki fennsík, valamint a Lónyay-rendszertől nyugatra eső raka- mazi fennsík. A területre eső öblözetekben belvíz- rendezési tevékenység folyik. Jelenleg 185 db árvízi és belvízi mérce van a területen, beleértve az árvízi mércéket is, melyeknek észlelése csak bizonyos nagyvízi vízállástartományban folyik. Folyókán, főfolyásokon és főcsatornákon jelenleg 35 helyen folytat vízhozamészlelést a VITUKI és a Felső- Tiszavidéki VÍZIG. A II. sz. fejezet részletes leírást tartalmaz a folyók és egyéb vízfolyások vízjárásának jellemzésére, táblázatosán is tartalmazza a főbb vízmércék törzskönyvi adatait, a jellemző és szélsőséges vízállás- és vízhozamadatokat, a vízhőmérsékletre, a jégjárásra, a hordalékra és a terület felszíni vizeinek vegyi összetételére vonatkozó adatokat. Felszínalatti vizek A II. fejezetben külön fejezetrészben foglalkozunk a talajvíztartó rétegekkel és a talajvízszintészlelő kúthálózattal. A talajvízjárás és talajvízforgalom hosszú adatsorú átlagait, maximumait és minimumait táblázatosán is közöljük. Külön foglalkozunk a részterületek talajvizének utánpótlódásával és a kitermelhető talajvízkészlettel. Jellemző a Beregi és Túr-menti kavicsos rétegek bővebben utánpót- lódó dinamikus készlete, ezzel szemben a nyírségi területek kisebb vízadó képességű, nem összefüggő településű, finomabb szemcséjű, helyenként agyagos talajvíztartói nem biztosítják a nagyobbarányú talajvízhasznosítást. Vizsgálat alá kerül a talajvizek vegyi összetétele és kémiai elemzést adunk a vizek felhasználhatósága szempontjából. A rétegvíz kitermelhető vízmennyiségét földtani tájegységekre bontva és azon belül víztartó-szintenként igyekeztünk meghatározni. Ez a tájékoztató jellegű érték részben az után- pótlódó, dinamikus készletet, részben a sztatikus készlet egy részének felhasználását is magában foglalja. A vizsgálatok során természetesen igyekeztünk a rétegvizeket elválasztani a talajvíztől. Ez sajnos nem minden esetben sikerült, de az egybe- fonódások nem okoznak számottevő hibát. Külön foglalkozunk a rétegvizek vegyi összetételével és a felhasználhatósággal. Az ásvány-, hév- és gyógyvíznek, ennek a három különböző vízfajtának még nagyságrendi készletbecslése is nagyon nehéz feladat. A közölt adatok tájékoztató jellegűek és inkább csak arról tájékoztatnak, milyen mértékben javasoljuk az egyes víztartókat megcsapolni, hogy kimerülésük ne legyen gyors, hanem évtizedekig tudják zavartalanul kielégíteni az igényeket. A területen karsztvíz nincs. A fejezet mellékleteként vízföldtani, talaj- és vízrajzi térképeket adunk, valamint az éghajlati körzeteket, a meteorológiai és vízrajzi észlelőállomáshálózatot, talajvízkúthálózatot feltüntető helyszínrajzokat. A tenyészidőszak átlagos és szélsőséges csapadékösszegeiről izohiétás térkép, valamint felszíni és felszínalatti vízkészleteket feltüntető térképek is a fejezet mellékletét képezik. .202 Arvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása A 13. számú Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterv területén a Tisza balparton a Tisza—Sza- mosközi öblözetek, a Szamos—Krasznaközi és Kraszna-balparti öblözet, a Vásárosnamény—zsurki öblözetek, a Felső-szabolcsi és Nyíri öblözetek terülnek el. A Tisza-jobbparton a Beregi öblözet fekszik. Ezen öblözetek árvízmentesítésének és árvíz- védelmének jelenlegi helyzetével, valamint a szükséges fejlesztéssel foglalkozik a III. fejezet. A tervszerű ármentesítés és folyamszabályozás 1846-ban Széchenyi István irányításával, Tiszadob határában indult meg. Ezután került sor a Felső- Tisza, Szamos és Túr folyók, szabályozására és ármentesítésére. A folyószabályozások és töltések hatására az árvizek tetőző magassága emelkedett. A töltések elégtelennek bizonyultak, gátszakadások, magasparti átömlések miatt a már bevédettnek vélt területeket az árvíz újra elárasztja, ami a védtölté- sek újabb és újabb emelését tette szükségessé. A kiöntések megszüntetése, lápok, mocsarak le- csapolása után az addig hasznosíthatatlan területek dúsan termővé váltak. A mezőgazdaságilag növelhető területek növekedése, az egészségügyi viszonyok javulása a népesség szaporodását eredményezte. Az ármentes magaslatokra települt községek a lakosság növekedésével rátelepültek az ártérbe eső mélyfekvésű területekre is, sőt bízva az árvédelem hatékonyságában, teljes egészükben ártérben fekvő községek is keletkeztek. A közúti hálózat az ármentesítés után rohamos fejlődésnek indult. A második világháborúig a terület legnagyobb része kisüzemi termelésű mezőgazdasági jellegű volt. A háború utáni rohamos fejlődés, az öntözéses gazdálkodásra, való áttérés, ártérben fekvő tanyaközpontok, mezőgazdasági és egyéb ipartelepek létesítése, földalatti gázvezeték építése, a községek gyors fejlődése fokozottabb árvízvédelmi biztonságot igényel. Ez tette szükségessé a jelenlegi helyzet tüzetes feltárását és azon teendők megállapítását, melynek az árvizek kártételei ellen mai ismereteink szerint tökéletes biztonságot nyújtanak. E feladaton belül foglalkozni kellett a védművek és tartozékainak a cél érdekében szükséges fejlesztésével, a hatékony árvízvédekezéshez szükséges felszerelés és szervezet tökéletesítésével, valamint ezek várható költségeivel. A terület védtöltéseinek mérete általában biztonságosnak mondható. A töltések legnagyobb részét az 1947—48. évi Felső-tiszai árvízkatasztrófa utáni években megerősítették és megemelték. A Tisza- balparti töltés Tisza,—-Szamosközi öblözeti szakaszán 0,5%-os valószínűségű árvízszint feletti 50 ernes biztonsággal képezendő ki. Az összes fő védvonalakra. a VITUKI által megállapított mértékadó árvízszintek érvényesek. A magassági biztonságot 38 U TVK 305
