Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai

2. a vízgazdálkodási nemzetközi kapcsolatok értékelésének ALAPELVE A Felső-Tiszavidék vízgazdálkodási vonatkozású nemzetközi kapcsolatait a vízügyi egyezmények sza­bályozzák, azonban azok nem egyenlő szintűek és a feladatok nem minden részét rendezik. Az egyez­ményeknél különösen fontos megtalálni az egyen­jogúság, az egyes államok érdeke és a közös érdek közötti összhangot. A vízgazdálkodás tervszerűsége megkívánja, hogy az egy vízgyűjtőn lévő területek vízügyi fejlesztése az államhatároktól függetlenül egységes szemlélettel úgy történjék, hogy a terve­zett és végrehajtott munkálatok rosszabbodást egyik ország részére se jelentsenek, és fejlesztési tervei­ket egyeztessék a rendelkezésre álló vízkészletek hasznosítására. Közös összefogásra mind a passzív, mind az aktív vízgazdálkodás területén szükség van. A passzív vízgazdálkodás területén az árvizek és belvizek elleni védekezés csak közös intézkedéssel az árvédelmi töltések egységes szempontok szerinti erősítésével, illetőleg a csatornák vízszállító képes­ségének fokozásával, a külvizek visszatartásával oldható meg. Az aktív vízgazdálkodás terén már most kell biz­tosítani egyezményekkel a belépő vízfolyások kis- vízhozamának nagyságát, a várható öntözések és hajózási igény kiegészítése szempontjából, a vizek tisztaságát az öntözés és halászat érdekében. A sokféle érdek mellett nagyon nehéz az egyes létesítmények gazdaságosságát megállapítani, a kü­lönböző valuták és egyéb mutatók miatt. Ezért egy­séges szervezési és értékelési irányelvek figyelem- bevételére van szükség. A különböző munkálatok mellett állandó figyelemmel kell kísérni vízfolyá­saink vízviszonyait is, a vízgyűjtő terület higroló- giai viszonyaiban beálló változások miatt. A lefo- lyási viszonyok a határon túl az erdőgazdálkodás fejlesztésével is változnak, ezért időnként felül kell vizsgálni a várható vízszinteket és vízhozamokat. 2.1 A nemzetközi kapcsolatok fejlesztése az utóbbi évtizedekben állandó szükségletként je­lentkezett, azonban az egyes államok közötti víz­ügyi kapcsolatokat rendező egyezmények nem ter­jednek ki minden területre. A Felső-Tiszavidék szempontjából a szovjet- és csehszlovák viszonylat­ban az együttműködés a követelményeket kielégíti, román viszonylatban az együttműködés területe nincs határozottan körvonalazva és ezért hiányos. Szovjet viszonylatban az árvédelmi töltések erő­sítése egyenlő biztonsággal megtörtént, folyószabá­lyozás területén is van fejlődés. A belvízmentesí­tés egységes fejlesztésének irányvonala most van kialakulóban. Elsősorban az árvédelem érdekében a vízállás észlelési és előjelzési szolgálat jól mű­ködik. Csehszlovák viszonylatban a közös Tisza-szakasz szabályozását végrehajtottuk. Román viszonylatban is fennáll a konkrét határ­menti feladatok megoldására az együttműködés, amelyet az új egyezmény az érdekek kölcsönös fi­gyelembevételével remélhetőleg méginkább biztosí­tani fog. E téren a következő feladatok várnak meg­oldásra : Az ármentesítés terén a jövőben meg kell vizs­gálni a Túr folyó max. árvízszántjének alakulását a román területen történő betöltésezések miatt. Ki kell építeni továbbá a Kraszna folyó balparti Ag- erdői körgártjának a Csanálosá folyás mentén való meghosszabbítását román területen Csanálos köz­ségnél a műút megfelelő magaslatába, bekötéssel. A belvízrendezés terén a Szamossályi árapasztó csatornához kapcsolódó vízgyűjtő terület teljes víz­rendezése érdekében szükséges, hogy a román te­rületről a vizek három ponton lépjenek át a hatá­ron: 1. Garand-csatoma, 2. Pete—Nagygéczi-csa­torna, 3. Máty—Csigér-csatorna. A részletes távlati elgondolást a belvízrendezési fejezet tartalmazza. A Keleti-csatorna rendszerében a Keleti-főcsatorna befogadója a Cégény—Tunyogi Holt-Szamos-meder. Vízhasznosítási céllal meg kell vizsgálni, hogy mi­lyen módon lehet e tározó hasznosítható terét nö­velni úgy, hogy a belvízrendezési érdekeket ne sértse. E cél elérése érdekében a lefolyásra kerülő belvízmennyiség csökkentése a Moftinul Mic-i (Kis- majtény) 9,0 m3/sec-s szivattyútelepnek bővítésével érhető el. A holt meder belvízterének csökkentése, annak felső vagy alsó végénél létesítendő szivaty- tyúteleppel oldható meg. E szivattyútelepek rever­zibilisen volnának kiépítendők a vízhasznosítás ér­dekében. A csupán távlati lehetőséggel bíró fenti szivattyútelep bővítési, illetőleg létesítési megoldá­soktól eltekintve is okvetlenül felül kell vizsgálni az eddigi egyezményekben lerögzített azon előírást, hogy a tagyi zsilipen át 10 m3/sec. vízhozam lebo- csátható. Kívánatos annak biztosítása az eddigi egyezmények módosításával, hogy elsősorban a 9 m3/sec. szivattyútelep legyen üzembehelyezve és csak az annak 100%-os kihasználása feletti vízho­zam kerüljön a Keleti-övcsatorna felé lefolyásra, a maximális 10 m3/sec értékig. Természetesen vizs­gálat tárgyává kell tenni azt is, hogy mely évsza­kokban válhat szükségessé a 9,0 m3/sec alatti víz­hozamoknak a Keleti-csatorna felé való lebocsátása a tározótér vízpótlása érdekében. A Lápi-csatorna rendszerében megoldásra vár a nagyecsedd szivattyútelep üzemelési és fenntartási költségviselése. A román fél ez ideig a költségvetés­hez nem járult hozzá. Általában a már meglévő, vagy építendő, határt metsző főbb csatornákon szük­séges a határon átmenő, előírás szerinti szelvény­meder szakasz kialakítása, mindkét fél részéről el­helyezett vízmércével, a rendszeres vízhozammé­réssel ellenőrzött vízhozamgörbe szerkeszthetősége érdekében. Ilyen kiépítésre javasolt csatornák: meg­lévők közül a Sáréger, a Keleti-övcsatorna, Csa- nálosá és Karulyi folyás. A tervezettek közül Máty —Csigér-, Pete—Nagygéczi-, Garand-csatornák. 34 is TVK 265

Next

/
Oldalképek
Tartalom