Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
XVI. fejezet. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai
A kisvízfolyások rendezése terén a Csanálosi folyás és a Karulyi folyás vízgyűjtő területének kiépítésére vonatkozó tervek mindkét fél érdekeinek figyelembevételével készítendők. Az öntözés terén tisztázandó kérdés a Tisza, Szamos, Túr, valamint a Kraszna folyó vízkészletének távlati kihasználása magyar területen fejlődő öntözéses gazdálkodás érdekében. Szennyvíztisztítás területén a Lápi-főcsatorna szennyezettségének megszüntetését kell biztosítani, a folyók halállományában előállott károsodás felszámolása céljából. 3. A TERÜLET VÍZGAZDÁLKODÁSI NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK HELYZETE ÉS FEJLŐDÉSE 3 a) Csehszlovák—magyar kapcsolatok létrehozását az 1918. utáni években először a magánérdekeiteket tömörítő ármentesítő társulatok tették szükségessé. Abban az időben Csehszolvákia határa Győröcskétől Kispaládig terjedt. A másik érintkezési terület a Tisza volt, mely hosszabb szakaszon országhatárt képezett. A csehszlovák—magyar kapcsolatokat hosszú tárgyalás után 1937-ben kötött vízügyi egyezmény rendezte. 1945 után a Csehszlovákiával való határszakasz a Záhony—Tiszabez- déd közötti 6 km hosszú Tisza-szakaszra zsugorodott. E közös szakaszon 5 kanyarulat van. Az új helyzetben is az 1937. évben kötött vízügyi egyezmény maradt hatályban. A kapcsolatok rendezését jelentette a közös műszaki bizottság X. ülésszaka 1949. évben, mely határozatot hozott a tiszai határszakasz szabályozási tervének elkészítésére. A tervkészítést azonban még az akkori légkör nem tette lehetővé, bár azt a Műszaki Határbizottság is támogatta. 1950. évben a Nyíregyházi Vízgazdálkodási Körzet elkészítette a felmérési munkát és a szakasz szabályozási kerettervét a záhonyi közúti hídig. E keretterv két alternatívát tárgyal. Az első a szabályozást, a partvédőművek és depóniák építésével oldja meg, a második az alsó kanyar átmetszését irányozta elő a partok biztosítása mellett. A végleges tervet a Nyíregyházi VÍZIG készítette el. A Közös Műszaki Bizottság 1953. évben jóváhagyta. Az alsó kanyar átmetszését el kellett ejteni határproblémák miatt. A terv partvédőművek építését irányozza elő, a kanyarulatok rögzítésére. Az I. sz. kanyarulat biztosítására a csehszlovák—szovjet határon külön terv készült, melyet 1954. évben hagytak jóvá. 1954. évben a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság új egyezményt kötött, mely szerint a közös Tisza-szakaszon végzett munkák költségeit a két fél közösen viseli. A közös terv szerint a munkálatokat 1954 évben kezdték meg és bár a munkálatok végrehajtásával a meder tervezett rögzítése megtörtént, a művek erősítésére és rögzítésére továbbra is szükség van. E munkákat magyar részről a Nyíregyházi VÍZIG, míg csehszlovák részen a vízügyi szolgálat szervezetének megfelelően több szerv is végezte. A közös mederfelvételek alapján a tervezési munkák a nyíregyházi igazgatóságon készülnek. Csehszlovák részen a beruházási jellegű munkákat vállalt, a fenntartási munkákat a Királyhelmeczen lévő vízügyi szerv végezte. A nemzetközi kapcsolatokat hivatalosan először az eperjesi kerület, majd 1960 óta a kassai kerület vízügyi szerve látta el. A közös Tisza-szakasz árvízi szabályozása terén újabb teendők nincsenek. A középvízi szabályozás munkáját azonban folytatná kell és meg kell kezdeni a kisvízi szabályozást is a Tisza hajózhatóvá tétele érdekében. öntözés szempontjából magyar oldalon egy kisebb öntözőtelep épült. Csehszlovák oldalon szintén folyik öntözés. A halászat terén a csehszlovákok a Nagytárkánynál lévő holt medret kívánják, mint halastavat és víziszárnyas telepet hasznosítani. Ivó- és ipari vízellátás terén egyelőre itt nem történt semmi, csehszlovák részről azonban távlati terveikben, elgondolásaikban a Tisza fél vízkészletére igényt tartanak. A közös Tisza-szakasz víziút szempontjából akkor jöhet számításba, ha a Tiszán Dombrád—Záhony között a hajózási vízmélység biztosítva lesz. 3 b) Magyar—Szovjet kapcsolatok. A második világháború után a Nyíregyházi Folyammémöki Hivatal mellett a Felső-szabolcsi Tiszai Ármentesítő, a Bereg vármegyei, a Tisza—Szamos-közi és az Ecsedi-láp Lecsapoló Társulatokra hárultak a közös határszakasz vízügyi munkái. A vízügyi létesí- ményekben történt háborús rongálódások kijavítása mellett, a hídroncsok eltávolítása is megtörtént, bár 1947-ig az anyagi fedezet hiánya a jelentősebb munkák végzését hátráltatta. Az 1947—48. évi téli árvíz után a töltések emelési és erősítési munkája azonnal megkezdődött, több éve már folytatódott. A Magyar—Szovjet vízügyi egyezmény megalkotására és aláírására csak 1950. VI. 9-én került sor Ungváron. Az egyezményt a két kormány a Tisza folyó közös szakaszán az árvízkárok megakadályozására és a vízlefolyási viszonyok szabályozása céljából kötötte. Az egyezmény szerint a felek nem hajtanak végre olyan intézkedéseket, melyek a másik fél területén kárt okozhatnak. A munkákat mindegyik fél a saját területén maga végzi, saját költségén, saját erejével és eszközeivel. A birtokukban lévő műszaki adatokat közlik egymással. A munkákat összhangba kell hozni. A műveket időszakonként kölcsönösen meg kell szemlélni. Az árvizek elleni közös védelmet biztosítani kell. A felmerülő kérdéseket az egyezmény végrehajtására kijelölt meghatalmazottak ülésszakán évenként egyszer és évközbeni tárgyalásokon vizsgálják meg. A tárgyalásokon a VÍZIG képviselője mindig 266
