Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
ly! szükségletek jobb kielégítése iránti igény, az ipar fejlesztését követeli. Ez az ipari vízellátás fejlesztése nélkül elképzelhetetlen. A területi adottságok folytán a mezőgazdaságra támaszkodó iparok fejlesztendők elsősorban. Ennek megfelelően a területen 3 új konzervgyár létesítése várható, melyek az új kohászati üzemmel együtt döntően befolyásolják a távlati frissvízigény nagyságrendjét. Az iparosodó települések közül Nyíregyháza város lakossága 20 év alatt több, mint 30 000 fővel szaporodik. A város előirányzott nagyarányú fejlődése áz ipar hasonio mértékű felfutását, illetve aZ ipari vízszükségletek egyidejű növekedését eredményezi. A magasabb ipari vízigények az élelmiszer-, könnyű- és gépipar várható fejlődéséből adódnak. A mezőgazdasági nyersanyagbázisra alapozott élelmiszeripar nagyobb mértékű fejlődése Nyíregyháza mellett Mátészalkán és Fehérgyarmaton várható. A népesebb települések ipari vízellátásának, illetve iparának fejlődésével javulnak a városiasodás feltételei és ezzel együtt a lakosság kultúrigényei- nek kielégítési lehetőségei. 2. AZ IVÓ- ÉS IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSE 2.1 A tervezés alapjai 2.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK, ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE A Területi Vízgazdálkodási Keretterv múlt—jelen anyagának összeállítása során az alábbi adatgyűjtések és feltárások anyaga kerül feldolgozásra: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által készített statisztikai jellegű adatok az ország közmű-eMátattságáról és azok jellemzőiről; az Országos Vízügyi Főigazgatóság által 1958-ban készített monográfia az ipari létesítmények vízellátásának helyeztéről; a Vízügyi Igazgatóságok vízjogi okirattárában lévő vízjogi engedélyekben szereplő műszaki adatok. A keretterv 20 éves fejlesztési időszakának tervezése az Országos Tervhivatal, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, továbbá az illetékes iparágak fejlesztési terveinek irányelvei és számai alapján történt. Felhasználásra kerültek a különböző tervező vállalatok város- és községrendezési regionális és közművesítési (vízellátás, csatornázás) tanulmányai, illetve tervei. A nagyobb városok tanácsainak műszaki osztályai által közölt adatok is fel- használást nyertek. A városok, nagyközségek, kiemelt funkciójú egyéb települések ivóvízellátására, továbbá a nagyobb ipartelepek ipari vízellátásának megoldására, egyedi tervek készültek az előzőekben felsorolt forrásmunkák és adatok alapján. A 'kisebb településiek, ipari létesítmények és lakótelepek. fejlesztésének jellemző műszaki adatai normatívák alapján kerültek kidolgozásra. 2.12 A TERVEZÉSNÉL KÖVETENDŐ FEJLESZTÉSI ALAPELVEK Az ivó- és ipari vízellátás tervezésénél követendő fejlesztési alapelvek a következők: Közműves ivóvízellátást a következő településekben kell előirányozni: valamennyi városban, 10 000 főnél népesebb nagyközségben; továbbá azon településekben, illetve településrészekben, ahol a laksűrűség a 100 fő/ha értéket eléri vagy meghaladja; egyes jövőben kiemelt szerepet betöltő jelentősebb településekben (bánya, illetve ipari lakótelepek, üdülőcentrumok, mezőgazdasági termelőközpontok stb.). A meglévő vízművel rendelkező településekben —1 a szükséghez képest — a vízművek korszerűsítését és bővítését kell végrehajtani. A kisebb falusi jellegű településeken a törpevízművek építését kell elsősorban végrehajtani. A közkutas ellátást ennek következtében kisebb területre kell korlátozni. A szocialista mezőgazdaság termelési és települési központjainak (állami gazdaságok, gépállomások, tsz-ek stb.) vízellátását általánosságban községi, törpevízművekhez kapcsolódva kell megoldani. Csak ahol nem lehet, ott kell függetlenül vízbeszerzést létesíteni. A jelenleg jó ivóvízzel el nem látott üdülőhelyek vízellátását a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságokkal rendelkező területeken regionális vízművel kell megoldani. Városokban, illetve közművel ellátott településekben az alacsonyabb laksűrűségű zónákat részben a vízvezetékhálózatra szerelt közkifolyók, részben (külterületeken) közkutak útján kell megoldani. A vidék összpontosított iparosítása érdekében az alföldi ipartelepítésre előirányzott városok vízellátását kiemelten kell biztosítani. Azon — főleg dombvidéki — településeknél, melyeknél a kedvezőtlen hidrogeológiai adottságok nem teszik lehetővé fúrt kutak létesítését, ott az ún. törpevíztmű jellegű vízellátást kell előirányozni. Vízszegény területek településeinek és ipartelepeinek vízellátásánál meg kell vizsgálni a regionális vízművek létesítésének lehetőségeit és gazdaságossági feltételeit. Az életszínvonal emelkedésével növekvő vízigények kielégítésére vízműveknél helyi bekapcsolás esetén 100—300 1/fő/nap fejadagot, közkutakról, további törpevíziművek utcai kifolyódról ellátott lakosok vízigényednek biztosításájra pedig 40—50 I/fő/nap fejadagot kell előirányozni. A fenti fejadagban a nagyipar, valamint a fürdők vízi- igénye nincs beleszámítva. Az utcai közkifolyókat és a közkutakat zárt településeken úgy kell elhelyezni, hogy minden lakos 178