Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VIII. fejezet. Ivó- és ipari vízellátás
gyár stb.). Fokozta az ivóvízminőségű vízellátás szükségességét az is, hogy az ipari üzemek nagyrészt idényjellegűek és maximális igényük éppen akkor jelentkezik a nyári hónapokban, amikor a vízfolyásokban a legkevesebb a víz. Ilyformán alakult ki az üzemek, ipartelepek saját mélyfúrású kutakról biztosított vízellátása. A területen megvizsgált mintegy 24 ipari üzem napi összes frissvízigénye 24 800 m3. Ebből 12 600 m3-t 4 db felszíni vízmű, 1600 m3-t partiszűrésű vízmű, 10 600 ms-t pedig 58 darab rétegvizekre telepített mélyfúrású kút biztosít. A napi forgatott vízmennyiség 11 400 m3, így a terület üzemeinek összes vízfelhasználása jelenleg 36 200 m3/nap. Az üzemek vízelllátottsága kielégítőnek tekinthető, csupán a Demecseri Burgonyakeményítőgyár esetében jelentkezik; ipari vízben, s 2—3 egyéb üzemnél ivóvízben hiány. A következőkben a terület vízgazdálkodás tekintetében számításba vehető ipari üzemeinek főbb adatait ismertetjük településenkénti összefoglalásban. Kisvárda. A kisvárdai ipari üzemek 1450 m3 napi vízigényüket 12 db — 30 m körüli mélységű — rétegvízfcutateból nyerik. Csúcsfogyasztás idején szociális vízben jelentkezik mintegy 100 m3 nagyság- rendű vízhiány. Ipari víz tározás 3 medencében és 4 db víztoronyban biztosított 760 m3 össztérfogat mellett. Mátészalka. A napi összes frissvízigény 1000 m3, melyet 4 db mélyfúrású kút biztosít. Vízforgatásra és vastalanításra a Tejipari V. rendezkedett be (50 m3). Csúcsfogyasztáskor 100 m3 minőségi vízhiány mutatkozik. Nyíregyháza. A nyíregyházi üzemek napi 4100 m3 frissvízigényének zömét talaj- és rétegvizekből (1600, illetve 2200 m3), kis részben pedig (300 m3) felszíni vízből biztosítják. Jelentősebb mérvű vízforgatást (8000 m3) a város villamoserőműve végez. A város ipari üzemeinek rétegvizekre telepített kút- jait a túl igénybevétel jellemzi, minek következtében a kutak állapota, valamint azok hozama fokozatosan romlik. Az üzemek 400 m3 ivóvizet biztosítanak szociális célokra. E tekintetben nyári csúcs- időszakban 50—100 m3 vízhiány jelentkezik. Tározásra 7 db alacsonyszintű tározó, 2 db víztorony szolgál 1140 m3 összes tározótérfogattal. Demecser. A keményítőgyár és a MÁV együttes napi vízigénye 11630 m3. A keményítőgyár 10 950 m3 nyersvízigényét a Lónyay-csatornából, 50 m3 szociális igényét pedig 5 db mélyfúrású kútból biztosítja. A napi vízforgatás 3000 m3. Nyári időszakban — a csatorna vízhozamának nagyfokú csökkenése következtében — az üzem mintegy 5000 m3 nagyságú vízhiánnyal küzd. A két üzem ipari vizének tározását 1 db 1000 m3-es alacsonyszintű medence, továbbá 2 db 400 m3 össztérfogatú víztorony biztosítja. Nagyhalász. A rast kikészítő v. 1100 m3 napi nyersvízigényót a Belfő-csiatomából, 10Ö m3 minőségi igényét mélyfúrású kútból fedezi. Kezdetben a használt vizet a vízikivétel felett vezették vissza tisztítás nélkül a csatornába, s használták fel újra áztatóvíziként. 1954-től a IV. számú mellékcsatornában kialakított elleneséssel, továbbá a III. sz. csatornába történő átemeléssel a használt víz a kivétel alatt jut a Belfő-csatomába. Az üzemköltségek csökkentése érdekében készítés alatt áll egy új — a jelenlegi szennyvízbevezetés felett megépítendő — vízkivétel tervezése. Nyírbogdány. Az olajipari vállalat kezdetben ásott kutakból, majd fejlesztésével párhuzamosan újabb és újabb méyfúrású kutak bekapcsolásával biztosítja vízigényét. Jelenlegi ipari víztermelése napi 1700 m3, melyből 1500 m3-t hűtési célra használ fel. 1200 m3-t Segner rendszerű porlasztással hűt az üzem. 1.3 A fejlesztés szükségessége 1.31 AZ IVÓVÍZELLÁTÁS fejlesztésének SZÜKSÉGESSÉGE A területnek 584 460 fő összes lakosából mindössze 0,5% részesül közműves ellátásban, míg 64% közkutakról szerzi be ivóvizét. Jó ivóvízzel tehát a lakosság 64,5%-a van ellátva. A lakosság többi része mind műszaki, mind közegészségügyi szempontból többnyire kifogásolható magánkutakból elégíti ki vízigényét. A jó ivóvízzel el nem látottak zöme ma még a települések külterületein él. Az ipari központok kialakulása, a települések városiasodása erős vonzást gyakorol a jövőben a mezőgazdasági területekre. A ma még igen nagy arányszámú külterületi lakosság a 20 éves tervidőszak végéig gyakorlatilag felszámolódik. így a lakosságnak ez a része is évről- évre bevonható az ivóvízellátásba. Az ivóvízellátás fejlesztésének szükségességét ezen felül a közművesítés jelenlegi rendkívüli alacsony fokának megszüntetésére országos színvonalra emelésével kapcsolatos törekvés is indokolja. A természetes szaporulat következtében jelentkező ivóvízszükségletek biztosítása, továbbá a kormány 20 éves lakásépítési programjában előirányzott korszerű lakások közműves kiszolgálása csak az ivó- vízellátás jelentős mértékű fejlesztésével oldható meg. Az ivóvízellátás fejlesztése nagymértékben hozzájárul a lakosság egyre fokozódó kultúrigényeinek kielégítéséhez, lehetővé teszi korszerű, kényelmes lakások megépítését, javítja a közegészségügyi állapotokat, megelőzve, illetve kiküszöbölve a járványok terjedését. 1.32 AZ IPARI VÍZELLÁTÁS FEJLESZTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A lakosság a helyi adottságok folytán ma túlnyomórészben mezőgazdasággal foglalkozik. A területen jelenleg mindössze 24 kisebb-nagyobb jelentőségű ipartelep üzemel, melyek együttes frissvízigénye 0,29 m3/sec. A mezőgazdaság átalakulása következtében felszabaduló munkaerőfelesleg foglalkoztatása, a terület nyersanyagának gazdaságos feldolgozása, a he23 i3 тук 177
