Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
VI. fejezet. Öntözés
velésre nem alkalmas (csatornák, utak, belsőségek stb.) továbbá különféle (mezőgazdasági, talajtani, topográfiai, műszaki, gazdaságossági, stb.) okok miatt az öntözésből már eleve kizárt területeket és az így megmaradt területet szorozzuk — talajkategóriánként — a megállapított öntözési százalékkal. — Egyidejűleg öntözhető terület az öntözésre berendezett terület csökkentve a vetésforgók száraz szakaszában nem öntözött területtel. Az öntözőrendszer maximális vízigényét az egyidejűleg öntözhető területnagyság figyelembevételével kell meghatározni. Év Országos 1 átlag q/ha Területi Megjegyzés 1955 7,9 23,3 1955 7,9 23,2 (kisterület, nem reális) 1956 20,6 21,1 1957 22,3 23,1 1958 22,1 31,1 1959 18,4 38,8 1960 16,0 13,8 1.2 Az öntözés múltja és jelene A Felső-Tiszavidéken öntözőrendszer nincs. A századfordulón, a megyeszékhely és néhány népesebb település környezetében szórványöntözések — bolgár kertészetek — alakultak ki. Erre az öntözés feltételei megvoltak és a termékek számára volt megfelelő piac is. Kiterjedésük 1950-ben mintegy 48 ha volt, 1—2 holdas egységekben. A vizet belvízcsatornából, vagy kútból vették. Az 1951—52. években a kormányzat által meghirdetett öntözési program új lendületet adott az öntözésnek. Az igények, a korábbi tapasztalatokra alapulva, az 5—10 ha-os zöldségkertészet iránt nyilvánultak meg. E telepek nem működtek hatékonyan, sőt meg is semmisültek, mert hiányos volt felszerelésük, hiányzott a szakmai felkészültség, ezen felül az irányítás sem volt szakszerű. Az 1951—54. években legelő öntözőtelepek is épültek. Ezek közül csak a legnagyobb, a rakamazi 230 ha-os legelő öntözőtelep üzemel. Az üzemelés megszűnésének oka az, hogy a kis területű legelőkön a magas létszámú jószágállomány mellett, szakaszos legelő kialakítására nem volt lehetőség. A rizstermeléssel kapcsolatos próbálkozások az öntözésnek nagy lendületet adtak. Az 1955. évben kísérletképpen Kérsemjén községben megépített 2 ha-os rizstelep 23,2 q/ha-os kedvező terméseredményének hatására, nagyobb méretű sikeres próbálkozások történtek Szatmárcseke határában. A rizstermelés rendkívül merész próbálkozás volt, mert az ország e részének hőmérséklete, napfénytartama, általában a termésidő jellemzői kedvezőtlenebbek az Alföld adottságainál. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatták, hogy a rendkívül csapadékos 1960. évtől eltekintve, a rizs időben beérik és jóminőségű, átlagon felüli termést ad. Ez az ellentmondás a Túr-menti öntözőtelepeknél magyarázható azzal, hogy a Túr vize 2—3 C°-al magasabb hőmérséikletű és így a csírázás és kezdeti növekedés gyorsan megindul. Megállapítható még az, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a Du- bovszkij 129. fajta termelhető jó eredménnyel és Dunghan-Shali a terület adottságainak nem felel meg. A terület rizstermelésének jellemzésére a területi tremésátlagokat és az országos átlagokat az alábbi táblázatban hasonlítjuk össze: Az általános természeti feltételek, a kedvező helyi adottságok és megfelelő fajta összhangjának biztosítása mellett, korlátozottan lehetséges a rizs- termelés a TVK területén, amint az a fenti adatok alapján megállapítható. A fentiekből megítélhető, hogy az öntözés a területen nem általánosan elterjedt és fejlődésének hatása egyelőre csak az egyes termelőegységeken belül érezhető és az iparral, valamint egyéb nép- gazdasági ágakkal való jelentős kapcsolatról még nem beszélhetünk. 1.3 Az öntözés fejlesztésének szükségessége A Felső-Tiszavidék területe alapvetően mezőgazdasági jellegű és természeti adottságai alapján a távlati koncepciók szerint is jelentős ilyen irányú fejlesztése van előirányozva. A Felső-Tiszavidéken, földrajzi helyzeténél fogva, ай öntözés feltételesen szükséges.. Az öntözés szükségességét azonban indokolja az, hogy a termelési színvonal mennyiségi növeléséhez az átlagos csapadék nem elegendő, és megfelelő tápanyag-gazdálkodás mellett több vízre van szükség. Az eléggé különböző természeti adottságok: a kötőt talajú Szatmár-Beregi síkság, a laza talajú Ecsedi, Rétközi lápmaradvány, a laza homokbuckás Nyirség, különböző öntözési módok alkalmazását kívánja. A Felső-Tiszavidék távlati tervei az élelmiszer- ipar jelentős fejlesztését tűzik ki célul. Ennek társadalmi-gazdasági feltételei érettek, természeti adottságai adottak. Megvalósításánál a korszerű biztonsággal termelő mezőgazdasági üzem, az öntözést nem nélkülözheti. A fejlesztés megoldási módját tekintve, kétféle lehet. öntözőrendszerek a nagyvízfolyásokra telepíthetők és a Tisza és a Szamoson létesített fürtökkel valósíthatók meg. A rendszeren kívüli — zömmel — helyi vizekre épített öntözőtelepeket a tenyészidőben rendelkezésre álló teljes vízkészlet felhasználására kell kiépíteni, ami a tározási lehetőségiek teljes kihasználását teszi szükségessé. 150
