Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)

III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása

sát és az árvíz levonulását befolyásoló hullámtéri erdőterületeket. 1. A Tisza Tokaj feletti szakaszán a nagyvízi sza­bályozást jelentő töltésvonalozás már említett okok miatt némi módosításra szorul. E kérdésnek részle­tezése azonban az árvízvédelemről szóló részbe tar­tozik, azért ott kerül tárgyalásira. Itt csak meg­említjük, hogy a csehszlovák határtól lefelé a Ti­sza-jobbparti töltésén Kenézlőig 11, Zsurktól le­felé a Tisza-balparti töltésén Vencsellőig 3, a Be- reg megyei részen a jobbparton 2, olyan hely van, ahol a töltésvonal helyesbítése szükséges. Külön meg kell említenünk a Vásárosnamény feletti szakaszon a folyó 717,8 km-nél lévő szűkü­letet. Kisar és Tivadar községek védelme érdeké­ben az árvízvédelmi töltések a Tisza-parthoz nagyon közel kerültek, s így igen szűk hullámtér keletkezett. A jobb- és balparti gát egymástól való távolsága 385 m. Tovább rontott a helyzeten az, hogy a két község között egy szükséghíd épült, me­lyet később állandósítottak. Az áthidalás költségé­nek csökkentése érdekében az amúgy is szűk hul­lámtérbe 160 m hosszú töltést építettek be az ár­vízi sodorvonalra merőlegesen, melyen a hídra ve­zető út nyert elhelyezést. Ez is tovább rontotta a lefolyási viszonyokat. A helyzet azonban javulni fog, amennyiben a második ötéves terv során ezen a helyen egy állan­dó jellegű híd épül, amikor is a 160 m-es hullám­tér-szűkítés ártéri hidak építésével megszűnik. 2. A hullámtér növényzete jelentékeny mérték­ben befolyásolja az árhullámok alakulását, késlel­teti azok levonulását, ezért a hullámtéri növény­zetet a vizek járásának egyenletesebbé tételére használják fel. Ott, ahol kívánatos a víz gyors le­folyása, letarolják a hullámtéri erdőket és szabad parti sávokat képeznek ki. Ahol a víz késlelteté­sére van szükség, ott a parti erdőket és növényze­tet meghagyják. Ennek az elvnek alkalmazásaként a Tokaj—Záhony közötti szakaszon meghagyjuk a hullámtéri növényzetet, mert ezáltal megakadá­lyozzuk a Tokaj alatti egészen kisesésű medersza­kaszon az árhullámok egymásrafutását. A Záhony—Számos-torok közötti szakaszon gya­kori a jégtorlódás, ezért itt nem kívánatos a dús parti növényzet. Ezen a szakaszon szabad parti sá­vokat képezünk. A Számos-torok feletti szakaszon ismét az árvízlevonulás késleltetése kívánatos, azért itt is meg kell hagyni a parti növényzetet. A szabadon hagyandó parti sáv szélessége vál­tozó. Szűk hullámtéren szélesebb, a széles hullám­téren szűkebb, 350 és 1000 m között változik, átla­gosan 490 m. A Számos-torok—Záhony közötti szakaszon sza­badon hagyandó parti sáv költségkihatásainak szá­mítását lásd: 2.21 „Hullámterek rendezése” alatt. Meder szabályozás A végrehajtandó szabályozási munkálatokat az előzőkben már ismertetett szempontok szerint irá­nyozzuk elő. A Tiszabecs—Szamos torkolata közötti szakasz (757,8—697,8 fkm) Ezen a Borsa-torkolatig kavicsos medrű sebes vi­zű szakaszon hajózás csak akkor remélhető, ami­kor Vásárosnaményben megépül a tervezett duz­zasztómű. Szükséges azonban addig is néhány he­lyen különböző okokból partvédőművet építeni. Tiszakóródnál a zsilip alatti kanyarulatot a múlt­ban már rögzítették. A háború következtében el­maradt fenntartás hiánya miatt azonban a mű tel­jesen elpusztult. Ma a folyó, mivel itt van a horda­lék-kúp széle — eddigi medrét kezdi feltölteni és ezért ezen a Borsa-torkolat környezetében kedve­zőtlenül alakuló mederszakaszon rövidesen sürgős beavatkozás szükséges. A Borsa-torkolata alatt a folyó medre már egy­ségesebb és beágyazottabb. Ezen a szakaszon je­lenleg a medervándorlás és partszaggatás 8 helyen veszélyezteti az árvízvédelmi töltést, Ш. a meder elfajulása rontja a víz- és jéglevonulási viszonyo­kat. ; I I I ; j ,A csatornázott Túr-meder a 737 fikm-nél torkol­lik a Tiszába. A torkolat alatt és felett rövid part­védőművek épültek. Ezek ma is tűrhető állapot­ban vannak. Azonban a mű felett, de különösen alatta már mögéje kopott a part és a helyzet egy­re rosszabbá válik. Szükséges tehát a teljes kanya­rulat bevédése. A badalói közös magyar—szovjet pvmű feletti kanyarulatnál a balparton egy 1914. évben épült partvédőműnek a maradványai ma is láthatók, amelyek bizonyos mértékben mérsékelik még ma is a part kopását. Ennek az ún. szatmárcsekei ka­nyarulatnak rögzítése az árvízvédelmi töltés bizton­sága és az alatta levő szovjet—magyar közös mű szempontjából is szükséges. A kisari híd védelmét szolgálja a balparti kisari partvédőmű. A mű több mint félszázad óta áll és védi Kisar községet. A II. 5 éves terv keretében újraépülő híd környezetében levő művet is újjá kell építeni. Kisar alatt van a balparton az ún. Kormányföldi kanyarulat, amelynek bevédése az árvízvédelmi töltés veszélyeztetése miatt már na­gyon időszerű. A következő 5 kanyarulatból álló folyószakaszon 4 db jó állapotban lévő partvédőmű van. Az 5 ka­nyarulat közül a második az ún. „Tarpa 0” kanya­rulat azonban bevédetlen és ezzel veszélyeztetve van az alatta levő művek épsége. A kanyarulat rögzítése sürgős. E szakasz alsó végéhez csatlako­zik az ún. „Tarpa IV.” kanyarulat. Ez is rögzítet­ten, pedig az árvízvédelmi töltéshez igen közel van és azt veszélyezteti is. Rögzítése halaszthatatlan. Bevédendő kanyarulat a Jánd község határában levő az ún. kettős töltés alatti kanyarulat. Éppen ezért létesült itt a kettős töltés, mert már egy al­kalommal beszakítással fenyegette a folyó. Ma a kanyarulat lejjebb húzódott ugyan, de a veszély fennáll. Bevédése szükséges. Végül ez alatt a mű alatt a balparton van az öreg Túr torkolata,. Bevédése az alatta lévő ez idő szerint még kifogástalan állapotban levő mű ép­sége miatt is szükséges. A Tiszának ezen a 60 km hosszú szakaszán a be­14 13 TVK 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom