Felső-Tiszavidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 13., 1965)
III. fejezet. Árvízmentesítés, árvízvédelem, folyók és tavak szabályozása
védett kanyarulatok száma 18, bevédetlen 15, melyből 4 szovjet területre esik, 3 gázlós szakasz van, melyből kettő a Szovjetunióval közös. Sok a jellegtelen, még ki nem alakult folyószakasz is. A bevédetlen kanyarulatok közül a 20 éves terv során rögzíteni fogunk 9 db-ot, míg a többi part- biztosítás a tervidőszakot követő időben fog megvalósulni. Megjegyezzük, hogy kerettervünkbe a Szovjetunióval közös gázlós szakaszok rendezését is felvettük, viszont a Szovjetunió területére eső 4 kanyarulat rögzítését nem. Szamos-torkolat—Záhony közötti szakasz (697,8—636,8 fkm) Ez a folyószakasz sok helyen túlságosan elszélesedett részben az elkésve épített partrögzítések, részben a még kötetlen kanyarulatok miatt. Kis vízállás idején sok a gázlós, zátonyos szakasz, emiatt gyakori a jégtorlódás és nyáron akadozik a kisvízi hajózás, sőt sokszor szünetelni is kénytelen. A kötetlen partok rögzítése és az egyes helyeken szükséges kisvízi mederrendezés végrehajtása után a szakasz hajózhatóvá válik, a hajózási idény nagy részében 400 t-ás uszályok részére is. A Komorónál építendő vízlépcső elkészülte után 1000 t-ás uszályok is közlekedhetnek ezen a szakaszon. Addig is szükséges a szabályozási műveket nem a duzzasztott vízszintre, hanem csak az eddig szokásos módon kiépíteni. Az építendő védműveket röviden az; alábbiakban ismertetjük. Vásárosnamény alatt, az ún. bagiszegi jobbparti kanyarulat jól kifejlődött, rögzítésre már több éve alkalmassá vált. Ez alatt bevédendő a kisvarsányi kanyarulat balpartja. A két kanyarulat között gázlós szakasz van, mely a művek megépítése után azok eredményeként el fog tűnni. Ettől lejjebb a Szipa-csatoma torkolata körüli jobbpart rögzítése szükséges. Ez alatt a bal oldalon egy enyhe kanyarulat következik, melynek bevédését a teljesség szempontjából vettük tervbe. A Nagyvarsány alatt következő jobbpart rendkívül erősen szakadó, mert a meder öntés-talajban van. Ez a körülmény nagyban hozzájárult az alatta levő balparti kanyarulat elfajulásához, A kanyarulatnak bevédése föltétlenül szükséges. Ezután következik egy túlfejlődött kanyarulat a tiszaszal- kai, melynek elfajulása oly nagymérvű, hogy ma már csak átmetszéssel lehet a helyzeten segíteni. Itt egy 700 m hosszú átmetszés létesítését vettük tervbe. A további 20 km hosszú Tisza-szakasz a partvédőművek sorozatával már csaknem teljesen rögzített. E szakaszon 10 kanyarulatból 9 rögzített, míg egy, az ún. Törökéri-part, rögzítetten. Ez utóbbi megvalósítása azonban a II. ötéves tervben már biztosított. Van ezen a szakaszon egy gázlós rész is az első és második kanyarulat között, melynek rendezését szintén tervbe vettük. Ezután 5 rögzítetten kanyarulatból álló 7 km hosszú folyószakasz következik, melyen fentebb említett kiépített szakasz utolsó tagja, a részben már elkészült mezőladányi partvédőmű és a rózsáskerti jobbparti bevédendő kanyarulat közöTt egy igen rossz gázlós szakasz van, mely azonban a művek megépítése után meg fog szűnni. Ezután a balparton az endespusztai, a jobbparton a tiszaháti, ismét a balparton a benki, majd tovább a jobbparton a lónyai felső kanyarulatok következnek, melyek mindegyike partvédőművel biztosítandó. További két jó állapotban lévő partvédőmű után egy csaknem teljesen elpusztult partvédőmű, az eperjeskei mű következik. Ennek alsó végén egy 1,3 km hosszú gázlós szakasz van. Ügy a mű megépítését, mint a gázlós szakasz rendezését tervbe vettük. A Tisza innen kezdve ismét határ-folyó Magyar- ország és a Szovjetunió között. Tervünkbe ezért csak a balparti kanyarulatok rögzítését állítjuk be. A jobbparton, a Szovjetunió oldalán, egy kivételével minden kanyarulat rögzített, régóta fennálló partvédőművekkel. Ezek ma már nagyon rossz állapotban vannak. Felújításuk a szovjet—magyar tárgyalások eredményeképpen várható. Egyelőre azonban az egyensúlyi állapotba jutott folyószakaszon a művek részletekben még állanak, a kanyarulatok nagy sugarúak, ezért a jégzajlások nem okoznak túl nagy kárt bennük. A magyar oldalon két partvédőmű építendő, a tiszaszentmártoni és a zsurki. Ez utóbbi kanyarulat egy része, egy rövid műrészlettel már rögzítve van ott, ahol az árvízvédelmi töltés veszélyeztetve volt. E határszakaszon két gázlós rész is van, melyek közül különösen rossz az eszenyi zsilip fölötti. Az egész 61 km hosszú szakaszon a szovjet oldalra eső művekkel együtt, a működő partvédőművek száma 20, s a tervben szereplő bevédendő kanyarulatoké 14. A rendezendő gázlós szakaszok száma 5. A Záhony—Dombrád közötti szakasz (636,8—601 fkm) A folyónak ez a része aránylag nem nagy munkával és költséggel szabályozható, hajózásra is alkalmassá tehető. Különösen a Komoró alatti szakasz, ahol csekély kotrással, néhány partvédőmű megépítésével 1000 tonnás uszályok forgalma is lehetségessé válik. A Komorónál tervezett duzzasztómű tulajdonképpen a felette lévő záhonyi rész hajózási viszonyait befolyásolná kedvezően. Mivel azonban a mű megépítésére csak a 20 éves tervidőszak után lehet számítani, a Záhonyig terjedő szakaszon is partvédőművekkel, gázlóberendezéssel és kotrásokkal tervezzük a jó vízvezetést, jéglevonulást és hajózási lehetőséget biztosítani. A partvédőműveket, miként a Záhony feletti szakaszon, úgy itt sem építjük ki a tervezett duzzasztott, hanem csak az eddigi szokásos vízszintre. A szabályozás során a magyar—csehszlovák határszakaszon mederrendezés szükséges, bár a kanyarulatok mindkét oldalon rögzítve vannak. A magyar—cseh határszakasztól lejjebb egy régi mű, az ún. tuzséri partvédőmű nagyrészt elpusztult. Újraépítése fontos és szükséges. A továbbiakban több új partvédőművet kell építeni. Ilyenek a balparton a tiszabezdéd—örvényszögi, lejjebb a jobbparton a zemplénagárd-paptói, ismét a balparton a tuzsér-nagyerdei, majd a jobbparton a zemp- lénagárd-nagyligeti partbiztosítás. 106
