Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XI. fejezet. Víziutak, kikötők
В) Természetes víziutak 3. A Hármas-Körös 5,3 km hosszú torkolati szakaszán, — amely már nincs csatornázva — az ott rnértékadó legkisebb tiszai hajózási vízszint (74,73 m Orsz.) alatt — ez a vízszint a csongrádi vízmércén —212 cm-as, a bokányi vízmércén pedig —116 cm-es vízállásnak felel meg — legalább 2 m-es vízmélységet, vagyis —3l6 cm-es feneket kell biztosítani — adott esetben kotrás útján —, hogy a 16 dm merülési terhes uszályok még közlekedhessenek. A bökényi vízmérce adatai szerint 1918—1933. évek átlagában a hajózási idényben (április 1-től november 30-ig 2 m-es vízmélység átlag csak 10,5 napon át nem volt meg, amikor is a hajók csak fél terheléssel közlekedhettek. Általában azonban a hajózási idény nagyrészében a 20 dm merülésű terhes uszályok részére szükséges vízmélység megvan. A torkolati szakasz legalsó részén a hajózáshoz szükséges vízmélységek biztosítására még az első világháború előtti években kisvízszabályozás keretében szorítóművek épültek. A bökényi hajózsilip utócsatornájában (5,2 fkm), valamint a torkolati szakasz 3.3, 1,8 és 0,5 fkm-einél lévő gázlós szakaszokon kedvezőtlen árhullámok levonulása esetén időnként zátonyok képződnek, melyeket a hajózás érdekében kotrás útján kell eltávolítani. A hajóút hossza 5,3 km, szélessége 50 m, a legkisebb kanyarulati sugár 250 m, vízmélység 2,5 m, nyári kisvizek idején 2,0 m. Mértékadó hajóvonat összeállítása: Felfelé: 1 géphajó + 2 vagy 3 egymás után kötött uszály, az együttes hosszúság azonban 175 m- nél több nem lehet, a megengedett max. szélesség 10 méter. Lefelé: 1 géphajó + max. 2 egymás mellé kötött uszály. A hajóvonat megengedett max. hosszúsága 110 m, szélessége pedig 16 méter. A bökényi hajózsilip alsó küszöbmagassága 71,74 m Orsz, (—415 cm). C) Csatornák 4. A Hortobágy—Berettyó Főcsatornába a Békésszentandrási Duzzasztómű által előállított 83,01 m Orsz, max. duzzasztási vízszint mellett, mely a helyi vízmércén -f- 403 cm-es vízállást jelent, a torkolat közelében megépített mezőtúri ár- vízkapu útján lehet csak behajózni. Az árvízkapu szélessége 12 m, a vízmérce „0” pont magassága 78,98 m Orsz. A csatorna ezidőszerint csak a mezőtúri közúti hídig (7 km) hajózható, innen tovább Túrkevéig fenékkotrásra és mederkorrekcióra lenne szükség. A hajóút hossza 7 km, szélessége 23 m, a legkisebb kanyarulati sugár 400 m, vízmélység 2,6 m. Mértékadó haj óvómat összeállítása: Az aránylag keskeny hajóút miatt felfelé és lefelé is az alábbi haj óvonat-összeállítás a mértékadó: 1 géphajó + 2 vagy 3 egymás után kötött uszály. A hajóvonat megengedett max. hosszúsága 175 m, szélessége pedig 10 m. A hajózási idény április 1-től október 20-ig tart. A Körösöknek fentiekben tárgyalt hajózható szakaszain — amelyeknek a Tiszáról történő megközelítésére mindig a tiszai vízállások a mértékadóak — mindaddig, amíg a Tiszán Csongrád térségében a legkisebb hajózási vízszint felett legalább 40 cm- rel magasabb vízállás van — ami Csongrádon —172 cm-es, a bökényi vízmérőén pedig — 76 cm-es vízállást jelent — a Tiszával összeköttetésben általában 20 dm merülésű terhes uszályok folyamatosan közlekedhetnek. A hajózási (duzzasztott) vízszint évente átlagosan 200—220 napon át rendelkezésre áll. Jeges napok száma a körösi víziutak- nál nem bír jelentőséggel, mert a téli hónapokban a duzzasztók nincsenek üzemben, így hajózás sincs. Hajóforgalom, a víziszállítások gazdaságossága, a hajózás visszafejlődésének okai: A századforduló után megépült Bökényi Vízlépcső duzzasztási határa aránylag rövid volt s így azon túlterjedően a hajózás a Körösök szeszélyes vízjárása folytán sok veszéllyel járt s ezért az első időkben a forgalom aránylag kicsi volt. Később ez évről évre fokozatosan növekedett, nyivánvalóan azért, mert az áruknak vízi úton történő szállítása a nehézségek ellenére is gazdaságosnak bizonyult. Az áruk nagy részét a búza tette ki, de emellett szállítottak még különféle építőanyagokat, szenet és tűzifát is. Az évi forgalom 1914. előtti időben a Bökényi Hajózsilipnél megközelítette a 20 000 tonnát. A világháború alatt a körösi hajózás fokozatosan csökkent, majd teljesen megszűnt. 1924-ben újra megindult a víziszállítás és 1937-ben 61 000 tonnára emelkedett az évi forgalom. A forgalom fellendülésében nagy szerepet játszott a Békésszentandrási Duzzasztómű megépítése, ahova az építőanyag szállítások üteme a későbbiekben fokozatosan visszaesett s a második világháborúban teljesen leállt. 1948-ban a Körösök alsó szakaszán ismét megindult a hajózás, de csak egészen jelentéktelen forgalom mellett. Az 1937—42. években megépült Békésszentandrási Vízlépcső üaembelhelyezésével, majd az 1943-ban kizárólag a hajózás érdekében létesített békési kikötő és 250 vagonos gabonatárház, valamint a mezőtúri árvízkapu megépítésével sem javult a helyzet. A Békésszentandrási Hajózsilipen fennállása óta kereskedelmi hajószállítmány eddig még nem haladt át. A körösi víziút tehát annak ellenére, hogy a Gyulai Vízügyi Igazgatóság a hajó- utak biztosítása érdekében 10 évi átlagában évi 220 000 Ft-ot költ kotrásokra, egyáltalán nincs kihasználva. A folyamszabályozási anyagszállításokon (kő, fűz- rőzse) kívül főleg csak ősszel van némi áruszállítási forgalom (évente átlag 6000 tonna) a torkolat és Öcsöd közötti folyószakaszon pedig a Békésszentandrási Duzzasztómű megépítésével a hajóforgalomnak évi 200 000 tonnára való megnövekedését várták. Menetrendszerű személyhajó járat is csak átmenetileg volt, éspedig 1942., 1944. és 1948. években Csongrád—Mezőtúr—Békés között, 1949. óta azonban ez is leállt. 215
