Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
2.422 A taiajvízszíntéezlelö kúthálózat A talajvízháztartás jellemzőinek meghatározását, és a változások törvényszerűségeinek felfedését a talajvízmegfigyelő kutakban végzett rendszeres mérések teszik lehetővé. A 12. sz. vízgazdálkodási területegységen jelenleg 48 db országos hálózati és 14 db tanulmányi kúiban folyik rendszeres talajvízmegfigyelés. A legtöbb kútnál megfelelő adatsor áll rendelkezésünkre. Az országos hálózat kisebb kiegészítése (mintegy 10 db kút) kívánatos. Üj tanulmányi kutak létesítését a vízgazdálkodási gyakorlat helyi igényei szabják meg. 2.423 A terület folyóvizekből nem táplálkozó talajvízkészletének jellemzése A talaj vízviszonyok rövid jellemzése igen nehéz feladat, mart egymáshoz közelfekvő területeken is igen nagy változatosság tapasztalható. A részletek mellőzésével, a terület talajvízviszonyainak fő jellegzetességeit a „Talajvíztérkép” c. 1:500 000 méretarányú térkép tartalmazza. Ezen a talajvízállás sokévi átlagának terep alatti mélysége és a talajvíz szélső ingadozása nyert: ábrázolást. A folyók partmenti sávjának kivételével, a talajvíztükör mélységét feltüntető foltok egyben a fő talajvíztípusokat ábrázolják. A talajvízjárás részletes adatait a mellékelt 27. táblázat foglalja magában. A kiválasztott talajvízmegfigyelő kutakban észlelt vízjárás a szélesebb környezetre is jellemző, addig, amíg a talajvíztükör hasonló mélységben helyezkedik el, mint a megadott kútnál. Részleteket a térkép nem tartalmaz, s a helyi adottságok szerint kisebb területfoltokon —■ elsősorban a domborzat változásai szerint — különböző mélységben található a talajvíztükör. A térképen feltüntetett adatok az egyes területekre jellemző talajvízállást mutatják, mégpedig a közelmúlt (1956—60) átlagát. A talajvíz szélső ingadozását izométrikus vonalakkal ábrázoltuk. Ebből a legmagasabb talajvízállás közelítő értékét megkapjuk, ha a szélső ingadozás felét vagy 3/5-ét az átlagos talajvízálláshoz hozzáadjuk, a legalacsonyabbat pedig, ha a felét vagy 2/.-,-ét levonjuk. Síksági területeinken a talajvíz, mindenütt ho- locén és pleisztocén rétegekben helyezkedik el. Csupán hegyvidéki tájakon vannak olyan területrésziek, ahol idősebb képződmények tárolják a talajvizet. A talajvíz sztatikus készletét tekintve, a készlet mennyiségében igen szűk határok közötti különbség mutatkozik. A talajvíztükör alatt a rétegek vízzel telítettek és a talajszemcsékhez kötött vizen felül a pórusokban elhelyezkedő, a gravitációs erő hatása alatt álló talajvíz mennyiségének fajlagos értéke az alábbi: kavics-, homokos kavics rétegben homok rétegben finom homok-, iszapos homok- rétegben agyagos homok-, vályog-rétegben agyag rétegben 200—300 lit/m3 220—250 lit/m3 170—190 ht/m3 130—150 lit/m3 130 lit/m3 A rétegekben, tárolt víz fajlagos értéke hasonló. A teljes sztatikus készlet mennyiségét a rétegek méreted szabják meg. A sztatikus vízkészlet számbavételénél a mozgásállapotot nem tekintjük, csalt az adott víztérfogatot számítjuk. A különböző vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai mind természetes' állapotban, mind mesterséges beavatkozásnál elsősorban a vízmozgás lehetőségeit, a vízkitermelés, a víznyerés adottságait, s nem a vízkészletet szabják meg. A vízvezető rétegek elhelyezkedésének ismerete a víztermelő berendezések telepítési helyének kiválasztását teszik lehetővé, de a kutak pillanatnyi vízbősége önmagában nem jellemzi a tartósan kitermelhető, folyamatosan utánpótlódó dinamikus vízkészletet. A dinamikus talajvízkészlet több összetevőből áll, nagyságát elsősorban az utánpótlás fajtája és mértéke, valamint a hidrológiai körfolyamatot befolyásoló egyéb adottságok szabják meg. A felszínalatti vízkészlet meghatározásánál elsősorban azt keressük, hogy hol, találhatók jó vízadó rétegek, amelyekből gazdaságosan víz termelhető. A „Talajvízkészlet” c. 1:5G0 000 méretarányú térképen a jelenleg ismeretes adatok alapján azokat a területeket tüntettük fel, ahol a felszín közelében (max. 30—35 m mélységig) nagyobb kiterjedésű vízvezető rétegek helyezkednek el. Az eddigiek során a geológiai kutatás a felszínfcözeli vízvezető rétegek elhelyezkedését nem tisztázta még kielégítően, s így a „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térképen feltüntetett vízvezető rétegek határai, valamint jellemzői a későbbiek során kissé módosulhatnak. A laza üledékes kőzetek osztályozására számtalan módszer ismeretes. A gyakorlat igényeinek megfelelően a fontosabb vízvezető rétegeket az alábbi csoportosításban foglaltuk össze. 1. Homokos kavics, kavics. Az átlagos szemcseátmérő, DÄtl >2 mm. A szivárgási tényező, к > 6 X 10~1 cm/s H = 10 m-es rétegvastagság esetén, 150 mm-es átmérőjű fúrt kútnál várható fajlagos vízhozam (a kút vízbősége, vízadóképes- ségé), q > 2000 lit/perc/fm. 2. Kavicsos homok. Dáu = 1,5—2 mm к = 3 X 10-1—6 X10-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q=1000—2000 lit/perc/fm 3. Murvás durva homok, durva homok. Dátl =0,5—1,5 mm k=éXlO-2 — 3X IO-1 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 200—1000 lit/perc/fm 4. Homok. Dáu = 0,2—0,5 mm к = 1 X IO“2—6 X IO“2 cm/s A fajlagos vízhozam, q = 50—200 lit/perc/fm 5. Finom homok. Dáu. < 0,2 mm к < 1 X 10—2 cm/s A fajlagos vízhozam, q< 50 lit/perc/fm. U 12 TVK 81
