Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
A vizádó rétegeik elhelyezkedése és az előzőekben felsorolt jellemző adatok tájékoztatnak arról, hogy az ország különböző területem milyen talaj- vízkitermelési lehetőségek vannak. A dinamikus talajvízkészlet is azokon, a területeken, ahol jó vízvezető rétegek fekszenek, rendszerint kissé nagyobb, mint azokon, ahol a talajvíz finomabb iszemcséjű rétegekben foglal helyet, de a vízvezető rétegek fizikai tulajdonságai szükségszerűen nem befolyásolják a dinamikus talajvízkészletet. A sztatikus' talajvízkészlet nagyságát, mivel a víz- adó rétegék geometriai méretei kielégítő pontossággal még nem ismereteseik, nem foglaltuk össze. A dinamikus talajvízkészlet jellemzőit, amit az egész országban kiterjesztett hidrológiai megfigyelésiek és hidraulikai törvények alapján foglaltunk össze, a „Talajvízkészlet” c. 1:500 000 méretarányú térkép szemlélteti. A vízszíningadozás övezetében előálló átlagos évi vízterfogatváttozás azt a belyhezkötött talaj-vízforgalmat fejezi ki, ami pozitív értelemben az évi után- pótlódásból származó víztér fogatnövekedés,, negatív értelemben a természetes fogyasztási tényezők hatásaként előálló víztérfogatcsökkenés. Ez az érték a legtöbb területen 100—200 mm vízoszlopmaigas- sággal jellemezhető. Nagyobb értékek a folyók partmentá sávjiaki, 100 mm-nél kisebb értékek azokon a területeken fordulnak élő, ahol a talajvíz nagyobb mélységben helyezkedik el. Ha, a talajvíz- tükör mélysége 7—10 m-mél nagyobb, talajvízszin- ingadozás nem mutatkozik, és így periodikus víztér- foigatváltozás sincs. Ez a vízforgalom természetes állapotában, mesterséges beavatkozás, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. A teljes talajvízforgalom magában foglalja a csapadékbeszivárgás, párolgás, hozzá- és elfolyás hatásaként jelentkező összes vízforgalmat, az alapkészleten kívül, évenként periodikusan jelentkező többié tvízmennyiséget, területegységre vonatkoztatott fajlagos értékben (lit/s/km2) kifejezve. A talajvízforgalom egyes tényezőit a dinamikus talajvízkészlet mennyiségi jellemzői adják. Vízgazdálkodási, mérnöki szemlélet szerint elsősorban a dinamikus vízkészlet mennyiségi jellemzőinek ismerete fontos, amelyek alapot nyújtanak a célszerű és gazdaságos vízgazdálkodás kialakításához. A talajvízkészlet természetes állapotában, kitermelés nélkül is egyensúlyban van. Vízkitermelés csakis a vízháztartás megbontása, révén lehetséges. Általában a műszaki beavatkozások mind negatív, mind pozitív irányban befolyásolhatják a természetes egyensúlyi helyzetet. Ennek megfelelően nem beszélhetünk valamely egységesen megadható „vízkészletmennyiségről”, hanem a vízgazdálkodási tervezést lehetővé tevő mennyiségi jellemzőket keressük. A sztatikus vízkészlet kitermelésével egyszer s mindenkorra szóló vízkészlet-fogyasztást, vízbányá- szaitot állíthatnánk be. A vízgazdálkodási tervezés a hidrológiai körfolyamatban résztvevő dinamikus vízkészlet egy részének folyamatos kitermelésére és hasznosítására törekszik. Az évenkénti utánpótlódás teljes mértékben nem hasznosítható, mert a természetes fogyasztási tényezők ezit vízkitermelés nélkül is felhasználják. így elsősorban, arra törekszünk, hogy a dinamikus talajvízkészlet ismeretében, annak egy részét, a jelenlegi természetes felhasználó tényezők rovására termeljük ki. Jelenlegi ismereteink szerint az alapkészlet, a sztatikus vízkészlet, megbontása nélkül a horizontális áramlásban résztvevő talajvíz termelhető ki. Természetesen, ha ezt kitermeljük, nem fog megérkezni az alsóbb szelvényekbe, folyókba és csatornáikba. A horizontális áramlásiban résztvevő talajvízforgalom az alapkészlet mennyiségét nem változtatja,, egyes helyeken a párolgást növeli, de főleg a felszíni vízfolyások vízkészletét gyarapítja, s ezek rovására kitermelhető. A 12. sz. vízgazdálkodási területegység talajvíz- viszonyait a talajvízáramlás hiánya és tisztán a csapadékbeszivárgás, illetve a párolgás jellemzi. A talajvíz majd az egész területen finomszemcséjű rétegekben helyezkedik el, s így a kitermelhető dinamikus talajvízkészlet igen csekély. Az egész területegységre 0,50 m3/s kitermelhetőnek ítélt dinamikus talajvízkészletet becsültünk, amiből a marosi hordalékkúp északi részére jut 0,40 m3/s, a keleti Középhegység párkánysíkjának D-i részére jut 0,10 m3/s. 2.424 A vízfolyások által befolyásolt területek talajvízkészletének jellemzése A talajvíz 'horizontális áramlása még a folyók közvetlen környezetében is igen csekély, ennek megfelelően a folyók talajvízre gyakorolt partmenti sávja keskeny, általában 100 m szélességű. A partmenti talajvízforgalom annyira korlátozott, hogy fajlagos mennyiségi értékkel szinte nem is jellemezhető. 2.425 A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei A talajvízháztartás mesterséges megváltoztatásának lehetőségei, valamint az elváltozás mértéke mindenütt a helyi adottságoktól és a műszaki beavatkozás jellegétől függ. A folyócsatornázás általában csak, abban a partmenti sávban érezteti hatását, ahol természetes állapotában is a talajvízállás a folyó vízáHásváltozásainak hatása alatt áll. A kiteirmelhetőnék ítélt dinamikus talaj vízkészlet zömmel a csapadékbeszivárgásból származik. Ha mesterséges bea va,tk ozással 7—10 m-nól mélyebbre süllyesztjük a talajvíztükröt, a csapadékból származó utánpótlódás megszűnik. Öntözött területeken, a talajvíz nyári párolgási vesztesége csökken. így a hasznosítható talajvíz- készlet növekszik. Ennek mértéke az öntözési idény időtartamától és az öntözés folyamatosságától függ. A hasznosítható dinamikus talajvízkészlet növekedése öt hónapos öntözési idényt számítva maximálisan 7—8 lit/s-km2 folyamatosan kitermelhető talajvízhozamot jelent. 2.426 A talajvízelőrejelzés A tavaszi maximális havi közepes talajvízállás várható értékére és az előfordulás valószínű hónap82
