Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet
in г 21. ábra. A levegő és víz hőmérséikletének naponkénti változásai szolgálat megfelelő bővítése a TVK-egység belvíz- öblözeteinek területén. 3.33 VÍZHŐMÉRSÉKLET A gyakorlati vízgazdálkodás álló- és folyóvizeink hőmérsékleti viszonyainak ismeretét is egyre inkább megköveteli. Számos vízhasznosítási tevékenység a felhasznált víznek nemcsak mennyiségével és összetételével, hanem hőfokával szemben is határozott igényeket támaszt. (A nyári hónapokban pl. az öntözővíz megkívánt hőfoka 20—28 C°, a halastavaké 16—18 C°, de nem közömbös az ipari vízigények legjelentősebb hányadát kitevő hűtővizek beszerzési hőfoka sem.) Fontos a vízhőmérsékleti adatok ismerete a jégviszonyok előrejelzésével és a folyók, tavak öntisztulásával foglalkozó vizsgálatoknál is. Bár a vízhőmérsékletre vonatkozó adatgyűjtés még csak kereken 15 éves múltra tekinthet vissza, a következő törvényszerűségek máris megállapíthatók: a) Míg állóvizeinkben általában hőmérsékleti rétegződés figyelhető meg (télen a fenék felé haladva melegebbek a rétegek, nyáron fordítva), a folyóvizek hőfoka — gyakorlatilag — a keresztszelvény minden pontjában egyenlő. b) A víz nagyobb fajhőjéből következik egyrészt, hogy tavasszal sokkal lassabban melegszik fel, mint a levegő, és ősszel lassabban hűl le annál, — tavasszal és nyáron tehát melegebb, ősszel és télen hidegebb a levegő, mint a víz; — másrészt hogy ugyanez, az eltolódás a lég- és v í zh őmérséklet napi menetében is jelentkezik. A víz hőmérsékleti görbéje általában sokkal kiegyenlítettebb a levegőénél. Azok a vízfolyások, melyek hozamának jelentékeny hányadát talaj- és mélységi eredetű vizek teszik ki, — tehát elsősorban a hegyes-dombos forrásvidékek kisvízfolyásai, továbbá felszínalatti vízzel is táplált síkvidéki vízfolyásaink — még kevésbé követik a léghőmérséklet változásait. c) A folyóvizek hőmérséklete még a jégborítás tartama alatt sem szállhat a fagypont alá: évi középhőmérsékletük ezért általában magasabb, mint a levegőé. A b) és c) alatt tárgyalt törvényszerűségek szemléltetésére a 21. ábrán bemutatjuk területünk főbefogadójának egy szelvényében a levegő és a víz hőmérsékletének 1955. évi menetét. d) Bár a folyóvíz hőmérséklete elméletileg a levegővel érintkezésben megtett útjának hosszával arányosan változik s így a toikolat felé haladva nyáron növekszik, télen csökken, számos helyi módosító hatás (mellékfolyók, szennyvízbevezetések, szökevényforrások,, stb.) miatt ez a törvényszerűség még a Dunán ds csak hosszabb távolságon, (Linz— Mohács) mutatható ki, 'kisebb vízfolyásainkon pedig a zavaró hatások nagyobb súlya miatt egyáltalán nem, vagy csak alig érvényesülhet. A fenti törvényszerűségek folytán nagyobb vízfolyásaink és tavaink hőmérsékleti viszonyai 1—1 állomás adatsorával jól jellemezhetők. (Sokszor ezen adatokból még más közeli, hasonló nagyság- rendű vízfolyások viszonyaira is következtethetünk.) Területünk hőmérsékleti viszonyairól a 23. táblázat ad részletes tájékoztatást, a táblázatban nem tárgyalt, illetve a megfigyeléseinkbe be nem vont kisebb vízfolyásaink hőmérsékleti viszonyaira pedig a 22. ábra segítségével következtethetünk. 22. ábra. Vízfolyások vízhőmórsékleti viszonyai Szerkeszt ette: dr. Lászlóffy W . 3.34 JÉGJARAS 2.341 Általános törvényszerűségek A jégképződés akkor indul meg, ha a víz hőmérséklete tartósan 0 C°-ra (pontosabban néhány tized, vagy század fokkal a nullpont alá) hűl le. 67
