Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

fellelhető különböző mélységben a mészlepedék is, ugyanúgy az állatjáratok és a „C” szintben a kalci- umkonkréciók. 4. Mélyben sós réti csernozjomok képződésénél az anyakőzet mélyebb rétegeiben sófelhalmozódás található, melyet a nagyobb tömődöttség és kissé szürkés árnyalat árul eil. Szelvényfelépítése a réti csemozjomokéhoz hasonló. 5. Réti szolonyec talajok általában a felszíntől 2,5—3 m-nél nem mélyebb talajvízállás mellett ta­lálhatók. Szelvényükben az „A” szint ritkán ha­ladja meg a 15 cm-t és ez világosszürke színű, po­ros vagy lemezes szerkezetű. A felhalmozódási — ún. szolonyeces szint — sötétszürke színű, oszlo­pos szerkezetű és a sófelhalmozódás gyakran már ebben a szintben mutatkozik. Az ez alatti „C” szint vasszeplős, rozsdafoltos, szürkés-sárgás, agyagos, és mészkonkréciós. 6. Sztyeppesedő réti szolonyec talajok általában a 3 m-nél mélyebb talajvízállás mellett fordulnak elő. Az „A” szintjük mélyebb, mint a réti szolonyec talajok esetében. Kilúgozottságuk — mind az old­ható sók tekintetében, mind pedig a szénsavasmész- tartalom mélyebb elhelyezkedése alapján — általá­nosan megfigyelhető. 7. A szolonyeces réti talajok nagy hasonlóságot mutatnak az alább tárgyalandó réti talajokkal. E talajoknál a szolonyeces ,,B” szint kialakulása meg­figyelhető, de határozott oszlopos szerkezetet még nem mutatnak. 8. Réti talajok képződésénél a felszínközeli talaj­vizek nagy szerepet játszanak. A változó vastag­ságú humuszos szintjük szürkésfekete, fekete szí­nű, tömődött, vagy éles, szögletes, nehezen szétmor­zsolható szerkezetű. A humuszréteg átmenete az anyakőzetbe rövid. Az anyakőzet sajátságaitól és a talajvíz kémiai sajátságaitól függően tartalmaz­nak szénsavmeszet. Gyakori a bő nedvesség — az oxidációs és redukciós folyamatok váltakozása — következtében beálló glejesedés, vasborsók, vas- foltok megjelenése is. 9. Réti öntés talajok különböző összetételű ártéri üledékéken képződnék felszínközeli talajvíz hatása alatt. Szelvényük erősen rétegzett. Humuszrétegük mindössze 30—40 cm, gyengén kialakuló szerkezet­tel. Szénsavasmésztartalmúka.t és kötöttségüket az öntés jellege szabja meg. A TVK-egységnél alkalmazott talajosztályozási rendszer és az egyes talajtípusok részletes leírását, elhelyezkedését és értékelését lásd még Stefanovits —Szűcs: Magyarország genetikus talajtérképe című OMMI kiadványban (1961). 2.122 A területre cső talajtájak leírása A TVK-egység az Alföld nagytájának két táját szeli ketté; a Körösvidéknek a Sebes Körös és Hár­mas Körös vonalától délre, továbbá a Dél tiszántúli löszhátnak a Szárazértől É—ÉK-re eső részét. Geo­lógiai felépítését illetően a Körösvidék alluviélis síkját a Körösök hordalékanyaga, homokos iszap, iszap, löszös iszap, iszapos agyag képezi, míg a déltiszántúli részen a Maros hordalékkúpjára ra­kódott különböző vastagságú infúziós lösz takarja a felszínt. Mechanikai összetétele tekintetében a ma­gasabb síksági részen iszapos, a laposabb síksági részen agyagosabb alkotó részek vannak viszonylag túlsúlyban. A Körösvddék ide tartozó részein túlnyomórésze réti agyagtalajok képződtek és kisebb foltokban találhatók csak réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek. A felsorolt talajok mindegyike ki- lűgzott és erősen agyagos. Vízgazdálkodásuk a nagy agyagtartalmuk miatt elég kedvezőtlen. A Fekete és a Fehér Körösök mentén valamivel könnyebb, lazább szerkezetű hordalék-talajokat és réti öntés­talajokat találunk. Ezek vízgazdálkodása kedve­zőbb. A déltiszántúli löszhát É-i részén alföldi mész- lepedékes csemozjomok, réti csemozjomok és mélyben sós réti csemozjomok képződtek. Az utób­biak keletkezéséire a felszínhez közel elhelyezkedő talajvizek is befolyással voltak. E talajok mind­egyike termékeny, középkötött és jó vízgazdálko­dásé. Az aránylag közel található talajvizek (2—4 m) némileg pótolják — az aszályos években — a növények vízhiányát. A talajvizek káros következ­ményeivel csak ott találkozunk, ahol azok nagy só- tartalmúak, mert ebben az esetben a talajok külön­böző mélységű rétegeinek elszikesedéséhez vezet­nek. Nemcsak ezen a területen, hanem az egész Dél- tiszántúlon a talajvizek nagyobb sótartalmával szá­molni kell. Itt az öntözésre használt talajvizek só­tartalmának vizsgálata feltétlenül szükséges. A la­pos síksági részen — a fent említetteken kívül — réti szolonyec talajok is találhatók. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a Kö­rösvidéki részen képződött talajok vízgazdálkodása — nagy agyagtartalmuk miatt — eléggé kedvezőt­len. Nem így a Dél tiszántúli hátsági részen, ahol a talajok vízgazdálkodása jobb, de a sótartalmú vi­zek felhasználása esetleg elszikesedéshez vezethet. 2.123 Az ember kultúrtevékenységének hatása Az előzőkben ismertetett táj fogalmán túlmenően meg kell állapítani, hogy manapság teljesen termé­szetes állapotban lévő, tehát bizonyosfokú társa­dalmi hatásoktól mentes táj nagyon kevés van. A tájakon belül számolni kell olyan társadalmi hatá­sokkal is, amelyek kisebb vagy nagyobb mérték­ben beleszólnak a természeti földrajzi tényezők kölcsönhatásaképpen képződött tájak alakulásába. Természetesen az emberi kultúr tevékenység csak egyik tájalakító tényező lehet a földrajzi környe­zetben, mely csak módosíthatja a már kialakult ter­mészeti táj alapvető vonásait. Ez a beavatkozás nyilvánvalóan visszahat a talajra és részben vagy teljes egészében megváltoztatja annak fejlődési irá­nyát is. A következőkben ebből a szemszögből vizs­gáljuk meg az emberi tevékenység hatását. A történeti fejlődés menetében elsőnek említhet­jük meg az ember pusztító tevékenységét az erdöir- tásókkai kapcsolatosan. Itt ezeknek részletezésére most nem térünk ki. Az embernek egy másik, de hasznos és tervszerű tevékenysége, amellyel a természeti tájakat kisebb­éi 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom