Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

II. fejezet. Természeti adottságok, területi vízkészlet

nagyobb mértékben megváltoztatta, a folyóvizek szabályozása, az ármentesítés és lecsapolás volt. Az ármentesítéssel, lecsapalással a csatornarendszerek kiépítésével a felszíni vizeket élvezette és a belvizek gyorsabb elvezetését biztosította; majd e területeket mezőgazdasági művelésibe vette és a gazdasági növények termesztésével a vidék természetes növénytakaróját megváltoztatta. Az ember kultúr- technikai és meliorációs intézkedéseivel módosította a talajképződési folyamatok irányát is, A feleslegben levő vizek elvezetése, valamint a talajvízszint mesterséges leszállítása után a talaj felszíni rétege szárazabbá vált. Az addig lapos, mocsaras területek talajain (lápos réti talajok, réti talajok) főleg a talajvíz mélységi elhelyezkedésétől és a talajvíz, só- mennyiségétől függően megindultak a szikes réti, vagy különböző réti csernozjpm taiajfcópződésii folyamatok. Ezeket a változásokat különösképpen az Alföld nagytájának tiszántúli tájain tapasztalhatjuk. Míg az ármentesítés előtt pl. a Körösök vidéke a felszíni vizektől sokat szenvedett, sok volt a mocsaras terület, addig az ár-mentesítés után a talajvíz ezen a területen mintegy 3 m-re a felszín alá süllyedt.

Az ember nemcsak az árrneratesítéssel, leesapo- lással, telkesítéssel módosítja a táj arculatát, hanem az ezzel ellenkező tevékenységével, az öntözéssel is. Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatos megfigyelések, tapasztalatok arra mutatnak, hogy a nem megfelelő összetételű öntözővíz és az esetleges túl- öntözés hatására megváltoznak a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai és az öntözött talajokon másodlagos elszikesedési folyamatok vagy elmocsara- sodás léphet előtérbe. A gyakorlati tapasztalatok arra mutatnak, hogy az ember öntözéses gazdálkodásával, ha körültekintő módon, szakszerűen alkalmazza azt, jó irányba, ha pedig nem megfelelő módon végzi, akkor rossz, kedvezőtlen irányba tolja el a talajok fejlődését. Különösen a Körösök vidékének réti talajain figyelhető meg ez az öntözés hatására végbemenő másodlagos szolonyece- sedési folyamat.

Az ember termelő munkájának másoldalú jótékony hatása figyelhető meg szikes tájainkon, ahol szikjavítással avatkozik be a természet rendjébe és egyre ,nagyobb területeket von be a mezőgazdasági művelésbe.

Nagyfciterjedésű szikes területeink jó részének a képe megváltozott. A szikesek egy részét rizstermesztéssel hasznosítottuk, másik résziét talajjavítás és öntözés segítségével kémiai anyagokkal megja,- vítva mezőgazdasági művelésbe vettük. A modern szikjavítási kutatás is arra irányul, hogy a szákese- dés folyamatait az összes tényezők figyelembevételével vizsgálja és megkeresse azokat a módokat, melyekkel hazai szikeseinket megjavítva bevonhatja a mezőgazdasági termelésbe.

Mindezekből megállapítható, hogy az ember — mint a földrajzi környezet egyik tényezője — tevékenységével milyen sok irányban avatkozhat be a természet rendjébe és fordíthatja azt a társadalom hasznára, vagy éppen kárára.

2.124 Értékelés a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági

hasznosítás szempontjából (Lásd: „A talaj és a vízmennyiségi, minőségi kapcsolata” c. 1:500 000 méretarányú térképet)

A TVK-egység az Alföld körösvidéki tájának D-i részét és a déltiszántúli löszhát É-i részét foglalja magában.

A terület csapadékviszonyok szempontjából az ország egyik legszárazabb vidéke. A csapadék évi átlagos mennyisége 500—520 mm között mozog, s ebből csak mintegy 250 mm jut a nyári félévre, míg a tenyészt dő szak csapadékösszege alig haladja meg a 200 mm-t.

A TVK-egyhéghez tartozó két táj talajviszonyai erősen eltérnek egymástól. A löszhát magasabb területein mészlepedékes alföldi csernozjomok találhatók. Ezek vízgazdálkodási tulajdonságai igen kedvezőek: vízkapaoitásuk nagy, holtvíztartalmuk kicsi, a növények számára hasznosítható vízkészletük jelentős. Vízáteresztőképességük jó, a csapadékvíz legnagyobb része rövid idő alatt beszívódik a talajba, s a növények részére jelentékeny nedvességtartalékot biztosít. A nem típusos, hanem ún. ,.alföldi” löszön, löszszerű agyagon kialakult cser- nozjomok vízgazdálkodási tulajdonságai (elsősorban vízvezető- és vízbeíogadóképessége) már nem any- nyira kedvezőek, különösen ha sófelhalmozódási szint is található a talaj mélyebb rétegeiben.

A valamivel alacsonyabb területeket borító réti csemozjomok képződésében már a talajvíz is szerepet játszott. Ha ez mélyebben van, s1 nem tartalmaz sok oldott sót, úgy e talajok vízgazdálkodási sajátságai ugyancsak jók, termiekenyiségük pedig még gyakran a csemozjomét is felülmúlja. Ha azonban a talajvíz magasabban helyezkedik el — különösen pedig ha sótartalma is jelentős — hatására esetleg szikesedési folyamatok indulnak meg.

A Körösvidéken ezzel szemben (a, lazább szerkezetű és jó vízgazdálkodású keskeny folyómernrti öntéstalaj-sáv kivételével) a Körösök kilúgzott és agyagos hordalékanyagán réti talajok alakultak ki, s ezek vízgazdálkodási tulajdonságai eléggé kedvezőtlenek. Ezek a talajok erősen agyagosak, tömöttek, levegőtlenek, rossz szerkezetűek. Vízvezetőképességük (gyenge, s bár vízkapacitásuk nagy, a magas holtvízitarbalom miatt a növények által felvehető vízkészletük kicsi. Tovább rontja a talajok vízgazdálkodási tulaj doniságait a felszínközeli — gyakran sós — talajvíz, amely esetleg szikesedési folyamatok megindulásához vezet.

Elsősorban a Körösvidéken, de a löszháton is jelentős területeket borítanak szikes talajok, amelyek közül itt a réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szo- lonyeoek fordulnak elő, s képeznek a terület egyéb talajaival foltos komplexeket, vagy alkotnak ki- sebb-niagyobb összefüggő területeket.

E talajok vízgazdálkodási tulajdonságai igen kedvezőtlenek. Ezt elsősorban —■ aránylag kedvezőbb agronómiái tulajdonságokkal rendelkező — A- szintjük vastagsága befolyásolja. A В-szint vízgazdálkodási tulajdonságai általában rosszak. Ez a szint erősen tömődött, kötött, agyagos, rossz szerkezetű, nedvesen pépesen kenődő, szárazon kőke45