Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

XVII. fejezet. Területi vízmérleg

rületen lényegében nem pótlódó készlet. A fogyasztás fokozása tehát a vízadó rétegek korábbi kimerülését okozza. Ezért — bár még jelentékeny a rendelkezésre álló készlet, — abból csak körültekintő megfontolás után szabad újabb héwízmennyiséget kitermelni.

2.233 A terület fejlesztési lehetősége a vízmérleg szemszögéből

Megállapítható, hogy a TVK egység területén az 1960. évi vízmérleg szerint elsősorban a helyi természetes fejlődésének kellene lehetőséget biztosítani. A fejlesztéshez elsősorban mélységi vízkészletek állnának rendelkezésre, de azok kedvezőtlen beszerzési lehetősége miatt nagyobb fejlesztést gyakorlatilag ezekre sem célszerű előirányozni.

A Körösvidék vízgazdálkodásának nagyobbará- nyú fejlesztését csupán a Tiszavölgy vízpótlórend- szerének fokozatos kiépítése és a Körösvölgybe való vízátvezetés (Tisza—Körös—Csatorna) fogja lehetővé tenni. Amíg ez ki nem épül, helyi tározók létesítésével lehet kisebb mértékű fejlesztést előirányozni. A Tisza-rendszer felszíni vízkészletét azonban — az előirányzott vízpótló-rendszer nyújtotta fejlesztési lehetőségekkel együtt — csak egységes vízgazdálkodási terv alapján lehet részterületek és TVK-egységek közt megosztani.

2.3 Távlati vízmérleg

A távlati vízmérleget két idősávra vizsgáljuk. A következő 2.31—2.34 pontokban az 1980-ig terjedő fejlesztéseket vesszük figyelembe, míg a 2.4 pontban az ún. nagytávlati vízmérleghez adunk néhány ma már előrelátható irányértéket a további fejlesztéshez.

2.31 A TÁVLATI VlMERLEGRÖL ÄLTALÄBAN

2.311 A távlati vízmérleg készítésének célja és alapelvei

A 20 éves távlatra készülő vízmérleg a 2.2 alatti „jelenlegi vízmérleg”, mint kiindulási alap, továbbá a Területi Vízgazdálkodási Keretterv előző fejezeteiben vízgazdálkodási ágazatonként rögzített távlati tervek alapján készült. Figyelembe veszi tehát a vízkészleteknek az 1960—1980 tervidőszakban az előrelátható műszaki beavatkozások következményeként, ill. kölcsönhatásaként jelentkező változását csakúgy, mint a vízigényeknek éppen a Kerettervben megtervezett vízépítési létesítmények megvalósulása miatti változását. (Ilyen viszonylag rövid időszak alatt a vízkészletek természetes okok miatti változásának nemcsak, mértéke, hanem még előjele is csak nehezen becsülhető. Figyelembevételétől a távlati vízmérleg szerkesztésénél tehát eltekintettünk.

Vízmérlegünk feladata elsősorban a Kerettervben előadott távlati elképzelések vízkészletgazdálkodási szempontból való realitásának, ill. annak összefoglaló ellenőrzése, hogy a szakágazatonként készült

keretterv-fejezetekben a vízigényeket mindenütt egymással és a vízkészletadottságokkal összhangban irányozták-e elő.

Vízkészletgazdálkodási szempontból általában reálisnak tekinthető az a keretterv, melynek megvalósulása egyetlen vízgazdálkodási részegységben sem okoz 100 %-ot, ill. általában a készletféleségre megengedhetőnek ítéltet meghaladó elméleti kihasználtságot, azaz amelynek tervezett vízigényei, jelenlegi ismereteink szerint, az előírt biztonság mértékéig kielégíthetők. (Az utóbbi megfogalmazásból az is következik, hogy olyan készletféleségeknél, melyek nagyságának meghatározása fokozott bizonytalansággal jár — elsősorban tehát a különböző felszínalatti vízkészleteknél — amellett, hogy a készlet inkább alá-, mint túlbecsülésére törekszünk, kedvező kihasználtság! mérőszámul — a bizonytalanság mértékétől függően — 100%4nál alacsonyabb értéket tekintünk. A hazai viszonyok közt, jelenlegi ismereteink szerint, a talajvizeknél az 50 %-os, a rétegvizeknél a 20 %-os kihasználtságot nem tanácsos, de általában nem is szükséges túllépnünk.)

Természetes, hogy ilymódon a „távlati vízmérleg” elméletileg visszahathat az előző fejezetekre is. Amiennyiben ugyanis azt mutatná ki, hogy pl. az újabb vízigénylők telepítésének tervezésiénél a Keretterv valamelyik fejezete nem vette volna kellő mértékben tekintetbe a tervezés időszakában meglévő szabad vízkészletek (vízfölöslegek) természetadta területi elosztottságát, vagy a készletnövelés gazdaságos lehetőségeit, esetleg az illető TVK-feje- zet átdolgozása is szükségessé válhat. A mérlegelésben rejlő számos bizonytalanság miatt azonban olyan esetekben, amikor valamely vízgazdálkodási egységnek a tervezett létesítmények, megvalósulása esetén várható vízhiánya viszonylag elhanyagolható (az elméleti kihasználtság mértéke alig haladja meg a határértéket), az ilyen átdolgozástól eltekintünk s csupán felhívjuk a figyelmet egy, a megvalósítás során is kivihető tervmódosítás (ill. tervkiegészítés) szükségességére.

„Távlati mérlegünkben” a „jelenlegi mérleg” bizonytalanságai szükségszerűen halmozódnak, még ha a Kerettervben előirányzott valamennyi létesítmény tervszerinti megvalósulását feltételezzük is. Hazánk sajátos vízrajzi helyzete miatt, elsősorban a külföldről érkező felszíni vízkészlet terhére tervezett határainkon kívüli beavatkozások ismeretének rendkívül fogyatékos volta a bizonytalanságok fő forrása. A „távlati mérleg” felállítása során e tekintetben általában azt az alapelvet követjük, hogy a külföldön 1980-ig tervbevett beavatkozások ismeretének hiányában, különösen pedig ott, ahol megvalósulásuk 1980 előtt nem valószínű, ilyenekkel nem számolunk, ill. csak a már 1960-ban is üzemelő külföldi vízhasználatokra leszünk tekintettel. Alapelvünk követése közel sem megnyugtató, de legalább homogén eredményekre vezet.

2.312 A távlati vízmérleg szerkezete

A „távlati mérleg” felállításának alapelvei (tűrés, biztonság, stb.) azonosak a „jelenlegi vízmérlegnek” 2.1 alatt leírt alapél vei vei. Mivel azonban a

284