Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XVII. fejezet. Területi vízmérleg
„távlati mérleg” felépítése — szükségképpen — némileg eltér amazétól, ezt itt röviden ismertetjük. A vízgazdálkodási célra hasznosítható felszíni és felszínalatti vízkészletek időbeli alakulását 20 év alatt számbavehető mértékben, csak az emberi beavatkozások (víztározás, erdőgazdálkodás, talajművelés, bányaművelés, stb.) befolyásolhatják, mert a természeti tényezők (éghajlat, geohidrológiai viszonyok, stb.) általában csak geológiai idő-méretben változnak. A vízkészletek mennyiségi változása részben az ilyen célból végzett beavatkozások (pl. tározók, vízlépcsők építése, talajvízdusítás, stb.) eredménye, részben más célú munkálatok (a talajművelésben, erdőgazdálkodásban, mezőgazdasági termelési viszonyokban, bányaművelésben beálló változások, stb.) járulékos következménye. E hatások közül a „távlati vízmérlegben” csak az első csoportba tartozókkal számolunk, a második csoportba tartozókat, tehát a járulékosan jelentkezőket, — minthogy területünkön a jövőben érvényesülő összhatásuk nem felmérhető s mértékük is feltétlenül kisebb a külföldi beavatkozások ismeretének hiányából adódó, továbbá a felszínalatti készletek közelítő becslésében rejlő bizonytalanságok mellett — figyelmen kívül hagyjuk. Az 1980. évi fiktív (hasznosítható) készlet meghatározásához alapadatként tehát egyszerűen az 1960. évi fiktív készletből indulhatunk ki, mellőzve az utóbbihoz vezető, a „jelenlegi vízmérlegben” alkalmazott számítás megismétlését. (Általában a természetes alapkészlet változatlanságát tételezzük tehát fel, ill. ahol ennek valóságos vagy elméleti változása várható, az ennek következményeként végrehajtott helyesbítést a megjegyzésben indokoljuk.) Ezután az 1960. évi készlethez 1980-ig érő következő valóságos és elméleti változásokat vesszük számba: a) A felszíni vizekből az 1960. évi vízigények kielégítése után fennmaradt szabad készleteket a „jelenlegi vízmérlegben” — távlati igények ismeretének hiányában — önkényesen osztottuk szét, ill. minden szabad készletet, megállapodásszerűen, a lehetőségek közül vázrajzilag legfelsőbb fekvésű vízgazdálkodási egység sajátjaként mutattuk, ki. Most, hogy a Keretterv konkrétabban rögzíti a távlati igények mértékét és jelentkezési helyét, sok helyen szükségessé válhat e szétosztás megváltoztatása, azaz a vízkészletnek vízgazdálkodási egységek közti átkönyvelése. Az átkönyvelést annak figyelem- bevételével célszerű elvégezni, hogy a „nagytávlati mérleg” felállításánál már ne legyen újabb átkönyvelés szükséges. Az átkönyvelés' gyakorlatilag tehát nem egyéb, mint a vízrendszer vízkészletének a vízrendszer elemei (részvízgyűjtői) közti újbóli szétosztása az igények növekedésének és a tározási lehetőségeknek figyelembevételével. b) Figyelembe kell venni az 1960—1980 közt építendő, a Keretterv XII. fejezetében felsorolt tározók készletnövelő hatását. c) Vízkészletünket elméletileg az 1960—1980 közt épülő ivó- és ipari vízhasználatok visszaadta szenny- és használt vizek is gyarapítják, amit ugyancsak figyelembe vettünk. d) A jelenlegi vízmérlegben mederben hagyandó minimális élővízként a havi KQ 75 %-ával számoltunk. A vizek tisztaságának védelméről intézkedő 1/1961. Korm. sz. rendelet végrehajtásának eredményeképpen a vizék szennyezettségének csökkenése várható s ezzel az általános közegészségügyi, vízbiológiai, stb. szempontból mederben hagyandó minimális vízhozam értéke is csökkenthető: éspedig, elfogadott irányszám szerint, 1980-ban a havi KQ 25%-ára. Az 1960. évi élővíz így felszabaduló 2/3 része tehát az illető vízgazdálkodási egység 1980-ban hasznosítható (fiktív) készletét növeli s befogadójának készletét apasztja. e) Nem könnyű feladat a vízkészletek minőségi változásainak előzetes értékelése sem, mert ez a sokszor rendkívül gyorsan változó ipartechnológiai folyamatok függvénye és alakulását nagy mértékben befolyásolja az is, hogy milyen mértékben sikerül érvényre juttatni a vízkészletek minőségének megóvását célzó előírásokat. Feltételezve, hogy a vízkészletek minőségének védelméről intézkedő fenti rendeletet mindenütt fokozatosan és következetesen végrehajtják, s legalábbis a vízkészlet minőségének további romlása nem várható, általában a „jelenlegi vízmérleg” szerinti vízminőségi megosztást vettük alapul. Különleges esetekben — ha erre szükség volt — a jelenleginél kedvezőbb minőségi megoszlással is számoltunk, egyidejűleg felüli va a figyelmet a készlet minősége javításénak szükségességére. Megjegyezzük, hogy területünk szoros külföldi függősége vízminőségi tekintetben ugyancsak alapvető — még ha jelenleg nem is becsülhető — következményekkel járhat. f) A különböző vízgazdálkodási ágazatok vízigényeit a keretterv megfelelő fejezeteiből gyűjtöttük ki és összesítettük vízgazdálkodási egységenként. Az egyes fejezetek a különböző vízigények területi és vízkészletfajtánkénti megoszlásához is támpontot adtaik. Megjegyezzük, hogy míg az ivó- és a mezőgazdasági vízellátás igényeit 1980. évi (göngyölített) ősz- szegben kaptuk, addig az ipari vízigényeknek s a belőlük származó szennyvizeknek csupán az 1960— 1980. évek közti növekményét vettük a tervből s összesítettük az 1960. évi „jelenlegi vízmérleg” szerinti értékekkel. Módszerünk alkalmazása a mező- gazdasági igényeknél azzal a következménnyel is járt, hogy ily módon egységesen — az 1960-ban üzemelt területekre is — az 1980. évi csökkentett víznormákat alkalmaztuk. A halgazdaságok fejlesztési számait a Keretterv — az öntözésitől eltérően — csak területegységben fejezi ki, vízigényt nem közöl. Az augusztusi mértékadó időszakiban a vízpótlás (frissítővíz-igény) normatívájául az 1960. évi vízmérlegben alkalmazott 0,15 lit/s kh, ill. 0,26 lit/s ha értéket fogadtuk el. Terüeltünk „távlati vízmérlegét” 12:XVII. 3—4: mellékleteink tartalmazzák, a „jelenlegi vízmérlegéhez” hasonlóan kettős bontásban: A) Országos jelentőségű vízfolyások, nélkül, B) Országos jelentőségű folyók. E táblázatok értékelését adjuk a következőkben. Végül annak érdekében, hogy a 12. sz. TVK víz285