Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
XV. fejezet. Többfeladatú vízgazdálkodási nagylétesítmények összefoglalása
XV. FEJEZET Vízgazdálkodási nagylétesítmények 1. BEVEZETÉS 1.1 A témakör ismertetése Nagylétesítményen azt az ország jelentősebb területére kihatással bíró, többfeladatú vízgazdálkodási művet kell érteni, amely fő folyóink rendezését és hasznosítását szolgáló folyó csatornázás, vagy az ezek rendszerét kiegészítő, többfeladatú nagycsa- tomák létesítését célozza. A Területi Vízgazdálkodási Keretterv a területet érintő nagylétesítményeket összefoglalóan, ezeknek a területen elhelyezkedő részeit részletesebben tárgyalja. Többfeladatúnak (komplexnek) azt a vízgazdálkodási nagylétesítményt nevezik, amely két vagy több vízgazdálkodási szakágazat érdekében létesül. Folyócsatornázáson valamely folyó természetes lefolyási vízszinének duzzasztóművekkel való fel- duzzasztását kell érteni, abból a célból, hogy a víziközlekedés' számára kellően mély és széles víziutat, a vízierőhasznosítás számára vízlépcsőt, a gravitációs öntözővízkivétel, ipari vízkivétel számára megfelelően magas állandó víznívót, stb. biztosítson. Többfeladatú nagycsatornának azt a csatornát nevezzük, amely vagy a belhajózási országos víziúthálózat része, vagy vízierőművek üzemvízcsatornája, vagy öntözővizet, illetve ipari vizet szállít és befogadója is lehet belvizeknek, vagy egyéb levezetendő vizeknek úgy, hogy a felsorolt funkciók közül legalább kettőt betölt. 1.2 A múlt és jelen A Körösvidéken jelenleg három olyan vízgazdálkodási célokat szolgáló mű van, amelyek a nagy- létesítmények fogalomkörébe sorolhatók. Ezek létesítési idejük sorrendjében az alábbiak: 1. a Fehér-Körös medrében épült Gyulai Duzzasztómű, 2. a Hármas-Körös medrében létesített Bokányi Duzzasztó és hajózsilip, végül ugyancsak 3. a Hármas-Körös medrében megépített Békés- szentandrási Duzzasztómű és kapcsolatos hajózsilip, 4. a Hortobágy—Berettyó torkolatánál az árvízkapu. A 2. és 3. műtárgyak a Körösök csatornázási munkáinak végrehajtása jegyében készültek a víziúti közlekedés és öntözés szolgálatában, míg az első inkább Gyula, Békés és Békéscsaba helységek sanitáris szükségletei, ipari vízellátása érdekében és végül öntözés céljából már 1896. évben elkészült. A Gyulai Duzzasztómű A Fekete és Fehér-Körös egyesülési szakaszának szabályozása után, a ma Élővíz elnevezés alatt ismert Fehér-Körös holtág, amely a fentebb említett helységek belsőségeit érintette, víz nélkül maradt. Ennek káros következményeit nemcsak az érintett helységek, hanem a csatlakozó mezőgazdasági területek is erősen megérezték. Ezért a holtág élővízzel való ellátásának gondolata igen hamar felmerült. A döntő lépés a kérdés megoldására, az 1863. évi aszály következménye, amikor is a Pél-gyulai csatorna létesítésével az eddig a Csohosba torkolló Nádor-malom csatorna vizét az Élővízibe terelték, amelynek alsó torkolatát Békésen a Kettős-Körös árvízi hatásának kizárására zsilippel látták el. Elkövették azonban azt a hibát, hogy a Csohos eret ezután elzárták. A nedvesebb esztendőkben e megoldás mellett már veszélyt jelentő vízitömegek kerülték az Élővíz medrébe olyannyira, hogy az 1881. évi árvíz majdnem elpusztította Gyula városát. Ezért intézkedés történt a Csoho6-ér újból való megnyitására és az Élővíz felső kitorkollásának az elzárására. Így ugyan kizárták az árvizeket az Élővíz medréből, de annak táplálása, különösen a nyári és őszi hónapokban alacsony Fehér-Körös vízállás mellett fogyatékossá, olykor lehetetlenné vált. A kérdés helyes műszaki megoldása érdekében a gyulai Folyammémöki Hivatal 1894-ben tervet dolgozott ki, amely szerint az Élővíz vízellátását úgy kívánta biztosítani, hogy a Féhér-Körös vizét duzzasztással megfelelő szintre emelve, balparti zsilip segítségével juttatta az Élővíz mederbe. A tervezett Pairet-rendszerű duzzasztó ez időben kedvelt és elterjedt mederelzárási műnek számított, mert árvíz esetén és téli jégzajlása időszakra lehetővé teszi a meder teljes szabad dátételét, könnyen kezelhető és szabályozható, létesítésének költsége pedig aránylag kicsi. A duzzasztó a Fehér-Körös 7,30 fkm szelvényében létesült, 30,00 m ún. tűk-kel elzárható, szabad nyílással. Alsó küszöbének magassága 84,72, a felsőé 85,22 m Orsz. A tervezett és engedélyezett maximális duzzasztás szintje 87,08 m Orsz. A duzzasztó 50 m3/sec vízmennyiségig üzemel. 261
