Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

XI. fejezet. Víziutak, kikötők

a Sebes-Körösön, Körosladányban egy-egy, a Berettyó folyón pedig egy vízlépcsőt kellene megépíteni, ezzel az újabb öntözési lehetőségek megteremtése mellett víziúthálózatunk a Kettős- és a Fehér- Körösön a Gyulai Duzzasztóig, a Fekete-Körösön pedig Sarkadig összesen 36 km-rel bővülne. A Körösladányi Vízlépcsővel, valamint a Berettyón létesítendő duzzasztóval megteremtenénk az összeköttetést a Keleti Főcsatornával és azon keresztül a Felső-Tiiszával. A Békési Duzzasztó lehetővé válna a sarkadi cukor- és kendergyár részére jelentős mennyiségű cukorrépa és kender víziúton való felszállítása, valamint Gyula városának a vízihálózatba való bekapcsolása. Ilymódon a Körösök jelenlegi elszigeteltsége egyszerre megszűnne és egészségesen bekapcsolódhatna az ország belhajózási vérkeringésébe.

Ehhez természetesen az is szükséges, hogy áru • szállítási pali tikárukat gyökeresen megváltoztassuk és alföldi hajózásunk jelenlegi teljes elmaradottságát a hajópark korszerű fejlesztésével teljesen felszámoljuk. Sürgősen fel kell mérni a víziúton gazdaságosan szállítható áruféleségek mennyiségét, meg kell változtatni az áru-áramlások irányát, s ugyanakkor felül kell bírálni a fuvardíjszabásokat (közút, vasút, víziút). Az áruáramlási irányok helyes megválasztásával mindig biztosítható lenne megfelelő mennyiségű csereáru, s ezáltal az, uszályok nem végeznének holtfuvarokat (visszafuvar- biztosítás).

A körösi víziutak fejlesztését illetően, a jelenlegi

adottságok, de a közeljövő adottságai is, nem a nagy-, hanem inkább a kishaj ózásnak kedveznek. A kishajózás sakkal jobban tud alkalmazkodni a kisebb méretű víziutakhoz és aránylag kisebb műtárgyakat, rakodóberendezéseket és hajókat igényel. A nagyhajózás költségesebb beruházásokat tesz szükségessé. Azt, hogy a fejlesztés iránya a Körösök völgyében nagy-, vagy pedig a kishaj ózás felé haladjon, a KPM közlekedéspolitikai osztálya részéről gondosan felmért és összeállított szállítási igények ismeretében végzett gazdaságossági számítások után lehet majd csak eldönteni.

II. Kikötők, rakodók

A víziutak bővítésével egyidejűleg a kikötő- és rakodóberendezések fejlesztése is szükségessé válik, mert a forgalom zavartalansága csak így biztosítható. Az előzőkben említett további vízlépcsők megépítésével elsősorban Gyulán, Sarkadon, Körösla- dányban kell korszerű kikötőket, rakodóberendezéseket, hozzájáró utakat, vasutakat, kiépíteni. Gondoskodni kell a rakodások gépesítéséről is, különösen a nagyhajózás igényli ezt.

A kishajózás ezzel szemben kevésbé teszi szükségessé a költséges kikötők és rakodóberendezések kiépítését. Egyszerűbb létesítményekkel és berendezésekkel is elérhető a kívánt cél.

A hajópark megnövekedésével a békési télikikötő is fejleszthető. A medence megfelelő bővítésére a lehetőség megvan.

2. VÍZIUTAK és kikötök fejlesztése

2.1 A tervezés alapjai

8.11 A TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK,

ADATGYŰJTÉSEK, FELTÁRÁSOK ÉS A TERVEZÉSI MUNKÁK ISMERTETÉSE

A körösi víziutak fejlesztésének kérdésével kapcsolatban készült legelső részletes tanulmány 1937- ben ,,A Tiszántúl öntözése” c. FM kiadványban jelent meg, ,,A Körösök völgyében tervezett munkák ismertetése” c. alatt. A tanulmány a Békésszent- andrásig már hajózható Hármas-Körös további csatornázásának lehetőségeit vizsgálva a kigyűjtött és feldolgozás után megfelelően kiértékelt sokrétű adat alapján megállapítja, hogy a Körösök víziúthálózatának további fejlesztése hasznos beruházás, különösen a létesítményeknek komplex rendeltetése folytán. A Körösökön leérkező víznek az öntözés és a hajózás szolgálatába való állításával a több termelés fokozódik, a tömegáruk szállítása pedig olcsóbbá válik. A Békésszentandrási Vízlépcső megépítése után a további fejlesztés lehetőségeként előbb a Békési, majd pedig a Körösladányi Vízlépcsők kiépítését javasolja.

Napjainkban — 1961. évben — a VIZITERV foglalkozott tanulmányi szinten a Körösök további csatornázásának kérdésével. Ennek időszerűségét azonban ahhoz a feltételhez köti, hogy előbb meg kell építeni a tiszai vízlépcsőket (II. és III.) és a Keleti Főcsatorna duzzasztóit egészen Berettyóba való be- torkollásig, majd csak azután kerülhet sor a Sebes- Körösön a Körösladányi, a Berettyón pedig a Vargazugi Vízlépcsők megépítésére. Ezzel a Tisza-Keieti Főcsatorna — Körösrendszer — Tisza alsó szakasz útvonallal megteremtődne egy körforgalmi hajóút- rendszer, amely várhatóan lényegesen elősegíti majd a nagytömegű áruk víziúton való szállítási forgalmának fellendülését. A tanulmány röviden foglalkozik a Kettős-Körösön létesítendő ún. Békési Vízlépcsővel is, ez azonban egyelőre csak öntözési célt szolgálna, úgyhogy itt hajózsilip építését nem is tervezi.

Fentiekben, megemlített tanulmányok mellett a tervkészítés számára való felhasználás céljára rendelkezésre állott még a, VIZITERV-nek „Adatok a víziutak és kikötők 20 éves fejlesztéséhez” c. 2. sz. melléklete is. A melléklet I—V. táblázataiban az 1980. évben várható nagvha.iózási forgalom, az 1980. évig létesülő új és megjavuló régi víziúthosszak adatait, a fejlesztendő közforgalmú kikötők, üzemi kikötők és ipari kikötők megjelölését tünteti fel. Ezeket a tervezés során figyelembe vettük.

Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv „Víziutak éis Kikötők” c. fejezetéhez a VIZITERV megrende218