Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
Jelen vízgazdálkodási keretterv-fejezetnek a későbbiekben egyik legfontosabb feladata lesz, hogy megállapítsa a Körösvidékre nézve, hogy az eddig követett, főleg a belvízlevezetésre irányuló tevékenységet a jövőben — legalábbis a terület nagyobb részét illetően — ne váltsa-e fel a Ibelvíz- gazdálkodás fokozottabb alkalmazása, — figyelemmel a szükséges talajvízgazdálkodási irányelvekre, a vizek jobb kihasználására irányuló visszatartó és tározási rendszerre. A belvízihasznosításra vonatkozó főbb adatokat ugyancsak a 2.41 számú táblázat tartalmazza. 1.22 A BELVÍZVÉDEKEZÉS MÜLTJA ÉS JELENE A meglévő belvízrendezési művek belvízjárás idején csak akkor töltik be rendeltetésüket, ha szakszerű kezelésük és előírás szerinti üzemelésük biztosítva van. Számolni kell ezenkívül azzal is, hogy nagyobb belvízjárás esetében ezek a művek nem képesek kár nélkül levezetni a belvizeket, ilyen esetben a károk elhárítása, vagy lokalizálása érdekében ideiglenes védelmi műveket kell létesíteni és üzembehelyezni. Ezt a feladatot csak jól kiképzett, megfelelően felszerelt, ütőképes védelmi szervezet tudja ellátni. A belvízvédekezés műszaki irányítása kiterjedt csatomaőri hálózatra támaszkodik, az irányító és végrehajtó szervek közötti hírközlő kapcsolatot szolgálati telefonhálózat biztosítja, a védekezési és üzemelési feladatok anyagi és műszaki alapjául előírt készenléti felszerelés és üzemanyag törzskészlet szolgál. A belvízvédekezési szervezet szükségességét már a volt ármentesítő társulatok is felismerték és ennek érdekében kiépítették a csatomaőri hálózatot és a. szolgálati telefonvonalat. Az ármentesítő társulatok működése idején kezdetben a gátőrök látták el a csatomaőri szolgálatot, később 1920—1940 között már külön csatomaőri szervezetet rendszeresítettek és ebben az időszakban 30 csatamaőrielepet építettek ki és az őrtelepeket bekapcsolták az árvízvédelmi telefonhálózatba. Az őrházak a tanyavilág lakóépületeinek mintájára épültek, a belvízvédelmi telefon faoszlopokra szerelt, egyvezetékes hálózat volt. A. vízügyi szolgálat államosítása után, 1948—1960 között végrehajtott korszerűsítési munkák lényeges értéknövekedést eredményeztek e létesítmények állagában. Az őrházakat a haladottabb szociális igények szerint korszerűsítették, a telefonhálózatot pedig átalakították kétvezetékes „Taraba” rendszerű, vasbeton oszlopsoros hálózattá. A meglévő berendezések felújításán kívül ebben az időszakban négy új csatomaőrház épült, városi kislakásnak megfelelő kivitelben. Jelentékeny fejlődést mutat a védelmi készenléti felszerelés kialakulása is a volt ármentesítő társulatok működésétől napjainkig. Ez a felszerelés kezdetben csupán a csatamaőrök és segédőrök részére szükséges egyszerű kézi szerszámokból állott, jelenleg a hagyományos kézi szerszámok mellett^ kereken 150 db 50—100 1/s teljesítőképességű hordozható szivattyú, továbbá korszerű földmunkagépek és motoros száHítóeszközök állnak a belvízvédekezés szolgálatában. A szivattyútelepek üzemképességét a helyszínen tárolt üzemanyag törzskészlet biztosítja. A törzskészlet mennyisége a szivattyútelepek számával együtt növekedett. Jelenleg a körösvidéki szivaty- tyútelepeken szénből kereken 2000 tonna kőszén, 500 tonna barnaszén, és 200 tonna folyékony üzemanyag áll rendelkezésre. Az üzemanyageilátás terén számottevő eredményt ért el az államosított vízügyi szolgálat a korszerű tározási módszerek kiterjesztésével, 1948—1960 év között 25 db 2—10 m3-es folyékony üzemanyag tározó épült, ezenkívül bevezették a tűzbiztonságos széntárolás korszerű módszereit. A belvízvédekezés berendezéseinek fejlődésével együtt fejlődni kellett a védekezés szervezetének is. A múltban a védekezést az ármentesítő társulatok teljesen különállóan végezték, csupán rendkívüli belvízveszély esetében fogta össze működésüket az esetenként kinevezett kormánybiztos. Jelenleg a védekezés szervezete biztosítja a műszaki és állam- igazgatási feladatok jól összehangolt együttműködését a teljes belvízrendezett területen. A védekezés vezetése összpontosított és ezt a feladatot a terület túlnyomórészén a gyulai Vízügyi Igazgatóság, kisebb részén a szegedi Vízügyi Igazgatóság látja el. A védekezés operatív műszaki feladatait a vízügyi igazgatóságok irányítása mellett a belvízvédelmi szakaszokhoz beosztottak hajtják végre. Az első belvízrendezési munkák megindulásától eltelt hat évtized alatt az alábbi években jegyeztek fel számottevő belvízelőfordulást: 1915, 1922, 1932, 1940—42, 1952—53, 1956, 1957. Az egyes belvízrefordulások körülményei rendkívül változatosak voltak. Kora,tavaszi hóolvadás nyomán keletkezett az 1922, 1923, 194—41. évi belvíz, nyáreleji esőzés okozta az 1956, 1957. évi belvizeket, őszi és téli esőzés idézte elő az 1915. és 1952—53. évi belvízelöntéseket és egészen rendkívüli körülmények, a magas talajvízállás nyomán felfakadó vizek okozták a belvizeket 1942. tavaszán a Körösvidék délkeleti, kevésbé kötött altalajú öb- lözeteiben. Az egykori feljegyzések közlések alapján a nagyobb belvíz járások adatait az alábbi táblázatban foglaljuk össze: Belvízjárás éve J Elöntött ter. ha Szivattyúzott vízmennyiség mio m3 Belvízkár millió Ft 1940—42 60 000 304 __ 19 52—53 15 500 164 — 1956 40 000 106 70 1957 10 000 77 40 Az említett belvízjárások közül legnagyobb méretű az 1940. évi volt. Ebben az évben tél folyamán átlagosan 150 mm csapadék hullott hó alakjában. A tartósan 'hideg téli időjárás alatt felhal118
