Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
lejt,, magasága a délkeleti szögletben meghaladja a 100,00 m szintet, a mélyebb fekvésű északnyugati területrész 86—85 m-re süllyed. A felszín domborzatát a délkeleti oldalon észak-nyugati irányú érvonulatok tagolják, melyek a Maros folyó ősi törmelékkúpjáról futnak le. A talaj minősége az ártéri területéken túlnyo- mórésZben kötött agyagtalaj, az árterület peremén nagykiterjedésű szikesekkel. Az ártéren kívül fekvő fennsíki területen főképp kitűnő vályogtalaj dominál. A belvízrendszer befogadói a Kettős- és Fehér- Körösök. Két öblözetre tagozódik, melyeknek közös főcsatornája az Élővíz-csatorna. a) Békési öblözet 452,0 km2 b) Gyulai öblözet 260,0 km2 Összesen: 712,0 km2 A rendszerben nyolc oldalbeemelő szivattyútelep és nyolc szivattyúállás van. 74. sz. Mezőberényi belvízrendszer, a Kettős- és Hármas-Körös balparti árterületén fékszik 306,5 km2 kiterjedésű területen. Kiépítettsége 23 1/s km2. A tulajdonképpeni ártérhez délről 198 km2 fennsíki vízgyűjtőterület csatlakozik, melyről azonban belvízlefolyás a jó vízgazdálkodású talajminőség miatt nincs. Hat egymástól független öblözetre tagozódik, amelyek: •4SI a) Mezőberényi öblözet 82,0 km2 b) Félhalmi öblözet 67,2 km2 c) Torzsási öblözet 17,0 km2 d) Fűzfászúgi öblözet 31,0 km2 c) Révzúgi öblözet 14,3' km2 f) Fazekaszúgi öblözet 95,0 km2 Összesen 306,5 km2 Az öblözetek kialakítása a végrehajtott belvíz- rendezési munkák során úgy történt, hogy azok belvízlevezető hálózata egy-egy Körös-holtmeder- re, — mint másodrendű befogóra — támaszkodik. Így a belvízlevezetés az egyes öblözetekben egymástól — csaknem teljes mértékben — független módon történhet. 75. sz. Dögös-Kákafoki belvízrendszer, a Hármas- Körös balpartján fekszik a szarvasi holtágra támaszkodva, amely utóbbi a rendszer főgyűjtője és nagy tározó medencéje, ahonnan a belvíz a Hár- mas-Körös vízállása szerint a békésszentandirási zsilipen, vagy a szivattyútelepeken át jut főbefogadójába a Hármas-Körösbe. Vízgyűjtő területe az orosházai löszhát csatlakozó részével együtt 772,9 km2. A terület lejtése délkelet-északnyugat irányú. A talaj minősége túlnyomórészben középkötött vályog, szikes és kisebb mértékben agyagos vályog, kevés réti agyag. Nem tagozódik öblözetekre, fajlagos kiépítettsége igen alacsony: qcs = 8 1/s/km2, qs. =6,4 1/s/km2. 76. sz. Hármas-Körös balparti belvízrendszer, a Hármas-Körös alsó folyás balpartjához simulva, hosszú aránylag keskeny sávban követi a folyó irányát, amely a belvízrendszernek főibefogadója. A belvízrendszer területe 83,7 km2, lejtése délkelet-északnyugat, illetőleg északkelet-délnyugat irányú. A talaj neme azonos arányban képződött vályog és termő szik, kisebb részben agyagos vályog és kis mértékben réti agyag. Három öblözetre tagozódik : a) Öcsödi öblözet 26,9 km2 b) Nagyéri öblözet 32,5 km2 c) Jaksori öblözet 24,3 km2 Összesen: 83,7 km2 Az a) és b) öblözetek holtági tározó területékkel rendelkeznek. A Jaksori öblözet szivornyás — illetőleg magas körösi vízállás mellett — szivattyús átemeléssel vezeti le a belvizeket. A Körösvidék jelenlegi belvízrendezési kiépítettségére jellegzetes adatokat a 2.41 sz. táblázat tartalmazza, amely a fentebb vázolt rendszer illetőleg öblözeti sajátosságokra tekintettel úgy lett összeállítva, hogy az, a vonatkozó terület reális ki- építettségi fokát tükrözze. A táblázat megjegyzés rovata utal a területi szolgalmak mérvére és megadja az idevonatkozó szöveges magyarázat helyét. 1.212 A hasznosítás múltja és jelene Alig ment végbe a mentett ártér belvizeinek a levezetése, illetőleg mocsarainak a lecsapolása, máris találkozunk a természeti adottságok felhasználására irányuló belvízgazdálkodási tevékenységgel. A Körösvidék területén nagyszámban jelenlévő holt- és fattyú-folyóágak hamar felhasználást nyernek belvizek tározására abból a célból, hogy a szivattyúk üzemelési költségeit leszállítsák. Számottevő tározó holtmeder van a Hármas-Körös mentén, ahol kb. 10 millió m3 vizet lehet tárolni. Ma ezek a tározók már az öntözés célját szolgálják mintegy 5 millió m3 vízkészlettel, jelentékenyen gyarapítva a Körösvidék amúgy is szűk vízkészletét. Az öntözés és belvízrendezés érdeke a holt medreknél jól összeegyeztethető. Ugyancsak a szivattyúzási célnak a szolgálatában, de már a mezőgazdasági hasznosításra is figyelemmel, létrejönnek legelőövgátolások a belvizek időszakos visszatartására, majd legújabban belvíztározók létesítésére is. Ilyen övgátolások főleg a Sebes-Körös menti bélvízrendszerekben terjedtek el, Körösladány, Vésztő, Zsadány és Biharugra térségében, majd Gyula, Békéscsaba és Szabadkígyós környékén. Az övgátolt legelők területe mintegy 6000 ha, tározó kapacitásuk 16 millió m3-re becsülhető. Zsadány közelében 1952—1954 között létesült a mintegy 800 ha területű Begécsi tározó 8 millió m3 tározó képességgel, Komplex használatára terv készült, szoros összefüggésben az öntözési és halászati vízhasznosítással. A belvízgazdálkodás — mint komplex beavatkozás — mintegy velejárója lett a belvízrendezési feladatoknak. Leginkább a társulatoknak 1948. évben történt államosítása után bevezetett egységes állami vízgazdálkodás tett elhatározó lépéseket a Körösvidéken a belvízgazdálkodás fejlesztése terén. 117
