Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)
IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése
nyomán nagyarányú belvízi elbontások és súlyos károk keletkeztek, ami a társulatokat csatornahálózatuk bővítésére — főleg új mellékcsatornák és szívóágak létesítésére — késztette. Az 1940—42. évi rendkívüli arányú belvizek a Körösvidék belvízárterének 25—30°/0-át elborították. Kitűnt, hogy nemcsak a mellékcsatomák és gyűjtőcsatornák fejlesztése szükséges, hanem fokozni kell a főcsatornák és szivattyútelepek kapacitását is. Ekkor alakult ki az az általános szak- vélemény is — a szerzett tapasztalatok nyomán —, hogy a Körösvidék belvízrendszereinek teljesítő- képességét mintegy a kétszeresére kell növelni, vagyis 0,3—0,4 1/s/ha fajlagos vízlevezetés szolgáljon a belvízlevezetés fejlesztésének alapjául. Az 1942. évet követően, a belvízlevezetés na- gyobbarányú fejlesztését a Körösvidéken megakadályozta a második világháború és a háború okozta károk helyreállítási munkái. Ennek a második, 1910—1945 közötti periódusnak aktívájaként a Körösvidék belvízlevezető rendszer állaga 3000 km csatornahálózat, 33 db szivattyútelep 47 m3/sec. teljesítménnyel. Az első periódushoz viszonyítva a fejlesztés 300%-os volt. Eredménye: a belvízrendezett területeken a mezőgazdasági termelés biztonságának növekedése, ill. a belvízkárok átlagos értékének csökkenése. Nagyarányú belvízrendezési munkák indultak meg — a fejlesztés harmadik periódusában — társulatoknak 1948. évben történt államosítása után, amikor a Körösvidéken is az állami vízügyi szervek vették kezükbe a belvízrendezés fejlesztését, s a főművek fejlesztésének költségeit az állami költségvetésiből fedezik. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság 1949—1960 között elvégezte a Hosszúfaki, Vargahosszai. Holt- Sebes-Körösi, Büngösdi belvízi öblözetek kapacitásának növelését 0,3—0,4 1/s/ha fajlagos vízszállításra. Bizonyos mértékig ez az 1950. évben Magyar- ország és Románia között létrejött Vízügyi Egyezmény kihatása is volt. Megépült ezen időszak alatt 17 db új szivattyútelep, összesen 48 m3/sec teljesítőképességgel. Eredménye a belvízgazdálkodás alapjának megteremtése volt. A belvízrendezés nyomán megindult az öntözés a Körösvidéken, ma összesein 11 463 ha öntözésre berendezett terület van az egyes belvízrendszerekben szétszórva, egy-egy belvízlevezető főcsatorna mentén, amely nemcsak a csurgalékvizek elvezet tését biztosítja, hanem legtöbb esetben, az öntözővízzel való ellátást is. Halastavak kiürítése nemcsak országunk területéről, hanem Romániáiból is belvízlevezető csatornákon történik és sok esetben szolgálja a belvízi csatornahálózat a községi belterületek víztelenítését is. A pénzügyi és anyagi erőforrások összefogása az összpontosított állami vízügyi szolgálat keretében, komoly eredményié vezetett a Körösvidék belvízrendezése terén, de rámutatott bizonyos hiányosságokra is. A belvízrendezési munkáknál az érdekeltséggel való szoros kapcsolat hiánya, következtében nem mindig érvényesültek azok az elvek, amelyek biztosítják a mezőgazdaság fejlesztésénél az összhangot az állam által végzett víz- ren dezésekkel. Ezek a hiányosságok is kiküszöbölődtek azonban az új szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok létrejöttével. A Körösvidék területén 1957—1960 között 31 ilyen vízgazdálkodási társulat alakult és 1960. év végéig a belvízrendszerek 80%-a, összesen mintegy 215 000 ha területtel társulati érdekeltségbe tömörült és mintegy 750 km új kiscsatamát építettek, illetőleg újítottak fel. A társulatoknak 1948-ban történt államosítása, a vízügyi szolgálat egységesítése és annak szervezeti fejlődése természetesen lényeges változást idézett elő a Körösvidék belvízi árterületének csoportosításában is. A régi területi megosztás és elnevezés helyébe belvízrendszerek és azokon belül az öblözeti tagozódás lépett az alábbiak szerint: 68. sz. Holt-Sebes-Körös belvízrendszer 69. sz. Kettős-Körös jobbparti belvízrendszer 70. sz. Hosszúfoki belvízrendszer 71. sz. Körösök szöge belvízrendszer 72—73. sz. Élővíz csatorna belvízrendszer 74. sz. Mezőberényi bel vízren d szer 75. sz. Dögös-Kákafoki belvízrendszer 76. sz. Hármas-Körös balparti belvízrendszer összesen 355 km2 287 km2 454 km2 87 km2 12 km2 306.5 km2 772,9 km2 8#,7 km2 3058Д km2 A kiépítés jellemzése érdekében röviden ismertetni kell a rendszereket, öblözeteiket és azoknak egymással vagy a szomszédos területekkel való kapcsolatát. 68. sz. Holt-Sebes-Körös belvízrendszere a Sebes-Körös balparti árterületén fekszik. Vízgyűjtő területe 412,5 km2, melyből Magyarország területére esik 355 km2, Romániához pedig 57,5 km2 tartozik. A vízgyűjtőterület kelet-nyugati irányban lejt, 97,00—86,00 m országos; szintek között. A talaj minősége a keleti részen vályog és mezőségi lösz, a közép szinten réti agyagtalaj és szikes, a mélyfekvésű árterületeken láp és kotu. A rendszer befogadója a Sebes-Körös folyó. Három, öblözetre tagozódik. a) Fokközi öblözet 286,0 km2 b) Dióéri öblözet 61,5 km2 c) Körösladányi öblözet 7,5 km2 Összesen: 355,0 km2 A Körösladányi öblözet önmagában zárt terület- egység. Dióéri öblözet főcsatornája és torkolati szivattyútelepe csak részben vezeti le belvizeit közvetlenül a befogadó Sebes-Körösbe, mert a Dióéri II. közbenső szivattyútelepen át 1,5 m3/sec belvízmennyiséggel terhek a Fokfcözi öblözet főcsatornáját, a Holt-Sebes-Köröst, illetőleg annak torkolati szivattyútelepeit a Fokközi I. és II. szivattyútelepeket. A Fokközi öblözet gravitációsan két helyen vezeti le vizeit a befogadóba, a Holt-Sébes-Körösön és Bottyán csatornán át összesen 10,65 m3/sec mennyiségben, rendelkezésre áll ezenkívül még a Begécsi tározó 2 m:i/sec kapacitással. Ugyancsak két 115
