Körösvidék Vízgazdálkodási Keretterve I. kötet (Országos Vízgazdálkodási Keretterv 12., 1965)

IV. fejezet. Síkvidéki területek vízrendezése

1.2. Л múlt és a jelen 1.21 A BEL VIZGAZD ALKOD AS MtILTJA ES JELENE A belvízgazdálkodás, mint az már a fogalom meghatározásaiból is fcövetkeziik, komplex művelet, .amely ugyan térben és időben azonos folyamat lehet, de csak iákkor, ha ennek előfeltételei egy­másután! sorrendiségben megoldást nyertek. A Körösvidék vízgazdálkodásának kialakulását ismertető jelen területi keretterv I. fejezet 2. pontjából kivehetően, a mocsári ősállapotból való kiemelkedés csak több, egymásután, logikus sor­rendben, következő vízépítési fázis végrehajtása során vált lehetségessé. A belvízgazdálkodást szülk- ségsizerűen meg kellett előznie a folyók medersza­bályozásának, majd azok árvízi kiöntéseinek meg­akadályozására létesített védőművek megépítésé­nek és végül a külvizeket a mentett ártérről távol- tartó művek létesítésiének. Könnyebb áttekintés végett a következőkben külön pontokban, tárgyaljuk a belvízrendezés és külön a belvízhaeznosítás körös vidéki fejlődésének ismertetését. 1.211 A belvizes területek rendezésének múltja és jelene A Körösvidéken a, tervszerű belvízrendezési munkák 1885. év táján indultak meg, az ármente­sítő társulatokba tömörült érdekeltség kezdemé­nyezésére. A számszer int öt körösvidéki ármente­sítő társulat az ártéri öblözetekniek megfelelően különült el egymástól és ezt a területi tagozódást a belvízrendezésnél is megtartották. A Körösvidék belvízi árterének az egyes ármen­tesítő társulatok közötti területi megosztása az alábbi volt: 1. Sebes-Körösi Ármentesítő Társulat belvízártere 2. Hosszúfoki Ármentesítő Társulat belvízártere 3. Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat belvízártere 4. Alsófehér-Körösi Ármentesítő Tár­sulat belvízártere 5. Körös—Tisza—Marosi Ármentesítő Társulat belvízártere 118 590 ha Köírösvidék teljes belvízi árterülete 305 810 ha Természetesen ez a kimutatás a társulatoknak csupán a — Körösvidék — területére eső belvízi árterületeit foglalja magában. A belvízrenidezési munkák végrehajtásánál há­rom egymástól élesen elválasztható periódust kü­lönböztethetünk meg. A társulatok az első átfogó belvízrendezési ter­veket 1885—1900 évek között készítették el, ame­lyeknek alapján azután a munkálatokat kfo. 1910-ig elvégezték. A tulajdonképpeni belvízlevezetési munkákat megelőzte a külvizeknek övcsatornában történt fel­fogása és .ártéren kívüli elvezetése. A bihari dombvidékről lefolyó hat kisvízfolyás: a Barak on vér, az Inánál pia ta,к, a Nagyvölgy í pa­tak, а К or hány ér, a Kölesér és a Gyepesár árvize ugyanis a Sebes- és Fekete-Körös közébe gravi­tait, Békés, Okány meg Vésztő környékén kiala­kult nagykiterjedésű mocsarakban, terült el. E kis­vízfolyásoknak az ártérbe történő lefolyása igen megnehezítette a Körösvidék belvízrendezését. Ezért Kvassay Jenő tervezése alapján e patakok vizeinek elvezetése érdekében, a bihari dombok lá­bánál észak-dél irányú vonalvezetés mellett meg­épült 1893—1900 években az ún. Felfogó csatorna, mely az említett kisvízfolyások vizét felfogva, azt az ártéren kívül a Fékete-Köröslbe vezette le. A Fel­fogó csatorna Tamásda község közelében torkollik be a Fekete-Köröäbe. Vízvezető képessége 40—60 m-Vsec. Eredetileg mintegy 42 km hosszban. Bara- kony községig a Bakonyér medréig tervezték, de később öntözővíz biztosítása érdekében, észak felé meghosszabbítást nyert a Sebes-Körös med­réig, amelyből a köröst,arjáni duzzasztó segítségé­véi történik a vízkivétel. A Felfogó csatorna jelen­legi teljes hossza 61,5 km, egész terjedelmében ro­mán területen, húzódik. A kisvízfolyásoknak a Felfogó csatornától nyu­gatra fekvő mederszakaszai további élővíz-után­pótlást már nem kaptak. A Körösvidéken húzódó medreiket egy-egy belvízrendszer főcsatornájává építették ki és mint ilyent kezelik fél évszázad óta. Ezzel a ténnyel a Körösvidék területén a kisvízi mederszaibályozási és vízgyűjtőterületrendezési víz­gazdálkodási szakágazat, mint olyan elvesztette területét, átadva helyét e vidék vízgazdálkodási jellegének jobban megfelelő belvízrendezésnek. A külvizek problémájának megoldása után az akkori mezőgazdasági szükségleteknek megfele­lően, de gazdaságosságra is tekintettel, az egyes társulatok területeiken, belvízvezető hálózataik teljesítőképességét 0,1—0,2 1/s/ha fajlagos víz- emésztésnek megfelelően tervezték, illetőleg épí­tették meg. A levezetés rendszere gravitációs és szivattyús volt. A csatornahálózat főcsatornáit és nagyobb mellékcsatornáit többnyire a folyószabá­lyozás után visszamaradt holtmedrekben és erek­ben építették ki. Egyes helyeken, főleg a Hármas-Körös mentén — ahol számos és jelentős befogadóképességű holt- meder van — már ekkor figyelembe vették a táro- zási lehetőségeket. A szivattyútelepek kizárólagosan gőzüzeműek voltak, alacsony fordulatszámú centrifugál szivaty- tyúval. Az általánosan elterjedt géptípusoknak megfelelően a telepek általános elrendezése is sok hasonlatosságot mutatott. Az első kiépítési időszak végéig, 1910-ig terje­dően, a Körösvidéken kb. 2000 km hosszúságú csa­tornahálózat létesült; 11 db szivattyútelep átlago­san 2,4 m3/sec, összesen 15 m3/,sec teljesítménnyel épült meg. Eredménye kb. 60 000 ha mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vízállásos terület bekap­csolása a szántóföldi művelésbe. A Körösvidék belvízrendezésének első negyed- százados időszaka nem zárult aktívan. Igen hamar bebizonyosodott, az első kiépítés elégtelensége. Az 1915. évi téli esőzések, majd az 1922. évi hóolvadás 28 650 ha 41 320 ha 38 950 ha 78 300 ha 114

Next

/
Oldalképek
Tartalom